Tegnapelőtt került ki cikkünk, melyben a Recorder munkatársai kiválasztották a kedvenc 1995-ös dalaikat. Mindenki, kivéve egyikőnk. Simon José, a Recorder vizuális arculatáért felelős kolléga (grafikus, designer, számos kiadvány tervezője) úgy érezte, hogy az év túl jó volt ahhoz, hogy egy dalba sűrítsen mindent, küldött hát nekünk egy 20-as listát. Ez következik, vágatlanul.
Björk: Army Of Me
A Post album erős nyitódala. A Human Behaviour után egy újabb mesteri videoklip Michel Gondrytól.
1995-ÖS ANYAGAINK ITT EGY HELYEN: MENŐ DALOK, A 20 LEGJOBB ALBUM, AZ ÉV TRENDJEI, MINDEN.
Gene: Olympian
Az egész lemezt szerettük akkoriban, ezt a számot pedig játszottuk is párszor koncerteken a Fanzine-nel (ez a kolléga korabeli indie/gitárpopzenekara, a későbbi Amber Smith-es Poniklo Imrével a soraiban - a szerk.).
Gene: Haunted By You
Az első dal, amit hallottam a Gene-től. Az új Smiths-t láttuk bennük. Aztán sajnos nem lettek az.
Slowdive: Rutti
A Slowdive ismerete is a Fanzine-hez köthető. Akkoriban dobolt nálunk Rieger Attila, aki később a Puzzle-ben majd Angliában folytatta különböző zenekarokban. Nagy Slowdive-rajongó volt és ez rám is átragadt.
The Smashing Pumpkins: 1979
Bár egy kicsit kilóg a Mellon Collie And The Infinite Sadness album hangulatából, de van egy jó kis tini lazulással vegyített általános boldogság érzete.
The Smashing Pumpkins: Bullet With Butterfly Wings
Dögös szám, a klipben Billy Corgan még hajjal, ZERO feliratú pólóban.
Morrissey: The Boy Racer
Az egyik kedvenc Morrissey-dalom.
Radiohead: Just
Körülbelül itt lehetett érezni, hogy a Radioheadből lesz valami.
Radiohead: Street Spirit (Fade Out)
Itt meg már tudtuk. Lehet, hogy ez a single már ’96-ban jelent meg, de nagyon hatásos dal. A klipet rendező Jonathan Glazer nevét is akkor jegyeztem meg.
The Cardigans: Carnival
Akkoriban tényleg meg voltam győződve arról, hogy Nina Persson ilyen kis kedves cuki csaj.
Pulp: Common People
A britpop partyk elmaradhatatlan slágere.
Oasis: Roll With It
Annyira soha nem szerettem az Oasis-t, de egy-két dalukra rengeteget ugráltunk akkoriban. Ez a másik.
Faith No More: Evidence
1995. nyara, Tihany. Egy művésztelephez közeli presszóban darts-ozunk Marcell Tommal és megvolt a helyi Wurlitzerben(!) ez a single is. A Nirvana Bowie-feldolgozása (The Man Who Sold The World) mellett folyamatosan ezt a dalt pörgettük a darts alatt.
Blur: The Universal
A Country House miatt nem szeretem az albumot annyira, jó, hogy rákerült ez a dal, különben nagyon nem szeretném.
PJ Harvey: Down By The Water
„Little fish. big fish. Swimming in the water“
David Bowie: Hallo Spaceboy
Az Outside albumnak volt akkoriban egy promó pályázata itthon is, ahová művészektől vártak alkotásokat. Elsős képzősként indultam rajta egészen elborult pasztel kréta képekkel és azt hiszem harmadik helyezést értem el. A díjra viszont már nem emlékszem.
Elastica: Line Up
Csaj britpop.
The Presidents Of The United States Of America: Peaches
Ez is az idióta klip miatt maradt meg a fejemben.
Tricky: Black Steel
Sodró lendület, Martina szuper laza énekhangjával.
Edwin Collins: A Girl Like You
Szerintem ezt a dalt még mindig játsszák a régi vágású „rokkocsmákban“. Ettől függetlenül tényleg örök klasszikus.
