„Ha maradok, nem kaptam volna igazi visszajelzést” – Lucrecia Dalt-interjú

Lucrecia Dalt a Trafóban futó Electrify-programsorozat nyolcadik kiadásán lép fel október 31-én Palmovka és Gazelle Twin mellett. A kolumbiai zenész-producer-hangművész több mint öt éve él Európában, hogy azzal a kísérleti zenével foglalkozhasson, ami igazán érdekli és ezalatt az időszak alatt fellépője lett a legnevesebb elektronikus zenei fesztiváloknak – például a Sonarnak – is. Mostanában a hangrögzítés és az effektezés érdekli a legjobban.

- Azt hallottam, a fellépéseid nagyon intenzívek. Hogyan készülsz most a Trafóra?

- (nevet) A show előtt pár nappal szoktam végiggondolni, mit kezdek majd az adott térrel, a hangtechnikával, a többi fellépővel. Nem tudom még, az emberek hogyan reagálnak majd – például állós vagy ülős lesz az egész? Mindenképp megpróbálok majd kapcsolódni a Trafóhoz.

- Van valamilyen kapcsolatod Budapesttel?

- Nem, semmilyen. De lesz három napom, szeretnék körülnézni.

- Tudsz példát mondani arra, amikor a tér, amiben játszottál, valamiért különleges volt?

- Sok különös eseményen voltam, mindegyik más… pont tegnap este voltam egy nagyon szép és érdekes helyen. A berlini KW-ban, egy kortárs művészeti intézményben voltunk, egy galériaszerű térben léptem fel. Középen játszhattam, az emberek körülöttem álltak. A hangzás része lehetettem, láthattam mindenkit. Imádtam így kapcsolódni a helyzethez. Az a visszatérő probléma, hogy mennyire mást hallunk mi bent, mint a közönségünk kint, nem jött elő. Nagyobb kihívás így játszani, bonyolultabb a technika, de sokkal élvezetesebb is. Nemrég volt fellépésem templomban is. Általában nem szeretem az ilyen helyzeteket, mert a visszhang nagyon megkavarja a dolgokat. Most viszont jól oldották meg a problémát, füstgéppel, a szobrokkal játszó fényekkel… Volt ereje.

- Kolumbiából jöttél, korábban éltél Barcelonában, most pedig Berlinben laksz. Hogyan hatottak rád az európai városok?

- Hét évvel ezelőtt költöztem Barcelonába. Ha Kolumbiában maradtam volna, nem tudtam volna zeneileg fejlődni. Nagyon szeretem a latin-amerikai hangzást, a ritmust, de ahhoz, ami most a kolumbiai mainstreamben történik, nem tudtam kapcsolódni. A kísérleti zenének nagyon kicsi tere volt otthon. Ha maradok, küzdenem kellett volna, nem kaptam volna igazi visszajelzést. Az első pár év Barcelonában elég intenzív volt. Úgy éreztem, minden hozzám szól, felém kommunikál. Akkor is, ha csak az utcán mentem és a feliratokat olvastam. Jó embereket ismertem meg, hálót építhettem, sokat tanultam, több információhoz fértem hozzá. A barcelonai évek tulajdonképpen átalakították a gondolkodásomat a zenével kapcsolatban. Főleg az elmúlt két évben, Berlinben tanultam meg, hogyan szeretnék zenélni és merre tart ez az egész.

- Hogyan látod a berlini szcénát? Mit láttál, tanultál ott?

- Nagyon sokféle csoport működik egyszerre Berlinben, különböző szinteken. Nem érzem úgy, hogy én tartoznék valamelyikhez – inkább csapatok, emberek között mozgom. Itt is találkoztam rám erősen ható, sokféle arccal, legyen az művész, zenész vagy grafikus. Éppen ezek a kapcsolódások, kereszteződések alakították ki azt, ahogyan most zenélek. Berlinben rengeteg bulit láthatsz, tele van a város kiállításokkal, filmekkel. Persze eldöntheted, menyire akarsz ebben részt venni, de ha benne vagy, majdnem minden percedet kitöltheti.

- Milyen projektekben veszel most részt?

- Év eleje óta dolgozom egy dokufikciós filmen, ami Chilében, az Allende-vezetés alatt játszódik. A soundtracket csináltam én, de a forgatókönyv fejlesztésében is részt vettem, sokat gondolkodtunk együtt a rendezővel. Nemrég fejeztem be a lemezem, ami november-december környékén jön majd ki, és van még egy ösztöndíjprogramom, ami a német filmhez kötődik. Mi is van még…? Sok ötlet és projekt különböző művészekhez kötődik, akikkel szeretek együtt dolgozni. Egy barátom kiállításába például jövőre szállok be hanginstallációval, felvételekkel.

A MÁSIK AKTUÁLIS ELECTRIFY-FELLÉPŐ, GAZELLE TWIN TAVALYI ALBUMA FELTŰNT KEDVENC LEMEZEINK KÖZÖTT IS.

- Milyen módszerrel rögzíted a számaidat?

- Mindent gépen csinálok. Használok szintetizátort, basszusgitárt… de ez változó. Mostanában egy pedálra kattantam rá, amivel majdnem végtelenszámú lehetőséget tudok kipróbálni. Hangrögzítéssel, effektezéssel is sokat kísérleteztem az elmúlt hetekben. Mindent itt, a házamban rakok össze. A mostani lemezemre is csak két barátom ugrott be játszani szaxofonon és klarinéton.

- A Facebookodon a zenei irányzat helyére azt írtad: „diaclasa”. Ez mit jelent?

- Metafora. Korábban dolgoztam geográfusként, és mindig is tetszett ez a jelenség, a diaclasa, mikor a kövek megrepednek egy bizonyos formában. Nem szeretem a kategorizálást, a dobozokat igyekszem elkerülni, ezért választottam inkább ezt a képet. Az „elektronikus” vagy „kísérleti” jelzők nekem abszolút nem jelentenek semmit.

interjú: Balkányi Nóra

a szombati Electrify 8. Facebook-eseményoldala