„Technicolorban gondolkozunk” – Fran Palermo-interjú

Több tagja van, mint két másik átlagos létszámú zenekarnak összesen és nem a Slipknot vagy az Arcade Fire – mi az? Hát a hazai batikolt pop életerős úttörője, a Fran Palermo. Az együttes több hónapnyi huzavona, összetört szív és a negyedik emeletig cipelt nyolcvankilós pálmafa után egyenesen a part menti homok felé veszi az irányt, hogy a májusban kiadott első igazi, cím nélküli stúdióalbumával jusson el oda, ahol mindenféle tengeri állat heverészik. Henri Gonzalez énekessel és Ország Kornél dobossal beszélgettünk jövő hétfői Rakéta Fesztivál-os fellépésük előtt.

- Ti is részt vettetek a nemrég bemutatott Balaton Method projektben. Milyen volt a stábbal dolgozni? Van esetleg valami extra élményetek, ami a filmből nem derül ki?

HG: - Vittünk egy pár hónapos angolbulldogot. Ez az én kutyám volt. Sietnünk kellett, mert nem lehetett bevinni a strandra, és egy csávót kértünk meg, hogy vigyázzon rá addig.

OK: - Nem engedték be szegényt, ezért kimaradt a filmből.

HG: - A Kodály Methodot már ismertük korábban, Szimler Bálint pedig random keresett meg minket. Találkoztunk, elmondta, hogy lesz egy ilyen film, ez körülbelül pont egy éve volt, és mi mondtuk, hogy persze, benne vagyunk. Az egészet egy délután alatt felvettük, 2-3 órányi forgatás után kész is voltunk.

OK: - Az ő koncepciójuk teljesen kész volt, odaálmodtak minket a partra. Egy dolgot nem vállaltunk be, ami az lett volna, hogy kilencen, fiúk, pucéran, elméletileg csak hátulról mutatva futkározzunk éjszaka a Balatonban.

HG: - A másik nagy ötletük az volt, hogy egy lángososban vagy egy balatoni kisboltban zenéljünk, én azokat még inkább offoltam. (nevet)

OK: - Végül is az lett, hogy hagyományos módon klasszikus hangszerek vannak a parton, körülöttünk pedig kisgyerekek játszanak színes lapátokkal, anyukák szotyiznak… Közben tökre beborul az ég és nem értik az emberek, hogy mit csinálunk ott. Párszor újra kellett vennünk a videót, és őszintén szólva nem hittük volna, hogy a nyersanyagból valami épkézláb dolog fog kisülni, de aztán mégis így lett.

- Nemrég még arról lehetett olvasni, hogy vége a Fran Palermónak, most pedig ott tartunk, hogy megjelent az első nagylemez. Miről maradtunk le?

HG: - A banda több tagja, köztük én is, külföldön töltöttük az időt. Ezek nagyon inspiráló utazgatások voltak. Igazából én továbbra is szerettem volna zenét felvenni, ez pedig össze is jött decemberben, amikor itt voltam. Rögzítettünk öt számot és maradt még hét másik dalra való ötlet, amit most hozzácsatoltunk. Én külföldön melózgattam, buliztam, rengeteget utcazenéltem is, amiből sok szerzemény indult ki.

- Így megy nálatok a szerzői folyamat? Mindig Henri hozza az alapanyagot?

OK: - Általában igen. Aztán persze ki-ki hozzáteszi a magáét, viszont rengeteg minden változik a stúdiófelvétel alatt. Gyakran Henri teljesen más számot fejez be, mint amit elkezdtünk.

- Mennyire nehéz összeszervezni a bandát akár felvételre, akár koncertre? Csak azért kérdezem, mert nem vagytok kevesen.

OK: - Ez változó, de van egy kemény mag a zenekarban, aminek a tagjai napi kapcsolatban vannak egymással és meg van mondva, hogy aki nem jön próbára, az nem jön koncertre sem. (nevet) 

- Mit tudnátok mesélni az új lemezről? Miben más, mint az előző kiadványok?

OK: - Strand rock and roll-lemez.

HG: - Vakációs dalok. Minden van benne, ami egy ideális tengerpartos helyszínen látható vagy megélhető. Határozottan kiforrottabb, egyedibb hangzású, és szerintem a számok is sokkal kifinomultabbak lettek, mint a régebbi dalaink, amiket még kamaszként írtunk. Bőven van fejlődés.

OK: - Egyértelműen érettebb lett a végtermék.

HG: - Szövegeket is sikerült összehozni párat, vicces dolgokat, szomorúakat, vidámakat is.


- Nehezebb volt megszülni, mint az eddigi anyagokat?

OK: - Is-is.

HG: - Nagyon gyorsan kellett dolgoznunk. Decemberben ugye felvettünk néhány számot, amit ki is adtunk, és kitaláltuk, hogy jó, ezt most folytatjuk, csinálunk egy teljes lemezt. Akkor még nem volt ötletem, hogy mi lesz ebből, csak egy-két riff volt meg, aztán ráfeküdtem és bár ráparáztam pár dalra, hogy ezt most kidobhatjuk, aztán mégis megtartottuk és az utolsó pillanatban megmentettük a számot. Így most szinte mindent, amit akartam, sikerült felvenni.

- Viszonylag fiatal zenekar vagytok, mégis gyorsan nagy népszerűségre tettetek szert. Szerintetek mi az, amit jobban csináltok másoknál?

HG: - Alapból sokan vagyunk, így ha mindenki meghív tíz embert koncertre, akkor már lesz száz. Emellett pedig igyekszünk a minőségre és a kreatívságra koncentrálni, és amikor ez sikerül, akkor annak általában az az eredménye, hogy pozitív a visszhang. A legtöbb zenekar fekete-fehérben gondolkozik, mi technicolorban. Én sosem tudnék úgy élni, hogy csak egyféle hangszerelés és stílus az, amit játszok. Korszakokban vagyunk, mint Picasso vagy a Primal Scream.

interjú: Judák Bence

a Fran Palermo július 18-án a Bánkitó fesztiválon játszik, július 20-án, hétfőn pedig a Rakétán az A38-on, Facebook-esemény


és a cím nélküli, színes és remek Fran Palermo-debütálás: 

Fran Palermo a Balcony TV-ben: