Sun Kil Moon: Universal Themes (lemezkritika)

Mark Kozelek karrierje - beleértve a kilencvenes években jól ismert és népszerű Red House Painters nevű zenekarát is - messze leghangosabb éljenzéseit gyűjtötte be a tavalyi Benji című Sun Kil Moon-lemezzel, és erre médiacirkuszban még ráfejelt egyet a The War On Drugs érthetetlen baszogatásával, szóval a - koncertlemezt, karácsonyi dalos gyűjteményt követő - gyorsan érkező folytatás tényleg érdekli a világot (és mi persze ugyanúgy írunk róla, ahogy "ismertsége" előtti lemezéről, a 2012-es Among The Leavesről is).

Kiadó: Caldo Verde

Megjelenés: 2015. június 2.

Stílus: indie folk, altrock

Kulcsdal: Garden Of Lavender

Mark Kozelek tavaly a Benjivel lett egyszerre mindenki kedvence, ami persze nagyon sok szempontból fura volt (ami meg utána jött a The War On Drugs-zal, még furább, de azt hagyjuk is). Egyrészt már szólóban (saját nevén és a kvázi szóló Sun Kil Moonnal) is tizenöt éve jelen van – a Red House Painters munkásságát nem is számítva –, miközben stílusa a maga szabta szűk keretek között nagyon is változatos, de azért mégiscsak könnyen felismerhető, és úgy egyébként is a Benji napjaink alternatív-indie-folk-rockos mezőnyéhez képest is meglehetősen atipikus lemez (hát még azon túl): egy középkorú, morózus férfi, visszafogottan, egyszálgitárral énekel mindenféle teljesen hétköznapi történésről és érzéseiről őszintén, bármiféle irónia nélkül. Bő egy évvel ezután pedig már itt is a Universal Themes, ami Kozelekhez hűen egy újabb, eddig járatlan szűk csapás, és csak első ránézésre tűnhet önismétlésnek. Egyrészt feszes, szépen lekerekített dalok helyett a Universal Themes-en akár tíz percig is elnyújtott, nem egyszer monotonul zakatoló bluesos, folkrockos darabok sorakoznak. A folyamatzenés áthallásokat csak a hirtelen, előzmény nélküli dallamváltások akadályozzák, melyeket a Benji személyességükben is átélhető történetei helyett egészen naplószerű, ’elsőre lejegyzett’ hatást keltő szövegfolyamok kísérnek. Az azonosulás így jóval nehezebbé válik, hiszen az apró történések néha túllépnek a banalitások általánosságain és sokkal szorosabban kapcsolódnak Kozelek személyéhez és mindennapjaihoz. Mindezek ellenére azonban a Benjihez hasonlóan az új albumról is elmondható, hogy legjobb pillanataiban mégiscsak az elmúlásról, az életről és olyan, manapság mindenhonnan sulykolt gondolatatokról szól, amelyeket egyébként hajlamosak vagyunk unottan elengedni a fülünk mellett. “Ki kell hoznod a legtöbbet minden napból és minden pillanatból, ameddig csak lehet” – ilyen és ehhez hasonló, motiváló idézeteknek beillő mondatok úsznak be többször is, és ha képesek vagyunk arra, hogy figyelmünket az elejétől a végéig ráirányítsuk Kozelek mondanivalójára, akkor bő egy óra után megint ott találhatjuk magunkat kettesben azzal a jóleső érzéssel, hogy annyi mindenért tarthatjuk magunkat szerencsésnek az életben. Mindez azonban sokkal inkább rajtunk áll vagy bukik, szemben az előző lemez hatásával. Akkor elhihettük, hogy Kozelek nekünk énekel, és nem lehetett rá nem odafigyelni. Most viszont erről szó sincs, a Universal Themes sztorijai közben a figyelem valószínűleg könnyebben lankad majd.

8.5/10

Csada Gergely

a friss lemez: