Hallottátok? Már nem csak a CD, de a letöltés is halott! A stream a jövő, a jelen! Jay Z hallotta, vett is magának egy streamingszolgáltatást, a Tidalt. Egy hónapig ezzel foglalkozott a zeneipari sajtó, majd el is temették. A történet akkor is tanulságos, ha talán csak Jay Z ritka üzleti fiaskójaként fogunk rá emlékezni.
Március 30-án Jay Z és nagy halom sztárbarátja bejelentette, hogy Új Időszámítás kezdődik: újraindul a Tidal! Ott volt Jay Z felesége, Beyoncé, valamint Madonna, Rihanna, Kanye West, Drake, Jack White, az Arcade Fire, a Coldplay, a Daft Punk meg Deadmau5 fejdíszestől és még sokan mások.
Keressen Rihanna többet!
A sajtótájékoztató nemcsak azért volt érdekes, mert a sok profi zenész elég esetlenül álldigált egymás mellett, hanem mert a hangzatos szólamok – kevés konkrétum kettőssége később is meghatározta a Tidal kommunikációját. Az oké, hogy ez egy streamingszolgáltatás, mint a Spotify (külsőleg is hasonlít); de azt már nem mindenki fogta fel, hogy kétféle előfizetést kínál: egy normált, a megszokott havi 10 dollárért, és egy 20 dollárosat, tömörítésmentes hanggal. Sok cikk csak ez utóbbival foglalkozott: a különbséget kevesen hallják, viszont zabálja az adatot. (Amúgy mielőtt Jay Z 56 millió dollárért megvette a svéd fejlesztőcéget, a Tidal csak a hifisták rétegpiacát célozta.)
Ennél is komolyabb PR-melléfogás volt, hogy a leggazdagabb zenészek álltak ki azzal a jelszóval, hogy „keressenek végre rendesen a zenészek!” Nincs ember, akit izgat, hogy Rihanna 6 vagy 12 centet kap száz lejátszott dalért – írta a BGR. Lehet persze hírességekkel reklámozni, ám a hatékony üzenet az, hogy „ha ezt megveszed, olyan lehetsz, mint Rihanna”, és nem az, hogy „igazságos fizetést Rihannának!”
Jay Z később azzal próbált szépíteni, hogy hangsúlyozta: feltörekvő zenészek felkarolása is a céljuk. Van erre külön szekciójuk, sőt, az unokatestvére Nigériába ment tehetségeket kutatni. De addigra netezők és újságírók, valamint Lily Allen és a Mumford & Sons is kipuffogták magukat; utóbbiak a „plutokrata” szót használták.
Ki az igazi ellenség?
A Tidal hangsúlyozta, hogy ez végre a zenészeké, és nem a tech cégeké. (Jay Z a többségi tulajdonos, 16 sztártársa 3-3 százalékkal bír, elvileg mások is beszállhatnak.) Így a szolgáltatás kialakításában a művészek szempontjait veszik figyelembe – mondták.
Azonban nem a megfelelő ellenséggel szálltak szembe (később ezt a vonalat ejtették is, sőt, az iTunes hódításának egyenesen feltétele volt, hogy egy tech cég a tulajdonosa, és éveken át finanszírozta a veszteségeit, mert közben kaszált az iPoddal. A Soundcloud, a Spotify is folyamatosan veszteséges. Az, hogy mégis működnek, sőt, ömlenek hozzájuk a milliók, csak azért lehetséges, mert mindenki tech cégekbe akar fektetni.
Szóval ki is az igazi ellenség? Nem meglepő, hogy sokak szerint: a kiadók. Szinte már kötelező a zenészeknek arra panaszkodni, milyen kevés pénzt kapnak egy-egy stream után. Erre a Spotify mindig azt válaszolja, hogy de hát a bevételeink 70 %-át a jogtulajdonosoknak adjuk. Anélkül, hogy a különféle jogdíjak felosztásának szabályaiba belemennénk (ami ráadásul más az USA-ban, mint Európában), a lényeg: ez javarészt a kiadókhoz megy. Aztán hogy ebből mennyit fizetnek ki a zenészeknek, az a szerződéseiktől függ. Ezek nem nyilvánosak, de sokak gyanítják, hogy a kiadók járnak jobban. Ráadásul a Spotify éves átalánydíjat is fizet a majöröknek, amiből azok semmit nem adnak tovább.
Jay Z hangsúlyozta, hogy ők többet fizetnek a művészeknek, sőt, mindenkinek, aki részt vesz a zene előállításában, a szerzőtől a hangmérnökig. A kiadók szerepére azonban nem tért ki. Azt is csak később árulta el, hogy a Spotify 70-ével szemben ők 75 százalékot fizetnek ki. Neki amúgy nincs most kiadója, tehát élő példa arra, hogy „független zenészek” is használhatják a Tidalt, úgy, hogy jogaikat megtartják maguknak – azonban egy kezdő zenekart ez nyilvánvalóan aligha nyugtat meg. (Ráadásul az, hogy közvetlenül feltölthetik a zenéjüket a Tidalra, csak homályos jövőbeli ígéret, egyelőre ehhez közvetítő, ún. aggregátor cégre van szükség. Amúgy akármilyen rossz a híre a kiadóknak, és akármennyire „DIY paradicsom” az internet, a kiadói szerződés nélküli brit előadók 70 százaléka vágyik ilyenre.)
Ezt ingyen nem lehet!
Jay Z szintén a művészpártiság bizonyítékaként emlegette, hogy a Tidalt nem lehet ingyen használni a próbaidőn túl. Ezzel egy nagy vitában a kiadók pártjára állt. A Spotify, a Deezer és társai ragaszkodnak a freemium modellhez: van egy ingyenes rész, ahol reklámokat kell elviselni, és van egy prémium, fizetős, reklámmentes rész. A gond az, hogy a reklámokból jóval kevesebb bevétel származik, mint az előfizetésből. A 2014-es adatok szerint világszerte összesen 41 millió előfizető, és 100 millió ingyenes streamelő van, YouTube nélkül. Viszont a kiadóknak az előbbiből kb. két és félszer több bevétele származik, mint az utóbbiból. (A Mahasz szerint nálunk nagyjából azonos a két összeg – ám ez azért lehet, mert a világátlagnál jóval kevesebb az előfizető.)
Elvben mindenki az előfizetést pártolja. A Spotify és a mellette kiálló független kiadók szerint ehhez az ingyenes rész a legjobb beetetés. A major kiadók fenntarthatatlan üzleti modellről beszélnek, és a pletykák szerint valami korlátozást kényszerítenének a Spotify-ra a szerződések idei újratárgyalása során. Ez azonban a kritikusok szerint a legális szolgáltatók felől tömegeket lökne vissza az illegálisokhoz.
Exkluzív zenék háborúja!
A Tidal egyik vonezereje az exkluzív tartalom (lett volna). Az indulásnál ez soványka volt, aztán csak itt hallható Rihanna- és Beyoncé-daloknak kellett volna tömegeket elcsábítania. Lapzártakor hirdettek meg egy Tidal-előfizetőknek szóló, ritkán játszott számokból álló Jay Z-koncertet. Mindez, plusz az Apple tervezett streamingszolgáltatásának exkluzív tartalmairól szóló pletykák előrevetítik a csak egy-egy helyen hallható zenék háborúját. Ami ahhoz vezet, hogy egyre nagyobb lyukak lesznek az elvben „minden zenét” kínáló streamingszolgáltatók katalógusában. Vajon az emberek előfizetnek többre is, vagy inkább mennek torrentezni? Nem nehéz megtippelni.
Már lehet is temetni?
Kevesebb mint egy hónappal az újraindulás után a Tidal kiesett az iPhone App Store 750 legnépszerűbb alkalmazása közül. Ezt a legtöbben úgy értékelték, hogy minden erőfeszítés dacára (Jay Z és Jack White személyesen hívott fel előfizetőket!) az egész elbukott. Jay Z a Twitteren azt állította, hogy 770 ezer előfizetőjük van, de azt nem mondta meg, hogy ebből mennyi az új, hiszen korábban, főleg Skandináviában több százezren már feliratkoztak. Mindenesetre ő hosszú távra tervez. Egy célját biztos elérte: sok szó esett a Tidalról, viták indultak, és talán olyanok is hallottak a zenestreamingről, akik korábban nem.
Rónai András
