„30 négyzetméteren kicsit túlzás volt” – Suefo (LP Kollektor)

A Székesfehérvárról származó, de az ezredforduló óta Budapesten élő és alkotó Lakatos Sándor, azaz Suefo dj-ként, promóterként, partiszervezőként, lemezkiadóként, rádiósként, újságíróként az éjszakai és zenei élet régi motorosa, de különböző formációkkal zenekészítőként, producerként és remixerként szintén több mint tíz éve ontja eklektikus stílusú remek bulizenéit – márciusban The Worldstylers duója debütált nagylemezzel, Húsvétra Mana Mana nevű kiadója tett közzé egy lounge válogatást (Bunny Beats - The Taster Of Easter), júniusban Savages y Suefo párosával ad ki egy remixösszeállítást (Remixes y Reworks címmel). Ilyen háttérrel nem meglepő, hogy Suefo hatalmas lemezkollektor, szemléztük hát impresszív gyűjteményét.

Suefo 1997 óta dj-zik, többekkel közösen vezeti a Tilos Rádióban a heti rendszerességű – már a 613. adásánál járó Mana Mana nevű műsort (ugyanezen a néven 2012-ben indítottak lemezkiadót, amely idén különösen aktív, már nemzetközi kiadványok felé kacsingat), a 2000-es években Naftával Vono Box néven adott ki zenéket, készített remixet, dj-ként tagja volt a Goulasch Exoticának, és 2008 óta Savages-zel (vagyis Kürtössy Nándorral) alkot, immár harmadik alteregó alatt. És hogy milyen zene jellemzi pályája szeleteit? Behatárolhatatlan, akárcsak lemezgyűjteménye. Alapvetően a downtempós-hiphopos-nujazzes-electroswinges-dubos-világzenés vonal a főcsapás – főleg a Savages y Suefo-nál. A Sannan név alatt chill-out, lounge lemezeket adnak ki, a legfrissebb, 2013 óta élő The Worldstylers pedig a tempósabb, bulisabb zenéket takarja (Adventures With The Worldstylers a remek friss lemez címe). Akár dj-szettjeikkel, akár alteregóikkal Európa-szerte keresettek, dalaik, remixeik pedig megszámlálhatatlan nemzetközi kiadványon szerepelnek.

Suefo körül tehát sűrű az élet, de sűrűn állnak egymás mellett a lemezek is polcain, az esetében tényleg mindenféle zene szeretete – a fent már felsoroltakon túl hallgatóként a zajrocktól a kísérleti zenékig rengeteg stílus érdekli – és a gyűjtőszenvedély is korán kezdődött. „Átlagos családi gyűjteményünk volt, Neoton, Szécsi Pál és hasonlók, meg két LGT, amik tetszettek is. Egyébként ezekről az LGT-lemezekről szedtük a hangmintákat az első hobbi zajzenekarom számaihoz, még a lehető legbarbárabb módon, gombostűkkel preparálva, ezt később felváltotta a ragasztószalag. Aztán egy rokoni viziten láttam először egyben 3-400 kazettát, ami nagy hatást gyakorolt rám, de még inkább csak mint látvány. Néhány nappal később viszont elkezdtek szaporodni otthon a kazetták, ekkor olyan tízéves lehettem.” Mint oly sokunknál, akik a nyolcvanas években kezdték a zenegyűjtést, Suefónál is a kazettamásolós korszak előzte meg a lemezgyűjtést. „Két haverommal másolgattuk, cserélgettük a kazikat, egyre durvább tempóban. Minden hónapban négyzetesen nőtt a számuk. Főleg metált gyűjtögettünk, heavy-t nem, csak thrash-t, death-t, meg extrémebb cuccokat, grindcore-t. Pesti lemezboltokba jártunk fel vásárolni és másoltatni. Aztán ebből sokfelé elágazott az érdeklődésem, a punk, az industrial és a hiphop irányába. Akkor már mindenféle zenekarokkal leveleztem, szorgalmasan vettem, később már terjesztettem is a demókat. Az első olyan vinyl, amire emlékszem, hogy megvettem, az a Sugarcubes együttes bemutatkozó nagylemeze volt csehszlovák kiadásban. Lövésem sincs, hogy került ez ’88-ban Fehérvárra a Gramofon nevű lemezboltba, valószínű a véletlennek lehetett hozzá némi köze. Addigra a metál már nagyjából lecsengett nálam, az alternatív gitárzenék és a hiphop viszont azóta is velem vannak.”

LP KOLLEKTOR ROVATUNK KORÁBBI CIKKEI HASONLÓAN NAGY LP KOLLEKTOROKKAL.

Suefo komoly lemezgyűjtő lett, akinél a munka és a szenvedély egy pályára állt. „Már tinédzserként dolgoztam suli mellett – vagy inkább helyett – a Káosz nevű fehérvári alter-metál lemezboltban, ami cd-kkel, kazettákkal és kiegészítőkkel foglalkozott. Amit eladóként kerestem, azt vissza is forgattam gyorsan, jöttem fel a Wave-be, Solaris-ba és vettem rajta vinylt. Később, amikor Pesten, az Indiego lemezboltban dolgoztam, akkor már dj-ztem és saját háztartást vittem, szóval onnantól oda kellett figyelni, hogy valami maradjon a számlákra is. A zenei újságírás viszont sokat segített (Suefo a Recorderbe is írt lemezkritikákat – a szerk.). Mivel nem vetett fel a pénz, írtam minden kiadónak, hogy küldjenek promókat, amikről aztán írtam cikkeket, játszottam őket a rádióműsoromban, ami meg nem tetszett, azt eladtam, elcseréltem. Ez egy szép időszak volt, de ma már nem jellemző a fizikai promók küldözgetése, szinte mindenki digiben küldi az új megjelenéseket, teljesen érthető módon. Mi is így csináljuk a saját kiadónkkal.”

A lemezgyűjtés, mint tudjuk,  szenvedély, de szerencsés esetben egyben munka is, a kérdés csak, hogy kinél-kinél milyen arányban? „Nálam kábé fele-fele arányban. Eleinte ugye csak gyűjtöttem, aztán amikor elkezdtem dj-ként játszani is őket, akkor nagy részüket le is nyomtam különböző jellegű bulikban. Mára annyira átalakult, hogy durvább gitárzenéket csak speciális alkalmakkor játszok, ha valaki direkt ilyen buliba hív. Kísérleti elektronikát még ennél is ritkábban, pedig régen nagyon sokat zajongtunk. Tehát ezekre a lemezeimre már nem tekintek munkaeszközként. A többit – jazz, blues, funk, soul, afro, latin, hiphop, electronica, dub – használom rendszeresen a fellépéseimen, de eddig is hibrid módon vinylről és cd-ről játszottam, most meg vettem egy kontrollert is, szóval lehet, hogy a vinyl téma átmegy tisztán szenvedélybe. Majd’ két évtizedig cipekedtem épp eleget, ami néha nagyon is körülményes és fárasztó volt. Annyi biztos, hogy ez után is gyűjteni fogom a lemezeket, és biztos lesznek olyan bulik még, ahová inkább a lemezeket viszem majd.”

LEMEZBESZERZÉS BUDAPESTEN? ITT A FŐVÁROS ÖSSZES BOLTJA!

Suefónál szépen, szinte eszményi elrendezésben sorakoznak a lemezek. Nagyjából 6000 vinyl és 3-4000 cd áll egymás mellett különböző polcrendszereken. „A nagy része stílusok szerint van rendezve, de a downtempo, triphop, nujazz, easy listening cuccokból, amikből a legtöbb van, országok szerinti bontás is van, azon belül meg kiadók szerint, hogy ne kelljen sokáig ásni, ha keresek valamit. Ez most egész normálisan kezelhető mennyiség szerintem, az előző lakásunkban, 30 négyzetméteren kicsit túlzás volt. Szerencsére a feleségem is zenével foglalkozik, ének-zene tanár. Neki gyűjtöm a komolyzenét, hogy szemet hunyjon.”

Legdrágábban vett lemez

Próbálom kerülni a drágán vásárlást, inkább kivárom, míg elém kerül a keresett lemez ésszerű áron, de néha egy-egy nagyobb meló után azért megjutalmazom magam. A legdrágább ilyen jutalomfalat a Cure Wish lemezéből volt egy mint-es példány 50 euró plusz postáért. Saját magához képest ez még olcsó is, a rosszabb példányok is drágábban mennek.

Legtöbbet érő, de olcsón vett lemez

Ilyenből van több is, például a Kőrössy János és együttese LP egy százasért (. De az ilyen ritka és drága magyar lemezeket – Kispál, Wahorn, Aktus, Barbaro, Waszlavik, AMD stb. – szinte mindet olcsón vettem, vagy kaptam. Volt egy megkattanásom 17 évesen: elstoppoltam Amszterdamba szerencsét próbálni, amit addig összegyűjtöttem pedig rábíztam egy srácra. Amikor pár hét múlva hazatértem, már nem tudtam újra felvenni a kapcsolatot vele, később hallottam, hogy öngyilkos lett. Azóta sok lemezt bepótoltam azok közül, amik nála maradtak, de például az első Sonic Youth-album, vagy a dupla Trottel azóta sincs meg, pedig ez utóbbit én terjesztettem Fehérváron. Ez a terjesztősdi egyébként egész jó megoldás volt, ha az ember lemezhez akart jutni, de pénze nem volt rá. Általában az volt a deal, hogy kaptam öt lemezt, amiből négyet kellett eladnom, az ötödiket ingyen kaptam. Így lett példányom például a Kampec Dolores Levitáció albumából, vagy a Vilag lazadoi harcra fel 1984-es punkválogatás kislemezből.

A lemezek beszerzésére neki is megvannak a favorit helyei: „itthon a használt lemezekkel foglalkozók közül a Rock In Box, a Newport, a Vas utcai Rock’s. Amíg nyitva volt, a Neuma volt a kedvencem, mivel a közelében laktam, ezért gyakran benéztem és mindig találtam is valamit, ráadásul nagyon baráti áron.” És persze az igazi gyűjtőszenvedély is kiütközik, egy lemezszerető örökre lemezszerető marad. „Ha az utamba akad egy lemezbolt, antikvárium, adománybolt, kénytelen vagyok átrágni magam rajta. Plusz a börzék, ahová manapság inkább már csak vevőként járok, eladóként nekem jobban fekszik a Discogs, mint a cipekedés, korán kelés. Külföldön is ugyanez. Gyakran a nevezetességek húzzák a rövidebbet, első alkalommal például semmit se láttam Londonból, csak dohos pincéket és éjszakai klubokat.”

Tíz kedvenc lemez

Annak ellenére, hogy rengeteg zenét hallgatok minden nap, az igazi nagy kedvenceim szinte változatlanok. Az alábbiak gyakorolták rám a legnagyobb és legtartósabb hatást.

- Beck: Mellow Gold (ezt bármikor feldobom)

- Coil: Love’s Secret Domain (régen sok buliba elvittem, ma már nem jellemző) (Suefo balra a lemezzel)

- Jimmy Luxury: A Night In The Arms Of... (swing-hop alapvetés, Pecsa börzéről 200-ért)

- United Future Organization: United Future Organization (számomra megunhatatlan)

- Smokey Joe & The Kid: Nasty Tricks (egy újabb keletű kedvenc, azt hiszem ez a legkisebb példányban kiadott lemez a gyűjteményemben, mindössze 80 készült belőle)

- Señor Coconut Y Su Conjunto: El Baile Alemán (két legyet egy csapásra – ebben benne van a Kraftwerk is, persze Coconut önmagában is über)

- Beastie Boys: Hello Nasty (azt se tudom megmondani hogy tőlük melyik lemezt szeretem a legjobban, mindig másikat, ez viszont átlátszó narancssárga nyomásban van meg, és a színes lemezeim közül talán ez áll hozzám leginkább közel + felbukkan Lee Scratch Perry)

- Tipsy: Trip Tease (egy igazán különleges exotica zárvány)

- William S. Burroughs: Spare Ass Annie And Other Tales (A Disposable Heroes Of Hiphoprisy jazzy hip-hopjára dörmögő Burroughs nagy flash)

-  The Velvet Underground & Nico (meghallgattam sokszor és nem találtam benne kivetnivalót).

lejegyezte: Dömötör Endre
fotók: Lékó Tamás

a Wordstylers friss albuma: 

és a Mana Mana kiadó tavaszi válogatása: 

Suefoék kiadójának, a Mana Mana Records-nak a legújabb kiadványához, a Budapest Burlesque (DJ Jutasi és Babi, a klarinétos duója) The Gambler EP-jéhez egy klip is készült, egészen friss - Bryant Goodman közreműködésével a címadó szám: