Globálradar – Tinashe

Ó ne, egy újabb felkapott fiatal R&B-dívajelölt, hát belőlük sosem elég? Nos, nem, amíg olyan eredeti előadók teremnek a műfajban, mint a 21 éves Tinashe, az eddig hiányzó összekötő kapocs Rihanna és Kelela között.

Indulás: 2011.

Honnan: Los Angeles.

Stílus: Fél-alternatív R&B.

Kiadók: RCA.

Olyan, mint The Weekend női megfelelője, Aaliyah mai verziója, és még ennél is több: arany(torkú) középút a pop-R&B és az indie-R&B között.

Történet: Az apai ágon zimbabwei, anyai ágon skandináv és ír ősökkel bíró Tinashe (ez a valódi keresztneve, shona nyelven van és azt jelenti, Isten velünk van) már kisgyerekkora óta az előadóművészeteknek él, zenei pályája a klasszikus R&B-dívasztorik forgatókönyvének megfelelően indult, egy tini girl groupban: 14 évesen lett a The Stunners dancepop lánycsapat tagja, amely négy évig működött, ez alatt kiadtak pár kislemezt, voltak Justin Bieber előzenekara, majd 2011-ben feloszlottak, mielőtt elkészült volna az első albumuk. Tinashe gyakorlatilag azonnal szólókarrierbe kezdett, odahaza – még ma is a szüleivel él – összerakott egy házi stúdiót, youtube-os oktatóvideók segítségével kitanulta a szoftveres zenekészítést, és még az év novemberében meg is jelent első önálló kislemeze, a szinte teljesen egy Britney-dal alapjára épülő Can’t Say No, amellyel átsorolt az R&B-be. 2012 februárjában kiadott első mixtape-jének alapjait már ismeretlen, feltörekvő producerekkel csináltatta és ez az anyag karrierjének alapjait is lerakta: egyből felkapta a zenei blogoszféra, júliusban pedig leszerződtette az RCA kiadó. Ezután nem sokkal el is kezdődtek bemutatkozó albuma munkálatai, melyek idén fejeződtek be, közben kiadott két újabb mixtape-et, és ezzel tovább fokozta a várakozásokat. Tinashe R&B-je egyformán merít a kilencvenes évek urban zenei hagyományaiból és a mai underground elektronikus zenei trendekből, a hiphopból (főleg a trapből), napjaink gépi slágerpopjából és a tágan értelmezett indiepopból, mindebből pedig gyakran egészen atmoszférikus, enyhén sötét árnyalatú érzéki hangzásvilágot teremt, melyen szerencsére a kiadója csak políroztatott, nagynevű producerek (a mainstream felől DJ Mustard, Mike Will Made It és StarGate, a fősodor mellől pedig például Evian Christ és Cashmere Cat) bevonásával.

Megjelenések: Három saját kiadású mixtape (In Case We Die - 2012, Reverie - 2012, Black Water - 2012), a nagykiadós bemutatkozó lemez (Aquarius - 2014).

Mellékprojektek: Énekesnőként közreműködések (idén például Calvin Harris albumán egy dalban) és kollaborációk (tavaly közös szám a bass music producer Jacques Greene-nel, idén RZA-val), korábban versenyszerűen táncolt (négyévesen kezdte a tánctanulást és 18 éves koráig folytatta), modellkedett, 2000 és 2009 között színészettel is foglalkozott (főleg tévéfilmekben és -sorozatokban, mint a Két pasi - meg egy kicsi kapott kisebb szerepeket).

Szexepil: A neve, a bársonyos hangja, a bomba külseje – nincs olyan, ami ne lenne szexi benne.

Legnagyobb eredmény, elismerés: Az általános kritikai elismerés mellett az Aqaurius kereskedelmileg is sikert hozott (a 17. helyen nyitott a Billboard albumlistáján).

Radarjel-erősség: Debütáló albumának fogadtatása azt igazolja, hogy van igény az okosan belőtt crossover R&B-re; a kérdés csak az, Tinashe ezen a vonalon egyensúlyoz-e tovább, vagy átbillen a mainstreambe.

ÍME, GLOBÁLRADARUNKON AZ IDÉN FELTŰNT REMÉNYSÉGEK.

Tinashe bemutatkozó lemeze teljes egészében: 

az ASAP Rockyval közös Pretend videója: 

és a SchoolBoy Q-val közös 2 On sláger: