Van az úgy, hogy ennél nem is vágyunk többre – albumhallgató

A múlt héten elmaradt a lemezajánló, de az nem jelenti azt, hogy ne lenne továbbra is rengeteg streamelhető album a neten. A mostani összeállításban a Foo Fighters a legnagyobb név, de például szerepel a Hyperdub legújabb footwork válogatása, az ex-Mars Volta tagok régóta várt új projektjének debütálása, friss és jó hiphoplemezek, makulátlan popzene (egyik kis csendes favoritunktól, Rumertől) illetve a The Men tagjainak és a Parquet Quarts-os srácoknak az izgi side-projekjei (nem együtt sajnos).

Minden további kommentár nélkül, itt az új Foo Fighters-lemez.

A Pitchfork Advance-re került fel a már említett footwork válogatás, amit részben a Hyperdub, részben a műfaj megkerülhetetlen csapata a Teklife grundolt össze. A nemrég tragikusan fiatalon elhunyt footwork úttörő Dj Rashad emlékének ajánlott albumon mindenki új számokkal szerepel, aki kicsit is fontos a szcénában. Ide kattintva hallgatható 14-ig.

Szintén ott található egy másik ajánlott válogatáslemez, vagyis inkább mix, amit a Cut Copy tagjai állítottak össze hazájuk tánczenei színteréről. Mivel Ausztráliáról beszélünk napsütötte, felhőtlen örömködés az egész. Kezeket a magasba és indulhat a buli otthon is. Ide kattintva keddig elcsíphető.

Még mindig Advance, de már nem tánczene, legalábbis nem elektronikus. A The Men-es srácok közül kettőnek, Mark Perro-nak és Nick Chiericcozi-nak régóta jegelt pszichedelikus(abb) side projekje a Dream Police, amely nem tud annyira elszállt lenni, hogy ne dobjanak be a kellős közepén egy hatalmas Hüsker Dü ihlette slágert. Bár tény, hogy azért nem ennyire dallamos az egész album, de érdemes egy hallgatásra. Legkésőbb hétfőn, mert aztán megjelenik a soha nem hibázó Sacred Bones kiadónál. Ide kattintva érhető el.

Amilyen váratlanul és nagyot szólva robbantott pár hónapja a Omar és Cedric az Antimasque-kal, annyira keveset lehetett hallani a projektről egy darabig. A neten már persze régóta kering a lemez, de most itt van hivatalosan is az első nagylemez, amin újra együtt a Mars Volta két őrült zsenije. A Noisey-n streamelhető.

Más vonalról, de szintén energikus debüt a fiatal garázsrocker Mikkel Holm Silkjær Yung néven kiadott lemeze. Mindenben megfelel a zsáner követelményeinek: koszos, zajos, primkó darálás. Talán még nem késő felugrani erre a vonatra. Ide kattintva tesztelhető.

A borzasztó nevű 2:54 csajduó legújabb, második lemezét hallgatva leginkább a Warpaint ugorhat be mindenkinek. Finoman lebegő gitárok úsznak be a dögös témákra, és még az ének is mutat némi hasonlóságot, de azért az egész kicsit keményebb, ridegebb, mint Jenny Lee Lindberg-ék zenéje. Az NME-n streamelhető.

Az ….And You Will Know Us by the Trail of Dead talán már túl van a zenitjén, de biztos sokaknak fog örömet okozni legújabb, kilencedik albumuk. Kicsit több info és stream az Exclaim oldalán.

Az év egyik legkellemesebb meglepetését okozta az Ultimate Painting, melyet a Mazes-ből ismert Jack Cooper és a Veronica Falls-tag James Hoare alapított. Az egyébként is az indie-rock, alternatív gitárzenékben utazó anyazenekarok után az Ultimate Painting kisebb váltással a hatvanas évek második felének még csak enyhén pszichedelikus Beatles-e és a kevésbé depresszív Velvet Underground-jának vonalát veszi fel. Teszi mindezt annyira könnyedén és szerethetően, na meg hibátlan dalokkal, hogy egyszerűen nem lehet nem imádni. A 3voor12 oldalán lejátszható.

A Parquet Courts már kiadott idén egy remek albumot, de most a zenekar két tagja (Andrew Savage és Austin Brown) a szintén nem a legkönnyedebb popzenében utazó brooklyni Eaters és a portlandi Jackie-O Motherfucker egy-egy tagjával alakított Parkay Quarts nevű projektje is megkapja a maga megjelenését. A leglo-fibb, szétszabdalt Pavement dalok ugyanúgy eszünkbe juthatnak, ahogy a fehér Amerika klasszikusabb, folkos, country-s irányai. Utóbbi persze inkább az alt-countrys farkánál megfogva, de néha még annál is nyakatekertebben előadva. Eszes, tökös lemez. Mindenképp ajánlott az Exclaim oldalán meghallgatni.

A New York Times lejátszójára került fel egy remek klasszikus rhyhtm&blues és soul előadókat visszhangzó EP Aaron Livingstone-tól, művésznevén Son Little-től. Öt perfekt dal, plusz egy RJD2 remix. Erős. Ide kattintva érhető el.

A hiphop termésből két jelentősebb megjelenés adódik a héten. Az egyre nagyobb ázsiót szerző Big K.R.I.T. új albuma nem mentes a kortárs mainstream hiphopra jellemző túlgondolásoktól (bő egy órás hossz), de a melegebb sound miatt annyira azért nem bántóak a dalok. Az NPR-on lehet hallgatni.

Ennél azért valamivel izgalmasabb Jneiro Jarel új EP-je. A már DOOM-mal is együtt dolgozott Jarel egész közel kerül a Shabazz Palaces-féle futurista hangzáshoz, de azért annyira nem progresszív. Cserébe viszont valamivel könnyebben emészthetőbb. Mindenki letesztelheti a Consequence of Sound oldalán a keddi megjelenésig.

Hogy a letisztult popzene rajongói se maradjanak hallgatnivaló nélkül, legyen itt a nyitóképen is szereplő Sarah Joyce, művésznevén Rumer új albuma, amelyen porszemmentes csillogó easy listening darabok váltogatják egymást hasonlóan gondtalan diszkószámokkal. Van az úgy, hogy ennél nem is vágyunk többre. A Guardian oldalán streamelhető. 

Zárásképp pedig egy nem feltétlenül helyén kezelt klasszikus a dallasi Bedhead indie-rock zenekar egész életművét ajánljuk, ami most teljes egészében meghallgatható az NPR jóvoltából. A kilencvenes években aktív együttes mindhárom nagylemeze, kiegészülve a kislemezekkel és B-oldalakkal kerül most újra egyben kiadásra. Az utolsó slowcore-ba hajló albumukat már Steve Albini-vel felvett zenekar minden perce arany. 

összeállította: Csada Gergely