Első átütő sikerét közel húsz éve aratta, de néhány évvel korábban, 1989-ben alakult az Animal Cannibals. Igen, ez azt jelenti, hogy Magyarország legsikeresebb régisulis rapformációja idén negyedszázados. A jubileumot október 22-én a Petőfi Csarnokban, háromórás, több mint száz vendéget felvonultató szupershow-val, na meg az ugyanaznap megjelenő új albumával ünnepli Qka MC és Ricsipí, akit nem könnyű feladat elé állítottunk: foglalja össze 25 mondatban a 25 évet.
1989-ben, 14 évesen a Yozsefvárosi úttörőházban tinidiszkókat szerveztünk heti rendszerességgel: Ricsipí a kazettás dj-pult mögött állt, Qka MC a Discolux lámpákat kapcsolgatta, DJ Uby pedig a lányokat fűtötte. Akkoriban kötelező volt esténként egy fellépőt is színpadra állítani, és mivel mi nem tudtuk kitermelni az akkori menő együttesek gázsiját (60-80 fős klub 50 Ft-os belépővel), magunkból alakítottunk zenekart. Bár Qka és Uby inkább az „alternatívnak számító” együtteseket kedvelte (Depeche Mode, The Cure, Doors stb.), Ricsipí hatására megpróbálkoztunk a reppeléssel. Itthon Fenyő Mikit leszámítva akkor még nem hallottunk mást, aki reppelt volna, teljesen szűz terep volt, ezért ez nekünk komoly kihívást jelentett. A számainkat az éppen futó amerikai előadók maxilemezein található instrumentálokra küldtük. MC Hammer U Can’t Touch This című dalának átirata (Add a pénzt!) számunkra is meglepően jól sikerült. Vettük a bátorságot és kábé ötven kazettát eljuttattunk minden olyan emberhez, akinek valami pici köze is volt a zenéhez. 1991-ben DJ Uby kiszállt a csapatból, de mi mentünk tovább, és a kilencvenes évek közepéig letudtuk az első tévés interjút, az első rádiós riportot és az első több ezer fő előtti fellépésünket. Felfigyelt ránk egy szervező, aki „csomagban” árult minket Michael Jackson-imitátorral, erotikus táncosnővel és ninja-bűvésszel (a vidéki diszkók imádták). Háromezer forintot kaptunk fellépésenként, ami akkoriban, kis gimnazistaként, havi 10 alkalommal számolva, szép összegnek számított. Ennek köszönhetően lett kis pénzünk végre stúdióra, plusz komoly színpadi tapasztalatot szereztünk. Gyártottuk a dalokat, a kazettákat, már egészen jól belejöttünk, de a szűk baráti körön kívül nem tudtuk elterjeszteni a „művészetünket”. 1995-ben már éppen kezdtük feladni, amikor az utolsó lemezkiadótól, ahol próbálkozunk, felhívtak (vonalas telefonon), hogy kiadnák a Takarítónő című dalunkat. A dal berobbant, és majdnem ez lett az év Mizuja, de a Republic a Szállj el, kismadárral überelni tudott minket. Picit sem voltunk szomorúak, sőt… Rendesen beindult a banda szekere: jöttek a slágerek félévente és a töméntelen mennyiségű fellépés. A megkeresett pénzt visszaforgattuk újabb klipekbe és próbáltunk segíteni a hasonszőrű rapcsapatoknak is különféle versenyek szervezésével. Az ezredfordulóra azonban picit elfáradtunk, éreztük, ha nem tartunk szünetet és nem adunk időt magunknak a feltöltődésre és az inspiráció szerzésére, akkor kiégünk. Utólag visszanézve ez volt az egyik legjobb döntésünk. Időközben sorra születtek a jobbnál jobb csapatok, így már volt verseny és volt késztetés arra, hogy még jobb dalokat és még jobb szövegeket írjunk. Hűséges típusok vagyunk: a mai napig a Magneoton a lemezkiadónk és Deseő Balázs a zenei producerünk – nélkülük nem lennénk sehol. Voltak tévés műsoraink, dolgoztunk rádióban, rendeztünk videoklipeket és kisebb-nagyobb hiphop-eseményeket is szerveztünk. Miénk volt az első magyar könnyűzenei dvd és az első, fényképezőgéppel vagy mobiltelefonnal készült HD videoklip, az elsők között csináltunk közreműködős (posse) dalokat és a honlapunk is az elsők között állt fel ilyen gazdag tartalommal. Napjainkban, hála a Petőfi rádiónak és a VIVA tévének, a magyar rap nagyon népszerű, rengeteg a jó dal, ezért nagyon fel van adva a lecke. Bízunk benne, hogy az idei lemezünkkel megmutatjuk, hogy igenis naprakészek tudtunk maradni 25 év után is.
nyitófotó: Rakó Alex
AZ ANIMAL CANNIBALS OKTÓBER 22-EI, SZERDAI KONCERTJE A FACEBOOKON.
