Elektronikus tánczene – Nyári lazulás Vol. 2.

A szokásos techno/house dózis helyett ezúttal is a nyári pihenéshez válogattunk zenéket. Klassz ritmusokból így sincs hiány!

Második szakaszához ért a Hyperdub tízéves születésnapját ünneplő kiadványsorozat. A 10.2 című válogatás a kiadó saját értelmezésű r&b és soul zenéit gyűjti össze, a régi klasszikusok mellett (Jessy Lanza: 5785021, Terror Danjah: You Make Me Feel) pedig természetesen kiadatlan zenék is szerepelnek rajta. Talán kisebb mérete és szűkebb tematikája miatt a 10.2 nem lesz annyira emlékezetes, mint elődje, de a végeredmény ezúttal sem kevesebb. Furcsa elektronika, nőiesen törő ütemek és dallamközpontúság jellemzi a tizennégy zenét, ráadásul az új Jessy Lanza megint telitalálat. 

Visszatérőben van társa és egyben legjobb barátja elvesztésének gyászából Joshua Eustis, a Telefon Tel Aviv megmaradt tagja. Eustis a 2009-es tragédia után kivonult a zenei életből, majd rövid ideig a Nine Inch Nails tagjaként láthattuk, most pedig Sons Of Magdalene álnéven próbál zenélni egyedül. A Move To Pain (Audraglint, 2014) című debütlemez még a múltról szól, de egyben már ablak is a jövőre: a zenész egyszerű, de hatásos dalszerkezeteket írt, gyönyörű szintikkel és melankolikus vokálokkal, műfajilag az alternatív, a szintipop és a techno közt lavírozva. 

Az Application a The Black Dogból ismert Dust-fivérek első „szóló”-projektje, e néven jelent meg nemrég System Fork (Dust Science, 2014) címmel egy album csupa IDM-romantikával és nosztalgikus kísérleti esztétikával. Sheffield, a Warp és a zsáner szerelmesei örülhetnek: nagy valószínűséggel a System Fork csupán apróbetűs jegyzet lesz Dusték életében, de ettől még egy remek lemez, ami sok érdekes ötletet tartalmaz, és még egyszer megmutatja, hogy honnan indult minden, ami a 90-es években az európai kísérleti elektronikákat jellemezte. 

S végezetül: sok évnyi várakozás és számos remek EP után végre kijött első albumával Submerse. A brit művész instrumentális/absztrakt hiphopjait sokan az utóbbi évek legfontosabb zenéinek tartják a stíluson belül, és nagy örömünkre a Slow Waves (Project Mooncircle, 2014) meg is felel az elvárásoknak. Szép gyűjtemény kedves hangszínekkel, ábrándozó ritmusokkal és finomsággal; a számok úgy fonódnak egymásba, mint összetartozó gondolatok. Ma már minden bizonnyal nem annyira aktuális ez a hangzás, mint három évvel ezelőtt, de attól még szép visszatekintés, többszöri hallgatást érdemel. 

Velkei Zoltán