Rendszerellenes izgatás – Politikus zene a Vasfüggöny mögött

A hetvenes-nyolcvanas években a keleti blokk országaiban minden addiginál fontosabbá, és az éppen akkoriban nyugaton is hódító – és egyébként ott is komoly társadalompolitikai tematikával rendelkező – posztpunkos/újhullámos zenék hatására aktuálisabban is kifejezhetővé vált a szocialista rendszerrel szemben érzett kritika. Csehszlovák, lengyel, szovjet példák az ellenállásra. Politika és pop fókusztémánk utolsó cikke.

A politikai üzeneteket nyíltan vagy rejtve megfogalmazott popzene nagy hatással volt a térség underground művészeti mozgalmaira, és nem egy esetben a földalatti politikai akciókkal is összekapcsolódott. A számunkra nagyon is ismerős történet a magyar újhullám nélkül is külön könyvet érdemelne, de most csak pillanatképekre szorítkozunk egy olyan korszakból, ahol a kimondott szavaknak és a forradalmi zenének minden addiginál nagyobb súlya volt.

A RECORDER MAGAZIN 21. SZÁMÁNAK TOVÁBBI CIKKEI POLITIKA ÉS POP TÉMÁBAN.

A Magyarországon működő Támogat-Tűr-Tilt hármas mentén felosztott poppiac a térség többi országában is hasonlóképp nézett ki, a három kategóriára eső változó hangsúllyal. Csehszlovákiában, ahol a 68-as prágai tavasz véres leverése utáni 'normalizálódás' keretein belül vezényelték le a kiutasításokat, bebörtönzéseket, a rendszerellenes zenészeknek is roppant szűk mozgásterük maradt a kibontakozásra. A cseh underground, és egyben az egész keleti blokk egyik legismertebb együttese a Plastic People Of The Universe zenéjében ugyan inkább a hatvanas-hetvenes évek kísérleti pszichedelikus zenekaraihoz állt közel, de történetében remekül példázza e korszakot. A Velvet Undergroundot mintának tekintő zenekar (amelynek saját Andy Warholja is volt a művészettörténész-kritikus Ivan Jirous személyében) közvetlenül a prágai tavasz leverése után alakult, avantgárd rockzenéjük performance-szerű előadásai pedig hamar felkeltették nemcsak az alternatív művészetre éhezők, de a hatalom figyelmét is. 1972-től már teljes illegalitásban léphettek csak fel, a vidéki kisvárosokban, falvakban tartott koncertjeikre maga az eljutás is krimibe illő történeteket szült, a hallgatók számára az utolsó pillanatban elárult titkos helyszínekkel, a vonatokról a rendőrség megtévesztésére bevetett korai-késői leszállásokkal, és egy hírhedt esetben tömeges oszlatással. Ez az abszurd helyzet egészen 1976-ig tartott, amikor is a zenekar több tagját (beleértve Jiroust is) letartóztatták. A vád: rendszerellenes izgatás – amely a hatalom szerint, többek között hosszú hajukban, obszcén szövegekben nyilvánult meg. Az addig csak pár száz ember által ismert együttes a tárgyalás alatt hírhedtté, az elnyomott underground közeg szószólójává vált. A szamizdat körökben ekkorra már aktív, későbbi köztársasági elnököt, Vaclav Havelt ez a kirakatper indította arra, hogy tiltakozásul az emberi jogok megsértése ellen néhány társával együtt megfogalmazza a Charta '77 politikai nyilatkozatot, amelynek aláíróit aztán a kormány különböző módokon lehetetlenítette el (Havelt és öt társát pedig az évtized végén börtönbe is zárták ennek kapcsán).

A térség másik nagy zenepiacán, Lengyelországban is összekapcsolódott a pezsgő underground zenei élet a politikai történésekkel. A Szolidaritás mozgalom kialakulása és az arra válaszul adott karhatalmi reakció (hadiállapot bevezetése 1981. december 13-án) hamar kijelölte az utat a rendszerkritikus zenekarok számára. Az ország leghíresebb alternatív rockzenekara, a Republika első lemezének címadó dalában, a Nowe sytuacje-ben (Új helyzetek) a direkt politikai utalást ugyan elkerüli, de a korszak elfojtott dühét, a félelemben és elnyomásban töltött mindennapok érzetét tökéletesen átadja. A lengyel posztpunk nagy hatású együttese a Brygada Kryzys pedig már a nevével is átlépte a tűréshatárt, és mivel megváltoztatni nem voltak hajlandóak azt, bő féléves létezés után be is tiltották a működésüket. A korszak ellenzéki tüntetésein is rendre ott lévő tagok végül a lehetetlen körülmények miatt fel is oszlatták a zenekart, amely aztán csak a rendszerváltás után állt össze újra.

A legnehezebb helyzetben nem meglepő módon a tűzhöz legközelebb lévő szovjet zenekarok voltak. Legismertebb közülük, az excentrikus művész Pjotr Mamonov által vezetett Zvuki Mu, amelynek avantgárd popzenéje a Joy Divisiontől a Talking Headsig sok korabeli kiválóságot az eszünkbe juttathat. „A Szovjetunióban a nyolcvanas évek végi reformokkal egyidejűleg a zenei életben is változások történtek. Az együttesek egyre többet tudtak fellépni, és ezzel maguk mögött hagyni a rájuk kényszerített lakásfilozófus kereteket” – ahogy a Zvuki Mu basszusgitárosa nyilatkozta Szőnyei Tamásnak. A Zvuki Munak ez olyannyira remekül sikerült, hogy harmadik, és egyetlen nemzetközi terjesztésű lemezét (Zvuki Mu, 1989) az új hangokra mindig nyitott Brian Eno producerelte.

Ekkoriban, az említett politikai szituációk miatt is, kifejezetten nagy volt az érdeklődés nyugaton a vasfüggönyön túlról érkező előadók iránt, azonban ez utóbbi momentum (Eno, mint producer egy szovjet underground zenekar albumán) tíz évvel azt megelőzően még egészen elképzelhetetlen lett volna, és egy izgalmas, de egyben kissé sötét korszak szimbolikus lezárásnak is tekinthető.

Csada Gergely

az 1978-ban, Franciaországban megjelent első PPOTU-lemez egyik kulcsdala, a Podivuhodný Mandarin (The Wondrous Mandarin): 

a zeneileg is izgalmas lengyel Brygada Kryzys és a Centrala: 

szintén tőlük az Obudz Sie, Obudz Sie (Ébresztő, ébresztő) című szám: 

a Republika és a Nowe sytuacje: 

a Zvuki Mu és a Krim című dal: