Pénz és zene 5.: A zenehallgató – Hol a részesedésem?

A Recorder legfrissebb számának fókusztémája a pénz és zene kapcsolatát mutatja be, sorozatunkban a zeneipar főbb szereplőinek kiadásait, bevételeit vettük számba - az előadók, a lemezkiadók, a koncertszervezők és a klubok után a zenefogyasztóval zárjuk a sort. A zeneipari főszereplők után ne maradjanak ki azok sem, akik miatt ez az egészen költséges, macerás tevékenység működik. Mire kell költenie a hallgatónak? Mire költhet még azután, hogy konkrétan hallott egy jó számot vagy lemezt? És mi a nyereség neki mindebből?

Meddig menjünk vissza? Amikor még pengővel kellett fizetni egy jó kis sellaklemezért? Vagy amikor még tényleg ingyen volt a zene, mert csak a falu zenészeitől vagy szerencsével egy udvari lantostól lehetett hallani? Zenéhez és zenéhez kapcsolódó dolgokhoz sokféleképpen hozzá lehet jutni, naná, hogy akár ingyen manapság is, de most vegyük sorra az alapesethez tartozó költségeket és a zenerajongással járó egyéb kiadásokat, aztán vonjunk mérleget: megéri ez?
 

Nincs pénz, van zene

Mire költ egy átlagos fiatal, amikor zenére költ? Amikor semmire, egy nagyon kicsit azért akkor is kell kiadnia: laptop, okostelefon, táblagép, oldszkúl arcoknak mp3-lejátszó akkor is kell, ha amúgy csak – legyünk jóhiszeműek – Deezerről, Spotify-ról szól a dal (oké, mp3-lejátszóra már inkább csak illegális fájlok kerülnek pénzköltés nélkül). Persze egy laptop vagy egy jobb okostelefon nem nagyon kicsi pénz, de sok év használat mellett és, hogy a zenehallgatás csak egy funkció a sokból, annyira nem is vészes. Egy 100 ezer forintos laptop igen jó esetben bírja öt évig, ez évi 20 ezer forint, vagy annak valahányad része, attól függően, hogy mi mindenre használjuk még az eszközt és már szólhat is a YouTube-diszkó, meg persze a kalóz zenelejátszó szoftver, mert aki becsületes, erre is költhet néhány ezer forintot (plusz egy átlagos árú 5-10 ezer forintos aktív hangfalra, vagy egy olcsó, párezer forintos fejhallgatóra a kicsit jobb minőség érdekében). Egy – szerencsével – két évig üzemelő, 10 ezer forintos mp3-lejátszó – amin csak ingyenzenét hallgatunk – még kevesebbe fáj. A legkevesebbe talán egy hordozható kisrádió.

A zeneszerető

Ugorjunk a komolyabb zenehallgatóra. Előfizeti a prémium havidíjat a Deezeren (1390 Ft), vagy a Spotify-on (5 euró, nagyjából 1500 Ft), vagy az éves díjat az iTunes Match-re (25 euró, nagyjából 7500 Ft). Netán megveszi a kedvenc dalait, lemezeit digitálisan (dalokat 100-250 Ft között, lemezeket 700-2500 Ft között, de Bandcampen akár már párszáz forintért is). Sőt, alkalmanként fizikai hanghordozót is vásárol: cd-t (1000-3500 Ft között), vinylt (3000-7000 Ft között), elszórhat pár ezer forintot emelt díjas sms-re egy zenés tévéshow miatt, vagy netán elmegy egy nemcsak ingyenes koncertre (hazai zenekaroknál, klubkoncertnél 500 Ft-tól úgy 3000 Ft-ig, arénakoncertnél 5000 Ft-tól akár 20 ezer Ft-ig; külföldi zenekarnál 1000 Ft-tól akár 40 ezer Ft-ig). A komolyabb zenehallgató már nem éri be laptopja hangszóróival, minimum aktív hangfalból vagy fejhallgatóból is jobbat vesz (ezek átlagosan 10-30 ezer forint pluszt jelentenek). Jobb esetben meg hi-fi szerelést, használtan egy erősítő-cd-hangfal minimálszett 30 ezer forintért már megcsíphető, de a tisztességes színvonal, lemezjátszóval, netán rádióval nem megúszható 60-70 ezer alatt és itt tényleg a csillagos ég a határ: aranyozott kábelből is lehet venni sok tízezerért méterét, új vinyl-lemezjátszó meg akad milliós áron is.

A fan és a gyűjtő

Az átlagos zeneszerető még mindig nem költ sokat, azzal szemben, akinek a zene a mindene. Az igazi rajongó, túl azon, hogy megvesz mindent, akár digitálisan, akár fizikai példányban, még extrákra is bőven áldoz. Itt említendő a hardcore-fan, aki egy lemezből megveszi a drágább, limitáltabb deluxe-kiadást (cd akár 6-7000 Ft is, vinyl akár 8-10 ezer is), begyűjti a kislemezeket (vinylen ez lehet 1500-2500 Ft), megveszi a felvizezett vagy feljavított újrakiadásokat (ezek már akár 10 ezer Ft körül vannak), és persze a műfaj csúcsát, a box setet, ami minimum 10 ezer forint, átlagosan úgy 30 és 40 ezer között mozog, de lehet kapni a már befektetésnek minősülő 150 ezer forintos áron is különleges díszdobozos kiadványokat (a Residents 100 ezer dolláros „hűtő-díszdobozát” most talán hagyjuk). Aztán el lehet menni külföldre egy koncert kedvéért, ha a kedvencünk nem jön el ide, na ez már útiköltséggel szép összeg. A megszólalásra igényesek ugye vagyonokat költhetnek a felszerelésre is, a rajongó típusok meg a merch-pultok felvásárlására. A póló az alap, 2000-5000 Ft-ig lehet bármennyi, az egyéb ruhák lehetnek még drágábbak (kapucnis pulcsi, netán kabát a csúcs, itt elszaladhatnak az árak 10 ezer forint fölé is), ott vannak a kiegészítők (táskák, sálak, kitűzők, 1000-4000 Ft-ig) és a papír alapú ereklyék (poszterek, turnéfüzetek, naptárak, 1000 Ft-5000 Ft-ig). És akkor a sok-sok zenekaros gadgetről nem is beszéltünk. Vagy arról, hogy zenei újságot, zenéről szóló könyveket, dvd-ket is lehet ám venni. A használt piacon pedig bármilyen régi és ritka kiadvány (kazetta, cd, vinyl, minidisk és ki tudja még mi minden nem) beszerezhető, csak pénztárca kérdése.

És hogy a sok kiadás mellett hol a bevétel? Hát, az nem nagyon jelenítető meg számokban (persze egy komoly és jól megválogatott vinylkollekciónak nemhogy csökkenne az értéke, de évről-évre nő is, sőt a cd-knek is biztosan eljön majd a reneszánsza, egy ritka kiadás már most is jóval többet ér, mint amibe annak idején került). A zenerajongó bevétele az élmény, nyilván. Ami, változzanak is bármennyit a befogadási szokásaink, örökké egyforma. Vagyis hatalmas és a ritka dolgok közé tartozik: anyagiakban nem kifejezhető.

Dömötör Endre