Globálradar - Saint Pepsi

Valentin-napra egy Bieber című szirupromantikás love bass számmal kedveskedett az internetnek Saint Pepsi, az alig másfél éve feltűnt, viszont hipertermékeny fiatal producer (aki, úgy tudjuk, nyáron Budapesten is fellép majd). Persze nincs túl nehéz dolga a zene előállításával, hiszen nem tesz egyebet, mint mások dolgaiból (meg időnként némi hozzáadott sajátból) kever ki őrülten bulis számokat. Ne már, ez ez akkora truváj? Ki mondta, hogy az? És kit érdekel – élvezzük! Csak arra vigyázzunk, hogy nagy mennyiségben megárthat.

Megalakulás éve: 2012. vége

Honnan: Long Island, New York

Stílus: kólapop

Kiadók: bandcamp, illetve Illuminated Paths, Fortune 500, S.O.U.L. Records, KEATS//COLLECTIVE

Olyan, mint az Avalanches y generációs verziója, Vagy mint a cukorroham tánczenei megfelelője.

Történet: Aki azt gondolta, hogy a witch house-nál idiótább stílusnév már nem jöhet, annak mondunk durvábbat: vaporwave. Egy újabb internetes irányzat, hát persze, többé-kevésbé a chillwave és a retro-futurista lo-fi elektronika leágazása, szatirikus soundtrack egy (nem is annyira) disztópikus, techno-kapitalizmus és a konzumpopkultúra által uralt világhoz, a mi világunkhoz. A vapourwave a coprorate popzenéből vett minták túlhalmozásával és túljátszásával annak kritikája, vagy éppenséggel karikatúrája, Saint Pepsi pedig felfogható úgy, mint a vaporwave karikatúrája. A Saint Pepsi ugyanis üzenetmentes, vagyis tényleg az, amit az amúgy zseniális név sugall: mesterségesen előállított, magas cukortartalmú üdítőzene, amitől az embernek jó lesz. Nincs célja. Poén. És nagyon szórakoztató poén, ha valaki értékeli az ügyesen összerakott egyvelegeket. Márpedig Ryan DeRobertis, a Saint Pepsi mögötti 21 éves amerikai producer (amúgy a bostoni egyetem diákja, aki otthon a családjánál, az egyik téli szünet alatt a laptopján lévő szoftverrel kezdett zenéket berhálni just for fun, aztán azóta sem tud leállni) ügyesen - és hatásosan - kreál számokat funk-, R&B-, diszkó-, hip house- és filter house-számokból kivett részletekből, videojáték hangokból, trapből, lo-fi elektronikából, és minden egyébből, ami neki tetszik (elvégre ma már minden zene kéznél van, és minden szabadon nyúlható, nem igaz?) Igazi zenebuzi cut’n’paste virtuóz, aki ráadásul úgy dolgozik, mint egy csúcssebességre állított gyártósor: bő egy év alatt tíz digitális albuma jelent meg, és már úton van a következő. Mindent a fogyasztókért.

Megjelenések: Laser Tag Zero (2012), Triumph International (2013), New Generation (2013), World Tour (2013), Empire Building (2013), Late Night Delight (megosztott kiadvány Luxury Elite-tel) (2013), Studio 54 (2013), Winner's Circle (2013), Hit Vibes (2013), Gin City (2014, ez még megjelenés előtt)

Mellékprojektek: A Cold Napoleons nevű egyszemélyes zenekara, ami tulajdonképpen a fő projektje volt, mielőtt a Saint Pepsi beütött volna. 2012 végén jelent meg egy albuma, DeRobertis a programozás mellett énekel és hangszereken (gitár, basszusgitár) is játszik, a zene pedig olyan, mint a Prefab Sprout perfekt popjának poszt-dubstepes mutációja.

Szexepil: a Call Me Maybe remixe és a most közzétett Bieber tribute.

Legnagyobb eredmény, elismerés: az Aretha Franklint hangmintázó legutóbbi trekkje (Mr. Wonderful) elérte a megmondó zenei szájtok (Pitchfork és a többi) ingerküszöbét, idén fellép a South By Southwesten

Radarjel-erősség: fontos ez?

Ki kér egy Cherry Pepsit?

Vagy vaníliás Pepsit?  

Aaaaa... mindjárt jobb, nem?

Ugye senki sem szomorkodik?!

Ha netán mégis, itt a teljes Hit Vibes album: