Nem, december végén már nem jelennek meg új lemezek (oké, elenyésző számban igen). Viszont volt bőven olyan album évközben, amit szerettünk nagyon, de különböző okok miatt mégsem írtunk róluk minikritikát Lemez gyorstár rovatunkban. Mikor máskor pótolnánk, ha nem most? Vigyázat, izgalmas zene (nyitóképen a Blue Hawaii)!
MASTON: Shadows
Kiadó: Trouble In Mind
Megjelenés: 2013. február 18.
Stílus: barokkpop, pszichedelikus stúdiópop
Kulcsdal: Young Hearts
Frank Maston Los Angeles-i fiatalember, akinek két EP után idén kijött első nagylemeze is, 10 számmal, 27 percben. Maston afféle egyszemélyes zenekar, a lemezen a hárfa kivételével mindent ő játszott fel, de a végeredmény szerencsére nem lo-fi szobapop szerencsétlenkedés, a dalok ügyesen idézik az 1968 körüli Dél-Kalifornia pszichedelikus stúdiópop hangzását, valahol Van Dyke Parks és Curt Boettcher között félúton (helyenként megszórva némi baljós, filmzenés hangulattal). Kicsit túl sok az instrumentális szám, de ez legyen a legkisebb bajunk.
8/10
Deimanik László
SZERETNÉL TÖBBET TUDNI AZ EMLÍTETT KORSZAKRÓL? HÉTÁGRA SÜT A SUNSHINE POP!
BLUE HAWAII: Untogether
Kiadó: Arbutus
Megjelenés: 2013. március 4.
Stílus: micro-elektronika
Kulcsdal: Yours To Keep
A montreali színtérről (Doldrums, Majical Cloudz és társaik) indult, Grimes kiadójához szerződött Braids énekesnője, Raphaelle Standell-Preston és párja, Alexander Cowan 2010-ben adták ki első közös EP-jüket mint Blue Hawaii, majd járták a külön útjukat, aztán tavaly télen felvettek egy teljes albumnyi dalt együtt – de térben és időben szeparáltan. Erre utal az albumuk címe, és maguk a dalok is izolált részekből – Raphaelle templomi énekszerű, szétvagdosott hangjából és Alexander melankolikus micro-elektronikájából – lettek összepésztelve. Egyszerre lehangoló és felemelő lemez az Untogether – mint az egyedüllét.
8/10
Forrai Krisztián
STEVE MASON: Monkey Minds In Devil’s Town
Kiadó: Double Six / Domino / Neon Music
Megjelenés: 2013. március 18.
Stílus: psych-pop-hiphop-dub-gospel
Kulcsdal: Lonely
Bár a pszichedelikus popot/folkot elektronikába (és néha hiphopba) bugyoláló skót The Beta Band sajnos 2004-ben feloszlott, az énekes Steve Mason megunhatatlan és összetéveszthetetlen hangját szerencsére nem kell nélkülöznünk. Második szólólemezén folyamatosan lüktető hiphop/dub alapokon teríti szét az egyből beazonosítható, sztratoszférában lebegő, minden eddiginél fülbemászóbb dallamait, amelyek néhol az Istent megszólító gospel határát súrolják, főleg amikor belép a fenséges női kórus is.
8/10
Soós Csaba
JAI PAUL: Jai Paul
Kiadó: -
Megjelenés: 2013. április 13.
Stílus: pop, R&B, elektronika
Kulcsdal: az egész
Jai Paul lemeze szűk negyven percben is izgalmasabb, mint nagyjából bármi, amit ma a tágan értelmezett popzene kitermel magából. Legközelebbi rokona a jól ismert slágerlistás R&B, de azt is kíméletlenül szedi darabjaira, hogy aztán kifacsarva, itt-ott dúsítva, felgyorsítva újra összerakja. Hogy az ehhez társult demohangzás a projekt része, vagy hihetünk a hivatalos verziónak, és tényleg Jai Paul akarata nélkül kerültek ki a félkész dalok, az Jai Paul stílusát ismerve azért nem olyan egyértelmű, de talán nem is olyan fontos. Jövőzene, ami jövőre állítólag hivatalosan is megjelenik (bár már komolyabb idei évösszegzőkön is feltűnt az anyag, úgyhogy év végén mi szólunk arról mennyire szerettük).
9/10
Csada Gergely
GHOSTPOET: Some Say I So I Say Light
Kiadó: Play It Again Sam / Neon Music
Megjelenés: 2013. május 6.
Stílus: triphop, hiphop, elektronika
Kulcsdal: Meltdown
Obaro Ejimiwe új lemeze mélyen személyes anyagnak tűnik, de a felmerülő témákkal (párkapcsolati, megélhetési problémák, útkeresés és az újrakezdés – vagy még inkább – az elindulás terhe) könnyedén lehet azonosulni. A szövegeknek megágyazó hangzás leginkább okos otthonhallgatós elektronikaként jellemezhető, amiben Ghostpoet védjegyszerű énekbeszédét helyenként fülbemászó női vokál kíséri. És ugyan most nincs olyan felemelő szám, mint a debütáláson a Survive It, de a záró dalban a vonósok beúszásával együtt mintha Obaro is felállna a padlóról.
9/10
Csada Gergely