Mark Linkous, a kilencvenes-kétezres évek egyik rettenetesen alulértékelt formációját, a Sparklehorse-t vezette 2010-ig, amikor saját kezével vetett véget életének. Most számos tisztelője, zenésztársa, barátja (The Flaming Lips, Mercury Rev, Mark Lanegan, Jason Lytle, Cowboy Junkies) készít tisztelgő, jótékonysági feldolgozáslemezt dalaiból Last Box Of Sparkles címmel és az egészet egy lelki egészség jobbításáért küzdő nonprofit szervezet a Box Of Stars szeretné tető alá hozni.
Mark Linkous a Dancing Hoods nevű nyolcvanas évekbeli indie zenekar egyik énekes-gitárosaként kezdte karrierjét, de a formáció két sikertelen nagylemez után feloszlott. Linkous a kilencvenes években számos néven próbálkozott, hol szólóelőadóként, hol alkalmi formációkkal, amikor 1995-ös első, kvázi szólóalbumával (Vivadixiesubmarinetransmissionplot) kikötött a Sparklehorse-nál. 1996-ban az egész életében súlyos depresszióval küzdő zenész - épp a Radioheaddel turnézva - túladagolásos balesetet szenvedett, szíve is leállt egy rövid időre, de végül túlélte, bár több mint fél évig tolószékbe kényszerült. További három Sparklehorse-lemezt adott ki (Good Morning Spider - 1998, It's A Wonderful Life - 2001, Dreamt For Light Years In The Belly Of A Mountain - 2006), melyek nem léptek túl a kritikai sikereken. 2007-ben Fennesz-szel készített kísérleti lemezt (In The Fishtank 15), utolsó albumát pedig Danger Mouse-szal és David Lynch-csel (valamint számos zenészhaverral: Jason Lytle, Flaming Lips, Black Francis, Iggy Pop, Julian Casablancas, Suzanne Vega stb.) rögzítette, de a 2009-es Dark Night Of The Soul különböző jogi problémák miatt hivatalosan csak 2010-ben jelent meg, amikor már mind Linkous, mind a lemezen közreműködő Vic Chesnutt öngyilkos lett.
A mostani tribute-lemez két irányból ért össze, egyrészt egy rajongó-producerfeleség, Jessica Richardson indított útjára egy feldolgozáslemezt, ami kedvenc előadója előtti tisztelgésen túl a lelki egészség jobbítására is fel kívánja hívni a figyelmet, másrészt Dave Fridmann producer (The Flaming Lips, Mercury Rev, Sparklehorse, Mogwai, MGMT, Tame Impala), aki többször is dolgozott Mark Linkous-szal (például a 2001-es lemezén ő volt a fő producer) kezdeményezett egy feldolgozáslemezt, és bár már rögzített néhány dalt, még nem tudta, hogyan materializálja az anyagot. A két szál ért össze a Last Box Of Sparkles dupla lemezben, melynek a kétharmada már készen van és a közreműködők között a bevezetőben említettek mellett megtalálható a Califone, a Joy Formidable, vagy a Portugal. The Man, de még további művészek bejelentése várható.
A lemez elkészüléséhez, ezzel a lelki egészség jobbításáért folytatott munkához és a feldolgozáslemezen túli egyéb akcióihoz gyűjt pénzt a Sparklehorse-számcímről elnevezett Box Of Stars nonprofit szervezet, a kampányhoz az indiegogo-n lehet csatlakozni (és ezzel számos értékes relikviát beszerezni - pl. Lanegan által dedikált akusztikus gitárt, ritka, dedikált Mercury Rev-kislemezeket satöbbi).
a lemez megvalósítását segítő és a szervezet céljait bemutató kampány videója, mások mellett Wayne Coyne-nal:
a feldolgozáslemezhez eddig elkészült dalokból a Mercury Rev verziója a Sea Of Teeth-ből:
a Mark Lanegan-féle Spirit Ditch:
Ian Nichols a 2001-es lemez címadó dalát, az It's A Wonderful Life-ot dolgozta fel:
a TivaTiva pedig a More Yellow Birds-öt:
ez pedig a Sparklehorse 1998-as lemezéről a Sick Of Goodbyes:
és végül egy másik csodás Sparklehorse-dal a 2001-es Comfort Me, aminek éppen Dave Fridemann volt a producere:
