Manic Street Preachers - Forradalom 33 1/3-on (Diszkográfia 1992-2010)

Miután tíz pontban áttekintettük a wales-i Manic Street Preachers történetét, nincs más hátra, mint végigszaladni diszkográfiájukon és értékelni az egyes lemezeket, hogy a jövő héten érkező Rewind The Film című új albumra a lehető legjobban felkészüljünk.

Generation Terrorists (1992)

Némi gyomlálás talán nem ártott volna, de a lemez még  a hibáival együtt is hatásos debütálás, James már akkor is nagyszerű énekhangjával és gitárjátékával, egy rakás slágerrel, fiatalosan naiv és harcos dalszövegekkel.

Kulcsdal: Motorcycle Emptiness

Titkos favorit: Repeat (Stars And Stripes)

8/10

Gold Against The Soul (1993)

A "nehéz második album", eltűnnek a glam-hatások és a politikai szlogenek, helyükre afféle alternatív modern rock és személyesebb dalszövegek kerülnek. A kislemezes dalok jól sikerültek az egyébként nem túl meggyőző albumon.

Kulcsdal: From Despair To Where

Titkos favorit: Sleepflower

7/10

The Holy Bible (1994)

Az első két lemez amerikaias rockhangzása után a zenekar visszatér brit gyökereihez, a felvételek előtt Wire-t, PiL-t, Joy Divisiont hallgatnak, ami érződik is a barátságtalan, komor megszólaláson. A dalok slágeresek, de az emberiség minden mocskát a hallgató képébe okádó dalszövegek bizonyára sokak gyomrát megfekszik.

Kulcsdal: Faster
Titkos favorit: The Intense Humming Of Evil

10/10

Everything Must Go (1996)

Zajos, gerjedő gitárfalakkal és vonószenekari körítéssel tálalt poplemez, a körülményekhez képest feldobott és optimista hangulatú 45 perc. Az azóta eltelt években a Manics emblematikus lemezévé vált, ami a magával sodró hangzással kombinálva feledteti a tényt, hogy a dalok némelyike eléggé közepes.

Kulcsdal: A Design For Life

Titkos favorit: Small Black Flowers That Grow In The Sky

7/10

This Is My Truth Tell Me Yours (1998)

Ha az Everything Must Go volt a "még mindig együtt vagyunk" eufóriája, a This Is My Truth az eufória utáni másnaposság – borostás, véres szemű, önboncolgató lemez nagyzenekari hangszerelésekkel és éteri megszólalással.

Kulcsdal: If You Tolerate This Your Children Will Be Next

Titkos favorit: Black Dog On My Shoulder

8/10

A LEGUTÓBB A PET SHOP DISZKOGRÁFIÁJÁT ÉRTÉKELTÜK.

Know Your Enemy (2001)

Ahogy 1999-ben a Blur és 2000-ben a Radiohead, 2001-ben a Manics szakított jól bevált slágerhangzásával ezen az ismét dupla album hosszúságú, erősen politikus lemezen. Visszatérnek a torzított gitárok, a produkció szándékosan trehány és helyenként lo-fiba hajló, uralkodik az eklektika: Beach Boys-os vokálok, gonosz diszkószatíra, R.E.M.-et idéző gitárpop.

Kulcsdal: So Why So Sad
Titkos favorit: Freedom Of Speech Won’t Feed My Children

8/10

Lifeblood (2004)

Válságtermék hangsúlyos Simple Minds-, New Order-, U2-hatásokkal – ez nem csak leírva hangzik rosszul. Hiába a bátor kísérletező hajlam és Tony Visconti produceri közreműködése, az ihletett pillanatok hiányát ez nem tudja elfedni.

Kulcsdal: Empty Souls

Titkos favorit: Cardiff Afterlife

4/10

Send Away The Tigers (2007)

Közel 10 év után az első kereskedelmileg és kritikailag is nagyon sikeres Manics-album, amit megjelenésekor sokan a 90-es évek nagy formájához való visszatérésként értékeltek. Hat év távlatából azért kicsit túl sok a stadionpátosz és még mindig nem elég az emlékezetes dal, de már érződik az apránként visszatérő életerő.

Kulcsdal: Indian Summer
Titkos favorit: Underdogs

6/10

Journal For Plague Lovers (2009)

A producer Steve Albini, a szövegíró Richey James a síron (?) túlról, a zeneszerzésből James és Sean mellett első alkalommal Nicky is kiveszi a részét, a borítóhoz ismét Jenny Saville ad kellően nyomasztó festményt – ezek így együtt elkerülhetetlenül magukkal vonták a Holy Bible-lal való összehasonlítgatásokat. Noha a 94-es csúcslemeznél egy fokkal gyengébb, még így is nagyon jó.

Kulcsdal: Jackie Collins Existential Question Time
Titkos favorit: William's Last Words
9/10

Postcards From A Young Man (2010)

"Utolsó kísérlet a tömegkommunikációra" – jellemezte a zenekar az albumot. Ha valóban így van, a kísérlet nem lett kimondottan sikeres. A lemez túl görcsösen próbálja megidézni az Everything Must Go-t, 1996 viszont már nagyon régen volt. Most viszont 2013 van, és a Manics-nek még bőven van ideje szépíteni.

Kulcsdal: (It's Not War) Just The End Of Love

Titkos favorit: The Future Has Been Here 4 Ever

5/10

Deimanik László