Felrázva, újrakeverve - A magyar lounge zene régen és most

Egy évtizeddel az első nagy népszerűségi hulláma után mostanában újra kezd divatba jönni a lounge-kultúra, persze átalakulva, mai formában - a tipikus lazulós hely a tetőterasz bár, a háttérzene pedig leginkább nu-disco és deep house. Hogyan látják - tíz év távlatából - a lounge zene újkeletű népszerűségét a hazánkban a kétezres évek elején a Sunset Café és a Balaton Grooves válogatásokkal fémjelzett műfaj ma is aktív úttörői? Erről, illetve a műfaj múltjáról, jelenéről és jövőjéről kértük ki Andrew J (korábban Andrew J & Kaltenecker, most Bin-Jip), Zoohacker (korábban The Lushlife Project) és DJ Pipedome (Easy Life Natural) véleményét.

- Szerintetek mi kell a jó lounge zenéhez, mitől lesz az igazi?

Józsa András (Adrew J, a képen balra): - Nagyon sokszínű a stílus, nehéz tuti receptet találni. Legyen eredeti és kössön le, de mi is számít pontosan lounge-nak? Ma már szinte minden, ami nem annyira hivalkodó és nem partizene.

Palásti Kovács Zoltán (Zoohacker): - Ugyanúgy, mint sok gasztronómiai különlegességnél, a fűszerek megfelelő adagolásában, és az összetevők jó kiválasztásában lehet a titok nyitját keresgélni. Zenei nyelvre lefordítva: kellemes harmóniák, andalító dallamok, finoman búgó basszusok, bólogatásra késztető dobritmusok, és legfőképp nemes egyszerűség a hangszerelés tekintetében. Vagyis a se több, se kevesebb elve.

Döme Péter (Easy Life Natural): - Megmondom őszintén, nem tudom! Nem érdekelnek a stílusok, csak az, hogy valami megfogjon a zenében, adjon valamit, ami lehet egy hangszín, egy érzés, egy dallam vagy szöveg. Legyen jó a hangulata, atmoszférája Ez lehet jazz, elektronika, klasszikus vagy filmzene, de house és diszkó is.

Andrew J & Kaltenecker Funqui Beet című száma a a Tommyboy-féle Juice Records 2002-es Balaton Grooves 02 válogatásról:

- Mi a titka az irányzat töretlen népszerűségének?

JA: - Mindig képes megújulni, folyamatosan változik, az évek során több zenei stílusváltáson ment keresztül úgy, hogy közben a “régebbi” műfajok is megmaradtak. A 70-es években a funk, soul, jazz-funk számíthatott lounge-nak, a 80-asban a smooth jazz, a 90-es években az acid jazz, downtempo, majd a bossa, a nu-jazz, manapság meg már nu-disco és deep house stílusban is készülnek jó számok, lemezek. Éttermek, bárok, teraszos helyek pedig mindig is lesznek, és ott igény van ezekre a zenékre korosztálytól függetlenül.

PKZ (a képen jobbra): - Ez a műfaj sohasem arról szólt, hogy felhívja magára a figyelmet, többnyire kellemes háttérfunkciókat lát el az éltünkben. Egy kellemes vacsoránál vagy egy hosszú utazásnál az autóban a legfontosabb kísérő, hiszen szinte észrevétlenül beleáramlik a hangulatunk szférájába, és felerősíti az adott életérzést. Azt gondolom, hogy amíg vannak baráti összejövetelek vacsorával egybekötve, vagy egy jó koktélozás egy bárban, addig a lounge és chill zenének is lesz létjogosultsága

DP: - Jó a kérdés, mert szerintem amit ma nevezünk chillout vagy lounge zenének, az azért már elég langyos és nem ugyanaz, mint mondjuk tíz éve. Igaz, én sosem azért a vonalért voltam oda, amit a Café del Mar válogatásokon hallhattunk.

A Lushlife Project 2005-ös albumának címadó dala, a Budapest Eskimos:

- Mit gondoltok arról a véleményről, hogy ez a fajta zene giccses és súlytalan?

DP (a képen balra): - Van igazság benne, mert vannak olyan zenék, amik egy liftben és a képújság alatt is unalmasak. Viszont ha megkeressük az igazi "undergroundabb” dolgokat, ahogy az elején például José Padilla is tette, akkor gyöngyszemekre lelhetünk!

JA: - Bizonyos értelemben igaz. Egy idő után egyre több válogatáslemez jelent meg, "Erotic Lounge 128", meg "Buddha Bar XXXV", ezeken számomra minden szám teljesen ugyanaz, ritkán hallok egy karakteresebb, egyéni hangzású felvételt. A műfaj elsősorban háttérzene, nyugalmat sugall, ennek sok előadó kényszeresen próbál is megfelelni, sok a sablonos alkotás, azaz csak a jól bevált tempókat és hangzásokat gyártják futószalagon, hogy jobban csússzon a kaviár meg a pezsgő.

PKZ: - Ugyanúgy, mint más zenei műfajokban, itt is születnek nagyszerű és evvel párhuzamosan silány és értéktelen darabok. A Cafe del Mar-sorozat sikerén felbuzdulva nagyon sok válogatáslemezt adtak ki különböző kiadók, akik erre a műfajra szakosodtak, de ez nem kedvezett a minőségi alkotásoknak, hiszen művészi cél nem volt, csak extra profit iránti vágy és érdekeltség. Elég volt ráírni egy borítóra, hogy "Ibiza Lounge" vagy "Cafe Chill" és az emberek vették, mint a cukrot a műfaj virágkorában. Pedig ezeknek a válogatáslemezeknek a 80%-a értéktelen árucikk volt.

Az Easy Life Natural Keeps The Mind Active című száma a 2001-es Balaton Grooves / Loungin' At Café Móló válogatásáról:

- Szerintetek miért volt a kétezres évek elején felfutása ennek a zenének Magyarországon?

JA: - 2000 után kezdtek nyílni a lounge bárok és éttermek Budapesten, divat lett koktélozós, vacsorázós helyeken is dj-zni, majd zenészekkel kiegészülve “live-act”-ezni. Céges rendezvények is háttérzenét kértek legtöbbször, amire a lounge volt a legalkalmasabb. Annyira nem éreztem a műfaj berobbanását, inkább csak jelen volt, újdonság volt hazánkban, hogy nem csak partizenét játszhat a dj egy szórakozóhelyen.

PKZ: - Nagy szerepe volt a műfaj magyarországi felvirágoztatásában Jutasi Tamásnak (dj, zeneszerző-producer, tagja volt a Goulasch Exotica formációnak - a szerk.), aki létrehozta a Sunset Café lemezkiadványokat (amelyeket a hazai elektronikus zenére specializálódott Chameleon Records jelentetett meg; ott jött ki tavaly Hodosi Enikő Manoya-albuma - a szerk.). Ez a válogatáslemez-sorozat bemutatta, hogy mire képesek a magyar előadók a chillout és lounge műfajokban, továbbá inspirálta is őket további alkotásokra azzal, hogy megjelenést biztosított és a célközönség megismerhette őket. Másrészről ez a műfaj a nyugalomról, a jólétről, az ellazulásról szól, és ahogy a gazdasági hanyatlás megtörtént 2008 környékén Magyarországon, ez a műfaj is leszálló ágba került, mert az emberek kilendültek a belső nyugalmukból, és már nem merték a pénzüket elkölteni lounge bárokban, és ennek velejárójaként megszűnt a lounge életérzés is.

- Az elmúlt tíz évben hogyan, hová fejlődött ez a zene? És ti merre fejlődtetek?

JA: - Amikor elkezdtem gyűjteni a lounge lemezeket, lassabb, monotonabb és instrumentálisabb volt a hangzás. Főleg dj-k írták a zenéket pár zenésszel. Azóta jóval több előadó zenél ebben a műfajban, talán “zenészesebb” lett az egész. Bár sajnos ez az utóbbi időben egyre jobban kezd megváltozni, „gépiesedik” ez a műfaj is, a divatnak megfelelően egyre több a house, nu-disco, satöbbi a lounge-on belül. Abban nem vagyok biztos, hogy fejlődik a stílus, inkább csak változik. Abban viszont biztos vagyok, hogy én viszont fejlődtem, mert 2000 környékén még nem használtam MIDI-t sem a zeneíráshoz. Azóta több elismert zenésszel is dolgoztam, akiktől sokat tanultam. A kezdetekben csak instrumentális zenéket készítettem, főleg samplingeket használtam és azokat vagdostam, viszonylag kevés szoftverrel. Azóta szerencsére sikerült jelentősen bővíteni a stúdióm, ezzel együtt lényegesen több kütyü használatát kellett megtanulnom. Az utóbbi években főleg a Bin-Jipen dolgozom, a scratch, hangszerelés és szerkesztés mellett próbálkozom szintizéssel, újabban sampleren dobolással is.

DP: - Azt gondolom, hígult a nagyobb része a zenéknek, számomra ilyen tinglitangli semmi már, de azért még mindig lehet találni olyan dolgokat, amiket érdemes a polcra tenni, mondjuk vinyl formájában. Mi az Easy Life Naturallal épp tetszhalottat játszunk, mivel 3-4 év alatt elkészült egy albumnyi anyag, de egy jó ideje nem csinálunk semmit vele. Be kellene fejezni, véglegesíteni, lekeverni, de valamiért nem most van itt az ideje. Stílusilag egyébként pszichedelikusabb, élőbb, vokálosabb és érettebb ez az anyag, mint az első album.

PKZ: - Én azt látom, ez a műfaj 2007 óta megállt a fejlődésben. Megélt egy nagyszerű tízéves periódust, azonban nem tudta megújítani önmagát. Az internet térhódításával az ingyen letöltések, és az a szokás, hogy az emberek innentől ingyen juthatnak hozzá a zenékhez, megfosztotta a kiadókat attól, hogy válogatáslemezeket adjanak ki, és mivel a zenefogyasztók már nem vásároltak ilyen kiadványokat, a művészek motiválatlanná váltak, mert nem tudott visszatérülni a befektetett munka. Másrészről viszont mindazon értékek, amelyek ebben a műfajban kikristályosodtak, továbbgondolhatók, és átültethetők más műfajokra. Így tettem én is. Tulajdonképpen aktuális zenei munkásságom olyan popzenei alkotásokat takar, amelyeknek a hangszerelése azokat a sajátosságokat mutatja, amit én megtanultam abban a zenei periódusomban, amikor még kifejezetten csak lounge és chill műfajokban mozogtam mint zeneszerző a Lushlife Project keretein belül. Jelenleg készül Fábián Julival (akivel címlapinterjúnk itt olvasható) és Judie Jay-jel is párhuzamosan a nagylemez, továbbá dj-ként továbbléptem a partiszcéna műfajaiba; a nu-disco, a deep house, a tech-house, a minimal jelen pillanatban sokkal több izgalmat rejt számomra, mert zeneileg dinamikusabban fejlődnek. (Az idén az év hazai elektronikus zenei produkciójáért járó Fonogram-díjat elnyert Zoohacker Karanyi Hello cmű slágerét is remixelte, nálunk meghallgatható itt.)

- Kik a számotokra legmeghatározóbb előadók a műfajból? És kik a kedvenceitek mostanában?

JA: - A lounge számomra a downtempóval indult, 1995-96 környékén a lemezek, amiket legtöbbet hallgattam és játszottam: Tosca: Opera, Nightmares On Wax: Smokers Delight, St. Germain: Boulevard, Café del Mar 1-2-3. Ma már kevésbé hallgatok ilyen stílusú zenéket, már nem annyira izgalmas. Legtöbbször Thom Yorke szól otthon, meg természetesen Bin-Jip, mivel folyamatosan dolgozom az új lemezünkön.

PKZ: - Fenomenon, Zero 7, Dzihan & Kamien, Air, Thievery Corporation, Señor Coconut.

DP: - Nem emelnék ki egy előadót sem, mivel szerintem sok jó előadó van, de aki anno chilloutot készített, lehet, hogy mostanában már house-t, drum’n’bass-t, folkot vagy bármi mást  csinál. Mivel én mindig is az elborultabb vonalat szerettem, keresgéltem, így számomra a Ninja Tune, Warp, Anticon, Lex, Mush  kiadók előadói azok, akik érdekesek. Mostanában ha "chillesebb” dolgot hallgatok, akkor az például FINK vagy Flying Lotus, de rengeteg kis kezdő producer munkája is tetszik: Close, Deptford Goth és így tovább.

- Café del Mar-hangulat vagy Café Móló-fíling - Ibiza vagy a Balaton?

JA: - Ibizán még nem jártam, állítólag nagyon szuper, de én jobban szeretem a nyugisabb helyeket, tehát a Balaton

PKZ: - Velencei-tó, ott még nádas is van, és csönd...

DP: - SYRUP partik Balatonalmádiban a Bistro Puertóban a Neptun strandon.


interjú: Forrai Krisztián

(A nyitóképen a siófoki Café Móló terasza látható.)