„Formálja a szellememet, a lelkemet, a fizikumomat” – Fábián Juli (interjú)

A Recorder magazin hétvégén megjelent legfrissebb számának címlapján Fábián Juli szerepel, aki a ma startoló Volt fesztiválon kétszer is fellép az OTP Bank - Petőfi rádió színpadon: csütörtökön 18:40-kor a Kerekes Band vendégeként, pénteken 21:40-kor saját zenekarával, a Fábián Juli & Zoohackerrel. Juli hosszú kihagyás után tért vissza, de a jazz- és popénekesnőt nem hogy elfelejtették volna az egy év alatt, hanem még több felkéréssel, közreműködéssel vártak vissza, ahogyan azt a fentiek is mutatják. Beszélgettünk a kezdetekről, a jazzről, a terveiről és még a gyerekkori üdülős reggelikről is.

- Az nyilvánvaló, hogy most nagyon elfoglalt vagy, de mi történt az elmúlt egy évben?

- A betegségemmel és az abból való felgyógyulással voltam elfoglalva, így a zene és minden más háttérbe került, az egészségemre koncentráltam.

- Ebben az időszakban hallgattál valamilyen zenét, akár kifejezetten azért, hogy erőt adjon?

- Én mindent azért hallgatok (nevet). Úgy általában nagyon sok mindent szeretek, köztük John Legendet, Stinget, Sade-t, mindenféle jazzt, Ella Fitzgeraldot, néha klasszikus zenét, néha népzenét, néha popot.

- Hogy kerültél a zene közelébe? Mikor vált egyértelművé, hogy ezzel akarsz foglalkozni?

- Már a családban elkezdett körülvenni a zene, bár a szüleim közgazdászok, mindketten nagyon zeneszerető emberek. Táncházba jártunk együtt, folyton szóltak a bakelitek és a kazetták, az életünk része volt a zene. Általános iskolában zenei tagozatra jártam, a választott hangszerem a zongora lett, de jártam kórusba is, amit nagyon élveztem, ez mind fejlesztette a zeneiségemet egészen 14 éves koromig. A gimnázium alatt másfelé fordultam, és más dolgokban éltem ki a kreativitásomat, viszont rengeteg koncertre jártam abban az időben is, ekkor kezdett előtérbe kerülni a jazz. A Külkeren halasztott egy évben beiratkoztam az Etűd zeneiskolába, de még akkor is azt gondoltam, hogy egy zeneszerető közgazdász leszek, ám annyi támogatást kaptam az ottani tanáraimtól, hogy egyértelművé vált, ezzel fogok foglalkozni.

- A következő logikus lépés a Zeneakadémia volt?

- Igen, de mivel évente csak két-három jazzénekest vesznek fel, nem gondoltam volna, hogy elsőre sikerülni fog, pedig végül így történt, ráadásul pont a szülinapomon (nevet). Nagyon sokat kaptam az Etűd Zeneiskolában és a Zeneakadémián is a tanáraimtól, pl. Munkácsi Beától, Winand Gábortól majd végül Berki Tamástól és még sokaktól. Ebből az időszakból vegyes élményeim vannak, mert a saját utad keresése mindig fájdalmas és nehézkes, de a jó dolgokhoz mindig sok belső munka vezet.

- Szerinted van határ a jazz és a popzene között, egyáltalán szükség van rá?

- Annak van rá szüksége, aki megpróbálja megérteni, mit hall, és nem az érzelmek és a hatások érdeklik, mintha egy Chagall képet vizsgálgatnál szögmérővel. Egy művész feladata, hogy gátakat törjön át, határokat lépjen át. Meg kell tenni ezt a lépést, mert így születnek az új dolgok.

- Hogyan kerültél a Barabás Lőrinc Eklektric énekesi pozíciójába?

- Lőrinccel együtt jártunk a Zeneakadémia Jazz Tanszakára és egyszer egy közös borozgatáson említette, hogy majd ha komoly ember lesz, csinál egy zenekart, aminek én leszek az énekese. Körülbelül rá egy évre felhívott és megcsináltuk a közös zenekart, ami a banda öt éve alatt hatalmas sikereket és sok örömöt hozott mindannyiunknak.

- Milyen élmény volt az Erik Sumo Banddel közreműködni?

- Az Erik Sumo volt az első lépésem az elektronikus zene felé, ott próbáltam ki magam először ebben a műfajban. Nagyon érdekes tapasztalat volt és nyitott egyet rajtam zeneileg.

- Hogy jött létre a Zoohackerrel közös kollaboráció?

- Még akkor történt, amikor a Barabás Lőrinc Eklektric énekese voltam és egyszer Zoohacker (Palásti Kovács Zoltán) készített remixet egy számunkból. Beleszeretett a hangomba, az inspiráló munkássága pedig teljesen magával ragadott. Utána elkezdtünk dolgozni, két éve megjelent a kislemezünk (Girly), szinte az összes rádió slágerlistájának élbolyába kerültünk és sok-sok felkérést kaptunk és kapunk a mai napig is. Az Eurovíziós Dalfesztivál által váltunk országosan ismertté, de a fellépések mellett ebben az évben már szeretnénk kiadni a sokak által várt nagylemezünket is.

- Akkor jól tudjuk, hogy most már tényleg lesz nagylemez.

- Igen, tudom, hogy mindig ezt mondjuk (nevet), de télre szeretnénk kihozni, folyamatosan dolgozunk rajta, csak közben a visszatéréssel voltunk elfoglalva, és át is alakultunk. Új billentyűsünk lett Premecz Mátyás személyében, emellett a zenekar basszusgitárossal, Bata Istvánnal, dobossal, Delov Jávorral és ütőhangszeressel, Gábor Andorral egészült ki. Udvarhelyi Gábor, a gitárosunk és mi ketten Zoohackerrel maradtunk. Így heten hihetetlen energiákat tudunk a színpadon létrehozni

- Milyen érzés volt visszatérni?

- Felülmúlhatatlan, óriási, pedig előtte évekig zenéltem, de olyan energiákat és katartikus élményt ad nekem a zene, a közönség és az együttzenélés, amire semmi más nem képes: olyan mintha vérátömlesztést kapnék. Néha fárasztó is, de nagyon élvezem, hogy ez az egész igénybe veszi és formálja a szellememet, a lelkemet, a fizikumomat.

- Szerepelsz jelenleg más formációkban is?

- Mindig voltak jazz formációim, ezek közül sajnos kettő megszűnt, de persze vannak együttműködések, többek között a Kerekes Banddel csináltunk most egy közös számot Waiting For The Sunshine címmel, Gyárfás Istvánnal folyamatosan zenélünk, de számos más felkérést is kapok, kaptam vendégszereplésre, például Lerch Istvántól és másoktól. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb összerakok egy új jazzbandát is, csak szükségem van még egy kis időre, hogy kitaláljam, hogyan tovább.

- A X-Faktor című tévés tehetségkutató egyik felkészítő tanáraként a mainstream könnyűzene világával is találkoztál, mit tudtál ebből a tapasztalásból felhasználni a magad számára?

- A minőségi popzene számomra mindig is az élet, így az én zeneiségem természetes része volt már gyerekkorom óta, tehát nem ért váratlanul a műfaj. A műsor előtt négy évig tanítottam jazzéneket, amit imádtam, csak a sok fellépés miatt egyelőre félretettem. Így mind zeneileg, mind pedagógiailag nagyon élveztem a feladatot. Persze egy ilyen profi televíziós show rettentően intenzív, néha kimerítő feladat, nekem is voltak mélypontjaim, de hihetetlen tapasztalat volt átlátni, miből és hogyan áll össze egy ilyen show. Rengeteget tanultam belőle szakmailag és emberileg is.

- Idén tudsz élni a sok felkéréssel, hova fogtok menni?

- Az egész a Belvárosi Fesztivállal kezdődött, de leszünk a Volt Fesztiválon, a Balaton Ünnepén, a SZIN-en, a Budapest Parkban, a Zöld Pardonban, megyünk egy szentendrei jazzfesztiválra és még sok koncertre, fesztiválra. Nagyon sok lehetőségünk van, és nemhogy elfelejtettek, hanem még többen keresnek, ami nagyon jó érzés.

- Ha már a nyárnál tartunk, gyerekkorodban jártatok a Balatonhoz?

- Igen, apukám révén a nyár felét általában a Pénzügyminisztérium révfülöpi üdülőjében töltöttük, vagy kempingeztünk, vitorlás táboroztunk, ezeket imádtam. Igazi vízparti gyerek voltam, ma sem tudok víz nélkül meglenni.

- Milyen gyerekkori emlékek kötnek a Balatonhoz?

- Száz ilyen van (nevet), a mostani meleghez hasonlóban snecit fogunk, szaladgálok, teniszezünk a tűző napon, hintázunk, hekket eszünk, horgászással próbálkozom, kempingezünk, nagy pókok a sátorban, üdülő reggelik, kockasajt, félbevágott paradicsom, nyári szalámi, kertmozizás, palacsinta, főtt kukorica... Volt olyan, hogy megvártuk a napfelkeltét a parton, vagy óriási viharban úsztam a Balatonban.

- Milyen vízparti, balatoni rendezvényt vagy helyszínt szeretsz igazán?

- A Balatonboglári Bor és Jazz Fesztivál nagyon közel került a szívemhez, a Balaton Ünnepére és a Palóznaki dzsesszfesztiválra is nagyon kíváncsi vagyok.

- Van kedvenc balatoni slágered gyerek- vagy tinédzserkorodból?

- KFT-től a Balatoni nyár, de mondhatnám a Coco Jamboot, ami rémes, de nyarakat buliztunk végig ilyen könnyű kis nyári slágerekre (nevet). De nekem minden olyan zene nyári zene, amit például egy nyári fesztiválon, mondjuk Kapcsolcson láttunk, hallgattunk. Ilyen a Besh o drom és sok más.

- Mi az, amit legjobban vársz ezen a nyáron?

- Így a hosszú tél után eddig a nyarat vártam (nevet), most pedig a Voltot, a ZP-s és SZIN-es fellépéseinket. Igaz, nem nyári esemény, de szeptemberben az MR2 Szimfonik lesz nagyon izgalmas, egyéni előadóként szimfonikus zenekarral fogok előadni egy dalt. Na azt nagyon várom.

interjú: Sugó Lilla
fotó: Lékó Tamás

az idén visszatért Fábián Juli & Zoohacker formáció új dala, a Fresh And Fool:

a Zoohackerrel közös első sláger a 2011-es Girly az azonos című EP-ről:

a szintén a bemutatkozó EP-ről való Sizzlin':

a Nothing To Lose élőben az MR2 Akusztikban:

a 2012-es Euróvíziós Dalfesztiválra nevezett Juli-Zoohacker kollaboráció, a Like A Child:

a néhány hete kijött Kerekes Band-Fábián Juli közös szám, a Waiting For The Sunshine: