Lötyitől a szirupig - Limonádépop

Augusztusi fókusztémánk, az italdiszkó keretében most a legkönnyedebb dalokról lesz szó. Minden popdalnak megvan a maga feladata, és ez néha csak annyi, hogy lehűtse, még jobb esetben lebénítsa az agyunkat annyira, hogy ne érzékeljük a kiborító hőséget, vagy éppen dobjon fel minket egy szürke napon. Persze sokszor csak arra kellenek, hogy legalább a látszata meglegyen, valami történik a háttérben, míg mi leginkább nem csinálunk semmit. Azért nem minden limonádé egyforma, úgyhogy nézzük, mi történik, ha egyre töményebb lesz.

Pálmafa a pohárban – izű listening

A limonádé, ha úgy vesszük, eleve egy koktél, ami a fanyartól a cukrosig vagy nagyon hűsítő a kánikulában, vagy csak szomjasabbak leszünk tőle. Sokszor kábítóan jóleső egy jeget kocogtató, nedvességet ujjainkra csepegtető, savanyú nedűvel teli poharat tartani a forró szélben, máskor meg levegő után kapkodva öntjük magunkba a szomjoltót, csak, hogy miután lenyeltük, tudatosuljon: ettől a gejltől csak még szomjasabbak lettünk. A limonádépopra is igaz ez. A jó easy listening (mondjuk Les Baxter exoticái, Henri Mancini vagy Herp Albert dallamai, és mondjuk Dionne Warwick míves slágerei) még inkább a koktélozás kísérőzenéit jelentették, de aztán a műfaj elmuzakosodása már egyértelműen a vízparti szórakozások és egy faja limcsi mellé készültek. Mi másra lenne jó Acker Bilk, James Last (a Biscaya egy végpont nagyon sok szempontból) vagy, hogy még súlyosabbat mondjunk Márió, a harmonikás valamelyik túl cukros dallama, mint, hogy egy strand bodegájából hervassza még jobban a napozókat. Valahonnan az easy listening felől folytak be az egzotikus zenék is: a hawaii, kubai, vagy épp nyugat-afrikai dallamok.

MIBŐL LESZ A NYÁRI SLÁGER - NYÁR ÉS POPZENE.

Jókedv felhígítva – smooth, soul és funky

Aztán az easy-től egy bátor kormányrántással a lágy, kifinomult soft-rock felé vehetjük az irányt. A Doobie Brothers minden bizonnyal sértésnek venné, ha lelimonádépopoznánk, de a kétes értékű műfaj a másodvonaltól lefelé – Barry Manilow Copacabanajáig – bizony már kérlelhetetlenül az. A könnyed nyári háttérzene, a (fel)üdítő pop nagyon sokféle lehet, de abban talán ízlésbeli kérdések nélkül is megegyezhetünk, hogyha lágy funkydiszkó, acid jazz vagy latin soul szól a távolból, akkor azt érezhetjük, hogy nyár van és igyunk valamit. Ha nem figyelünk a szövegekre, akkor egy kerti partin, vagy egy partmenti vitorláskikötőben ücsörögve a többnyire megtört szívekről éneklő philly soul előadók tökéletes komfortérzetet biztosítanak, az acid jazz kilencvenes évek eleji slágerei pedig a sztratoszférába lövik jókedvünket, még ha amúgy azt is gondoljuk, hogy ki nem állhatjuk Jamiroquai-t. Vagy a Brand New Heavies-t. Persze nem maradhat ki Jamaica sem, úgyhogy bár az előbbi életérzéshez onnan szinte mindenféle zene passzolna, de rakjunk be egy felhőtlen digidubot (mondjuk korai Dreadzone-t) és máris hatványozottan jobban esik a lecsorgó izzadságot jéghideg üdítővel betámadni.

LÁGY ZENÉK NYÁRON? A YACHT-ROCK SLÁGEREK MIND ILYENEK!

Minőségét megőrzi: nyár végéig – egynyári slágerek

Ne felejtsük el az egyslágeres előadókat, illetve egy szem dalukat sem. Hiába a nagylemez, mindenki csak arra az egy dalra emlékszik, arra viszont annyira, hogy a Los Del Rio előbb éli fel a jogdíjakból befolyt vagyont, mintsem mi elfelejtenénk a Macarena koreográfiáját.

A dán Laid Back két tagja megtett minden tőlük telhetőt, hogy autentikus karibi hangulatot hozzanak össze a Sunshine Reggae-ben, szóval igazán nem az ő hibájuk, hogy az északi chillwave stílusjegyeit már ’83-ban felmutató dalról egy balatoni diszkó és műszálas ruhában lassúzó emberek képe ugrik be. A „nyár nem szól másról, csak arról, hogy a strandon/tengerparton nyomulunk és közben jól nézünk ki” kategória két legnagyobb képviselője Sisqo Thong Song-ja és az Underdog Project Summer Jam dala volt. Olajos, barna testek, értelmetlen szövegek, homok, szex – üzenték azoknak, akik csak a helyi hullámstrandig jutottak el. Úgy tűnik, a nyár annak is kedvez, hogy a megszokott angol szövegbe belekeveredjenek vagy teljesen fel is váltsák azt az egzotikusabb nyelvű sorok: a Kaoma Lambadája magától értetődő, a spanyol Las Ketchup nevű lánytrió Aserejé (2002) dala pedig a 2000-es évek Macarenája volt. Hiába volt benne a Bravoban Tarkan gigaslágerének, a Simariknek a dalszövege, ’99-ben mindenki csak a refrén végén hallható cuppanásokat tudta magabiztosan visszaadni. Panjabi MC Mundian To Bach Ke pandzsábi szövegét 2002-ben halandzsázták az emberek, és tényleg két dolog juthat eszünkbe erről a számról: a meleg és az, hogy akkor tényleg nem ismertek más dalt a rádióadók. A felhőtlen fütyörészés is visszatérő elem: a svéd Peter Bjorn and John talán elsőként készítette el az első indie one hit wondert, ami annyira visszafogott lett, hogy hiába ez szólt mindenhonnan 2006 körül, ma is simán füttyképes maradt. Nem úgy, mint a hasonló hanghatásokra építkező Whistle Flo Ridatól, amiről még csak megtippelni sem lehet, hány csoportos nyaralásról készített amatőr videó aláfestőzenéje lett tavaly óta. És aztán persze innen már eljutunk Ibizára is egy random latin-house slágerrel.

SZÉGYENTELEN NYÁRI LEMEZEK A NYOLCVANAS ÉVEKBŐL (WHAM, DURAN DURAN, LAID BACK).

Rágd, amíg édes – limonádéba olvadt rágógumipop

Nem mintha a popdalok legnagyobb része nem a szerelemről, bulikról meg ilyesmikről szólna, de ebben a – már nem klasszikus hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji bubblegum-pop stílusban, hanem a későbbi rágógumi- és limonádépop közti összemosott zenei – kategóriában aztán tényleg nem találni olyat, amiben ne pasikról és/vagy csajokról áradozna valaki és ne az ártatlan szórakozásról álmodozna közérthető, egyszerű, szájbarágógumis dalok formájában. Bár később más tette népszerűvé, ’56-ban Barbie Gaye énekelte először a My Boy Lollipop című dalt, amiben a lány soha nem akarja elereszteni cuki szerelmét. Az Archies hasonlóan egy cukorka édességű lányról énekel a Sugar Sugarben és szinte látjuk a Forró rágógumi című filmszériából kilépett srácokat a tengerpart homokjában egy üdítővel rohanni a csajok után. Bár Mungo Jerry-től az In The Summertime akár az egynyári slágerek közé is passzolhatna, dilinyós refrénjével elfér itt is. A kilencvenes évek nagy rágógumipop reneszánsza hozta az Aqua Barbie Girljét, a szám hiába gúnyolódik az üres műanyag világon, az énekesnő rajzfilmfigura hangja arra ítélte ezt a dalt is, hogy itt szerepeljen. Ha valami, akkor az eurodisco egy jó része is pont idevaló, és nehéz is a választás, mivel számtalan egydimenziós, de annál szintetikusabban édes számot termelt ki a műfaj. Ha már a nyárnál tartunk, akkor semmiképpen nem lehet kihagyni DJ Bobo There Is a Partyját: a klipben egy vitorláson buliznak Bobo és a barátai, közben pedig legalább tízféleképpen tudjuk meg azt, amit már a cím is elárul: parti van és mindenki bírja egymást. A holland Vengaboys hasonlóan egyértelműen fogalmazott, és a We’re Going To Ibiza! címet adta a számnak, ami annyira mű és édes, hogy még a klipben is animált figurák ugrálnak a világ minden pontján.

RÁGÓGUMIPOPRÓL BESZÉLGETTÜNK FIATAL MAGYAR POPZENÉSZEKKEL.

Már megint Ibiza. Hiába, na, mi egy jól facsart limonádét is csak csukott szemmel, gondolatban valami nagyon jó helyre teleportálódva tudunk szürcsölni.

Sugó Lilla

limonádépop összeállításunk, amiben igyekeztünk mindent kihozni a műfajból: