„Mi vagyunk a hülyék” – Sub Bass Monster

Sub Bass Monster hét év szünet után jelentkezett új stúdiólemezzel (melyet a Ne sírj anyám klipdal vezetett fel), ám a – egyelőre cd-n kiadott, de hamarosan vinylen is megjelenő – Fekete lemez egyúttal az utolsó is lesz a sorban. A hosszú lemezpauza okairól, az albumformátum végéről és friss anyag társadalomkritikus, politikus szövegeiről beszélgettünk a július 6-án a PARK-ban lemezt bemutató gyulafirátóti rapperrel.

- A Recorder által az elmúlt harminc év 20 legjobb magyar hiphoplemeze közé sorolt debütálásod (Félre az útból, 1999) után még viszonylag gyorsan jött a folytatás (Tovább is van, mondjam még, 2001). Aztán viszont eltelt négy év a cím nélküli harmadik albumig (Sub Bass Monster, 2006), éreztél ekkoriban valamiféle nyomást?

- Nagyon szerencsés voltam a bemutatkozó albummal, de aztán később valóban volt egy kiadói nyomásgyakorlás, így a lemezszerződés lejártáig úgymond „alkotói válságba” kerültem. Azt történt, hogy megvártam, amíg lejár a szerződésem, ez 2004-ben következett be. Teljesen tudatos döntés volt részemről. Egyszerűen nem tudtunk megegyezni a kiadóval. Az elején, amikor elindultam, nem szóltak bele a dolgokba, én megcsináltam úgy, ahogyan szerettem volna. Ez nekik nagyon kényelmes volt és be is jött a dolog. A második lemeznél már zavarta őket, hogy nem egy év alatt jött ki. Öt év, öt lemezre szerződtünk. Aztán akartak egy remixlemezt, én ennek sem voltam a híve, egyszerűen befolyásolni szerettek volna. Ekkor mondtam, hogy ez így nem működik. Majd sikerült meggyőzni őket, hogy ha erőltetjük, senki sem jár jól azzal, ha leadok egy dobloopot, hogy tessék, ez az új lemezem. Megbeszéltük, kivártam a szerződés végét, azóta nem vagyunk haragban.

- A harmadik album óta viszont eltelt hét év, miért vártál ennyit? Mi minden történt veled ezekben az években?

- Sok mindent csináltam, például befejeztem a sulit. Annak idején, amikor 1999-ben bejött a dolog, érettségi előtt röhögve elköszöntem az iskolától. Tanultam középiskolában néhány évet, de a lényeget nem szereztem meg. Gondoltam, nekem erre nem lesz már szükségem. Most, hogy volt egy kis időm, többek között azzal töltöttem, hogy leérettségiztem. A bizonyítványomat nem fogadták el, ezért újra kellett járnom két évet esti suliba, Veszprémben. Aztán Győrben a Széchenyi István Egyetemen kitartóan hallgattam fél évet építőmérnök szakon, azóta halasztok (nevet). Ezek mellett építettem a saját kis egzisztenciámat otthon. Ez nagyon sok időt elvitt, mert belevágtam egy üzletbe, ahol olyan keresztbetevések voltak, amik húzták az időmet. Nem lehet egy seggel sok lovat megülni.


ÍME SUB BASS MONSTER KEDVENC SPORTOLÓI A TAVALYI OLIMPIÁS ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKHOZ.

- Mi volt ez a vállalkozás?

- Gyulafirátóton alakítottunk ki építési telkeket, ott, ahol most én is építkezem épp. Csak volt egy kis összetűzés az önkormányzattal. Indítottam egy kisebb fajta függetlenségi háborút arról, hogy Gyulafirátót önkormányzatilag ne Veszprémhez tartozzon, és ennek nem nagyon örültek a hivatalban. Olyan ember vagyok, akit nem nagyon lehet eltántorítani, úgyhogy Gyulafirátót előbb-utóbb „szabad” lesz. Emellett folytak a fellépések, amik nagyjából jól mentek, bár az idei évben már lehetett érezni egy picit a megkeresések csökkenését.

- Bár elszórtan jelentettél meg dalokat, nyilván érezted, hogy a közönség már nagyon vár egy nagylemezt. Hol van már a lemez? címmel volt is egy önironikus felvételed ugyebár. Miért tartott ilyen sokáig?

- Az új lemez hanganyaga már kész volt tavaly decemberben, csak itt is nagyon sok idő elment azzal, hogy tököltünk a borítóval, a kiadóval. Kellett alapítanom egy kiadócéget, engedélyeket kellett kérni. Azért jött ki pár saját dalom 2006 óta és voltak közreműködések is, úgyhogy nem unatkoztam, csak lemez nem született. De ennek is voltak további okai. Ekkoriban, 2006 körül indultak be a tehetségkutatók és tökéletesen kiszolgálták az országban bizonyos embercsoportok igényeit. Ezeket a tehetségkutatós sztárokat hívták mindenhova fellépni, és csalódott voltam, hogy az embereknek nem kell az egyedi, elég, ha a producerek tömegtermékeit hallgatják. Plusz nem voltak lemezeladások, és azon gondolkoztam, hogy érdemes-e egyáltalán újra albumformátumban gondolkodni? Ezért próbálkoztam azzal a pár dallal. Csakhogy akkor még nem volt itt az ideje ennek, pedig most már egyértelműen ez lesz a jövő. Ezért ez a most megjelent Fekete lemez az utolsó, amit fizikai formátumban is kiadok. Hamarosan készül belőle egy limitált vinylszéria is 250 példányban, éppen azért, hogy a címéhez hűen fekete lemezként tegyünk fel egy pontot a fizikai kiadványaim sorára. Ez a sok pici dolog volt hallgatásom oka. De jól éreztem magam a bőrömben, próbáltam visszatalálni a hétköznapokba. Akkor tudsz jó lemezt készíteni, ha kizökkensz ebből a fennforgásból. Ha nem éled az emberek életét, akkor nem tudod, hogy mi zajlik valójában. Ekkor vannak félresiklások, hogy jön a nyolcadik ugyanolyan szám, mert azt nézed, hogy mi volt népszerű, milyeneket írnak mások. Én nem akartam ilyen lemezt csinálni.

- Mennyi idő alatt készült el az új lemez? Mennyi idő alatt írtad meg rá a számokat?

- Ez egy válogatás, nem ennyi dal készült, jóval több. Az első lemeznél volt hasonló a szituáció. Ott az 1991-1999 között felvett dalokból válogattam, most meg 2007-től 2012-ig készültekből. Fél év volt, amíg összepakoltuk a számokat és áthangszereltük őket. Egy hangmérnök, Szabó Marci keverte ki és ő gitározott a lemezen. Szinte minden mást én csináltam, beleértve a borítót is. 

- A Fekete lemez két legjellemzőbb vonása a pozitív üzenet és a korábbinál erősebb társadalomkritika. Előbbi mindig is jellemezte munkáidat, a másik viszont az, amire a lemez címe és sok dalszövegrészlet utal, hogy Magyarországon pillanatnyilag elég sötét a helyzet.

- Kérdezték sokan, hogy miért lesz fekete a lemez. Ez egy nagyon összetett dolog, mert sok mindent rá lehet fogni. Viszont ha valaki foglalkozik a dalokkal, rendesen végighallgatja, az könnyen megértheti, hogy miért ez lett a címe. Engem mindig befolyásolt az, hogy mi folyik az országban. Most viszont jobban érződik a társadalomkritika a szövegeimen, mert a magánéletemben is erősebben érzem a politika hatását.

- „Ebben az országban épp az a jó, hogy nem ide figyel a Mindenható” – szól a már korábban közzétett Mázli című filmzene betétdal szövege. Tényleg ennyire rossz a helyzet Magyarországon?

- Az a szép ebben, hogy sokan nem tudják, hogy ez egy filmzene. Volt egy nemzetibb érzelmű rapper fiú, aki vérig volt sértődve azon, hogy hogyan lehet a magyar nemzetet így legyalázni, és hogy nekem ilyen durva klipem van, hogy helikopterrel mászkálnak benne. Egy percig nem tűnt fel neki, hogy ez egy film. Sokan úgy érzik, hogy nem így van, meg nem igaz, de elég, ha körülnézünk. A régi rendszer rányomott egy olyat az emberekre, hogy minden az államé. Látom, hogy az emberek között mi folyik. Leleményes a magyar. Ha felnézünk, ott is látjuk, hogy mi folyik. Engem ez nagyon bánt. Így ez a dal pont kapóra jött, mert úgy mondhattam meg a magamét, hogy egy filmnek a zenéjével tettem.

- A másik már régebb óta elérhető szám, a Mista Slota is erőteljes hangvételű, egy konkrét problémára, a szlovákiai nyelvtörvényre reflektál.

- Sok barátom él kint. Ha az ember ellátogat a régi Magyarország területén élő magyarok közé, olyan szeretetet kap tőlük, nagy az összetartás, sokkal emberibbek a kapcsolatok. Amennyi jót kaptam tőlük, mikor ezt meghallottam, tök rossz érzés volt, hogy tudom, hogy nekik már csak az a pici van, amit a nyelv összekötő ereje adhat. Nem dal lett volna eredetileg, csak megint közbejött az imént említett úriember. Szerveztek egy tiltakozást, amire meghívtak engem és az említett rapper szólt a szervezőknek, hogy ő is elmenne oda, erre viszont mondtam, hogy akkor sajnálom, de én nem, viszont csinálok egy dalt. Végül az úriember nem ment el, mert meglátta ebben az összeesküvés-elméletet, hogy tuti őt akarják ott elkapni, és utolsó pillanatban felhívtak a szervezők, így végül mégis elmentem én. Ott lement cd-ről a dal, én meg nem szólaltam meg. Kirázott a hideg. Jöttek oda az emberek és ölelgettek, sírtak.

- Az új lemezen az előbb említett dalokon túl is sokszor előjön, hogy mennyire érdekel, mi zajlik az országban. A Ki így, ki úgyban például van az a sor, hogy „csőrét az bassza, hogy mi lesz az országgal”.

- Ahogy idősödik az ember, egyre kevésbé tud dolgokat kikerülni. Minden magyarkodás nélkül mondom, hogy ezek minden egészséges itt élő embert bosszantanak. Sokszor nem magam miatt mondom, mert nekem teljesen más problémákkal kell megküzdenem, mint azoknak az embereknek, akik miatt adott esetben megírok egy-két számot. Az, hogy én könnyen kifizetem a dolgaimat, mert szerencsés vagyok, az egy a tízezerből. A többség gyakorlatilag a mindennapra játszik. Látom a barátaim között. Megy ki mindenki, boldog boldogtalan, aki tud, mert ez egyszerűen nem működik. Ezt nem tudod szó nélkül hagyni. Emellett van ugyebár a megosztottság. Az, hogy milyen könnyedén átjátsszák az embereket. Nem vesszük észre, hogy mi történik, pedig egymás ellen hangolnak minket. Aztán szépen egymásra mutogatnak. „Ti vagytok a hülyék!” „Neem, ti vagytok!” Ha úgy vesszük, akkor meg mi vagyunk a hülyék.

- Zeneileg nagyon változatos a lemez, a hiphop mellett a raggás, funkys számok megvannak most is, de mintha még szerteágazóbb lenne a hangszínpark. Értek új hatások az elmúlt hat-hét évben?

- Nem volt olyan különös új hatás, nevet nem tudnék mondani. Szerintem ahogy végighallgatod a lemezt nem is nagyon lehet megmondani, hogy annyira különbözőek lennének a dalaim a régiekhez képest. Legalábbis én így érzem. Amúgy is változatosak szoktak lenni a lemezeim, de talán ez az eddigi legeklektikusabb. Viszont ez legalább tudatos volt.

interjú: Dömötör Endre
fotó: Lékó Tamás

(Köszönjük az interjúhoz a helyszínt a Sunrise Crossfight Arena-nak.)

a július 6-i PARK-os Sub Bass Monster koncert Facebook-eseményoldala

a visszatérő Ne sírj anyám klip: