Múlt héten kimaradt lemez gyorstárunk, úgyhogy most a két héttel ezelőtti termés óta összegyűlt albumokból válogattunk, bár akad itt egy év eleji kiadvány is, de a svéd Friska Viljor-albumát nem hagyhattuk ki, annyira magával ragadó ugyenezen okból írtunk a szintén svéd, már nálunk is meghallgathatóvá tett The Embassy-lemezről. Van még a Suede-visszatérés, amerikai indie (Low, Phosphorescent, Wavves), francia barokk-pop (Woodkid, a nyitóképen, az ő lemeze is még mindig végighallgatható és ráadásul jön a Szigetre is), vidámságpirulás német minimal (DJ Koze) és szétdarabolt hiphop/R&B (Lapalux). Három szóval: szuper jó zenék!
Friska Viljor: Remember Our Name
Kiadó: Crying Bob Records
Megjelenés: 2013. január 17.
Stílus: indie-folk-pop
Kulcsdal: Easy Is Hard
Bohókás, ugyanakkor nagyon is komoly folkos indie pop. Ilyen zenét játszik a svéd Friska Viljor, meg olyant, amilyent egy hasonló zsánerben alkotó brit, vagy amerikai zenekar szinte soha nem mer. A 2005-ben alakult formáció tagjai a startnál elhatározták, hogy soha nem komponálnak józanon, az ötödik lemeznél tartanak és mostanra rendeződött össze zenéjük minden eleme (melankolikus akusztikusok, színes játékosok, szintis kikacsintások, szívszorító trombitaszólamok) tökéletes egységbe. Lélegzetelállító, de tényleg.
9/10
Dömötör Endre
The Embassy: Sweet Sensation
Kiadó: International
Megjelenés: 2013. január 26.
Stílus: Göteborg pop
Kulcsdal: Roundkick
Biztos vagyok benne, hogy az Embassy összes számát hallottam legalább egyszer, egy részét pedig nagyon sokszor, de még így sem tudnám megmondani, hogy milyen zenét játszanak. Megvan bennük a skandináv indie feltépett szíve és gitárjátéka, a new wave műanyag hangszerei, olyan basszustémák, amikre kokainozni lehet és olyan szintik, amikre raktárakban szokás táncolni. A Sweet Sensation a duó eddigi lemezei közül a legjobban olvasztja össze ezt az egészet, de ahogy az első dalok elegáns eufóriája a végére melankóliába fullad, kicsit attól félek, hogy ez volt az Embassy utolsó próbálkozása.
9/10
Klág Dávid
Suede: Bloodsports
Kiadó: Rykodisc / Neon Music
Megjelenés: 2013. március 15.
Stílus: gitárpop
Kulcsdal: It Starts And Ends With You
A britpop Bowie- és Smiths-rajongó alapzenekara az erőtlen és invenciótlan 2002-es A New Morning megjelenését követő évben függesztette fel működését. A tagok közül leginkább Brett Anderson maradt a reflektorfényben: Bernard Butler néhai Suede-gitárossal The Tears néven (kérészéletű) zenekart alapított, mely Here Come The Tears címmel egy lemezt jelentetett meg, de készített szólóalbumokat is, melyek nem váltották meg a világot. A zenekar 2010-ben jelentette be visszatérését. Az egyszerinek hirdetett Royal Albert Hall-fellépés után a Suede aktív maradt, a következő években is turnézott, sőt, 2012-ben nekilátott a most megjelent új nagylemez munkálatainak. A Bloodsports igen jó lemez, visszatérő albumnak pedig kifejezetten perfekt. Feszes, friss, izgalmas, minden olyan elemet prezentál, amit szerethettünk, szerethetünk a Suede-ben, nem hajánál előrángatott, turnépromóciós kényszerrel összeeszkábált comeback lemez. Olyan mintha a Coming Up után készült volna - az elmúlt évek természetesen nem térnek vissza; a Bloodsports nem egyenértékű ikerlemeze Andersonék talán legslágeresebb albumának, de így is várakozáson felüli teljesítmény.
8/10
Németh Róbert
Phosphorescent: Muchacho
Kiadó: Dead Oceans
Megjelenés: 2013. március 15.
Stílus: alt-country, folk rock
Kulcsdal: The Quotidian Beasts
A címről sok minden eszünkbe juthat, de az az igazság, hogy Matthew Houck hatodik nagylemezén nincsenek mariachik vagy spanyol sorok, viszont van áhítattal teli kórusműre emlékeztető napköszöntés, általában pedig (alt)-country, folk, rock és hihetetlen, de még egy kis szintipop is. Houck egyébként egy mexikói faluba vonult el egy időre, miután mindenből és mindenkiből elege lett. Ismerős helyzet, de mi nem biztos, hogy Mexikóig menekülhetünk – ezt az utat spórolja meg nekünk a Muchacho anélkül, hogy annyira megviselne, mint a kiváló, de nem egyszerű eset korábbi Pride (2007).
8/10
Sugó Lilla
Woodkid: The Golden Age
Kiadó: Green United Music / Universal
Megjelenés: 2013. március 18.
Stílus: barokk-pop, szimfonikus elektro
Kulcsdal: I Love You
A kulisszák mögül zenészi minőségében 2011-ben a nyilvánosság elé lépett francia illusztrátor-grafikus-kliprendező Yoann Lemoine lépésről-lépésre építette fel a Woodkid-konceptet, amelyet a három egymást követő évben megjelentetett kislemez/klip-trilógia (Iron, Run Boy Run, I Love You) után ebben a grandiózus albumban teljesít ki. A kamaszkor érzelmi-szexuális viharait (illetve a biztos környezetből való kiszakadást, valamint saját családi történetét és homoszexualitását) Antony Hegartyt idéző hangján megéneklő és mindezt szimfonikus, a kortárs komolyzenét, az elektronikát és a barokk popot ötvöző, monumentális dalok összefüggő füzérébe foglaló művel kerek, egész univerzumot alkotott Lemoine (nagyzenekarok mellett SebastiAn és a Shoes bevonásával) - nem véletlen, hogy elmondása szerint a következő albumát új néven, új koncept jegyében készíti majd.
7/10
Forrai Krisztián
Low: The Invisible Way
Kiadó: Sub Pop / Neon Music
Megjelenés: 2013. március 18.
Stílus: slowcore
Kulcsdal: Just Make It Stop
Még a 90-es évek közepe tájékán, Kispesten, a lakásunkhoz közel épült egy mormon templom. Akkoriban emiatt nem néztem jó szemmel a mormonokra, hiszen azt az üres telket általában egy mozgó cirkusz vagy vidámpark használta. Évekkel később aztán megismertem a Low-t, aminek a fájdalommal teli gitár- és énekhangzása gyorsan belopta magát a szívembe, ahogy az idén már 20 éves zenekar új lemeze is, amin az elektromos gitár helyett inkább zongora, akusztikus gitár, dob, és Alan Sparhawk, de legfőképp Mimi Parker hangja dominál. Csak pár éve tudtam meg, hogy a zenekar élén álló házaspár hithű mormon. Emiatt már máshogy nézek a vallás képviselőire, hatványozottan visszaadták mindazt, amit anno elvettek.
8/10
Elekes Roland
DJ Koze: Amygdala
Kiadó: Pampa
Megjelenés: 2013. március 22.
Stílus:
Kulcsdal: My Plans (featuring Matthew Dear)
Ha lenne Hülye Hangok Minisztériuma, akkor annak minimal / tech house osztályát a német Stefan Kozalla, azaz DJ Koze vezetné. Hülye hangokkal bőben teleszórta (hét és fél évvel a bemutatkozó albuma, a Kompaktnál kijött Kosi Comes Around után, ezúttal saját kiadója, a Pampa gondozásában) most megjelentetett második nagylemezét is, sziporkázó, inherens zenei humorának teljes arzenálját bevetve. De ha nem lennének a hülye hangok, akkor is végigvigyorognánk ezt a lemezt, amely különös vidámságérzetet ragaszt ránk dalformába öntött számaival (a lemezen énekel többek közt a Caribou-s Dan Snaith, Sascha Ring avagy Apparat, Milosh a Rhye duóból, valamint két számban is Matthew Dear, és szerepel rajta a Kings Of Convenience Homesick című dalának átdolgozása). A hangzásában leginkább a Villalobos-féle, latin-beütésű minimalt és a pasztorális-pszichedelikus downtempót (amilyet a kétezres évek legelején a brit Bent rakott össze hangmintákból) elegyítő Amygdala olyan, mint egy rengeteg árnyalattal megfestett impresszionista festmény, amely részleteiben össze-vissza folyik, egyben viszont mégis élénk, egybefüggő képet ad.
9/10
Forrai Krisztián
Wavves: Afraid Of Heights
Kiadó: Mom+Pop
Megjelenés: 2013. március 25.
Stílus: beach-pop-punk
Kulcsdal: Cop
Kedves olvasók, zenebarátok, Wavves-rajongók! Nathan Williams, a roncsolt másolt kazetta- és ócska laptop hangszóróhangzás egykori ünnepelt sztárja, vadonatúj, immáron negyedik lemezén eljutott oda, ami minden zenész karrierjének talán legkényesebb pontja. Eddigi pályafutásának egyik legjobb dalában, a Cop című alig kétperces psych-pop csodában megjelennek a vonósok! Finoman, a háttérben megbújva, de ott vannak! És ez is nagyszerűen áll neki! A többi szám pedig az előző lemezen megkezdett, fülbemászó Green Day/Nirvana vonal folytatása a nyarat megelőlegező sok-sok „úúú-úúú” Beach Boys-vokállal.
8/10
Soós Csaba
Lapalux: Nostalchic
Kiadó: Brainfeeder / Neon Music
Megjelenés: 2013. március 25.
Stílus: hazy R&B, absztrakt hiphop
Kulcsdal: GUUURL
Stuart Howard a tavalyi EP-ivel egy rendkívül érzelmes, csajos és urbánus zenei világot mutatott be a hiphop és R&B találkozási pontjánál, amit mindkét esetben annyira kicsavart, hogy az egész rettentően a fiataloknak szólt. Most itt van a bemutatkozó albuma, ami nem annyira széttolt, ellenben a hagyományok mentén rendkívül jól átgondolt, komoly munkákat tartalmaz. A GUUURL akár az év slágere is lehet ebben a zsánerben, de a soul irányába tett kitérőket is sokszor hallgatósak. A Nostalchic az a lemez, aminek a hallgatása során minden nő szépnek érezheti magát, a férfiak pedig szerencsésnek, hogy ilyen barátnőjük van.
9/10
Velkei Zoltán
