Lemez gyorstár – 2013. 10. hét (lemezkritikák)

Folyton a zeneipar hanyatlásról hallani, közben minden héten tucatjával áradnak felénk az új albumok, alig győzünk válogatni belőlük. Múlt héten kilenc lemezről mondtuk el gyorsan lemeztárunkban, hogy melyiket kinek és miért érdemes csekkolni, most az elszállt Eat Skull-, a nyitóképen is szereplő diszkós Sally Shapiro-, az intergalaktikusan funkos Space Dimension Controller-, a popos Rhye-, a március 25-én Budapesten is fellépő punkrockos The Men- és a már nálunk is meghallgathatóvá tett soulos Laura Mvula-albumot ajánljuk.

Eat Skull: III

Kiadó: Woodsist Records

Elekes Roland

Sally Shapiro: Somewhere Else

Kiadó: Paper Bag

Megjelenés: 2013. február 25.

Stílus: skandináv italodiszkó

Kulcsdal: Starman

A Sally Shapiro első lemeze, a Disco Romance annyira tökéletes skandináv italodiszkó volt, hogy utána vagy muszáj rögtön feloszlani, vagy folyamatosan piciket változtatni a sémán. Johan Agebjörn producernek pedig a harmadik lemezre már egészen messze sikerült másznia az elsőtől, az alapok még mindig olyanok, mintha egy jégbefagyott, összetört szív dobogását hallgatnánk, de a rájuk került vokálok és szintik már szeretnék ezt a szívet felolvasztani. Sőt, Agebjörn még egy szaxiszólót is bevet. Ha ebben az eddigi két mondatban egyik kifejezéstől sem lett volna kedved lefejelni a monitort, akkor a Somewhere Else a te lemezed lehet. Közreműködik még rajta a Drive filmzenéjén, a Real Hero című dalban éneklő Electric Youth.

8/10

Klág Dávid

Space Dimension Controller: Welcome To Mikrosector-50

Kiadó: R&S

Megjelenés: 2013. március 4.

Stílus: love house, intergalactic funk

Kulcsdal: When Your Love Feels Like It’s Fading

Jack Hamill (avagy Mr. 8040) már ötödik éve meséli a történetét egy távoli jövőben élő dimenzióutazóról, aki a jelenünkben ragadt és kétségbeesetten próbál hazatérni a szerelméhez. A Welcome To Mikrosector-50 című debütalbum a megérkezésről szól, ám valami rosszul sül el, így hősünknek továbbra is keresnie kell élete párját. Mindez pedig a lehető legklasszabb intergalaktikus körítéssel történik, a diszkó és electrofunk zenék csak úgy sugároznak különféle színekben a gyönyörű galaxisoktól, a szintik már-már erotikus fülledtségű melódiákat hordoznak (a The Love Quadrant még mindig mindent visz), a gitárok pedig az egészet menővé teszik. Nem csak sci-fi őrülteknek lehet ez a kedvenc albuma idén.

9/10

Velkei Zoltán

Rhye: Woman

Kiadó: Polydor / Universal

Megjelenés: 2013. március 4.

Stílus: pop

Kulcsdal: The Fall

A lemez, aminek bármelyik dalát nevezhetnénk kulcsdalnak. Nos az ilyen lemez sejtethet némi unalmasságot is, de a kanadai-dán Rhye duó esetében nem erről van szó. Hogy miről is, azt már nem is olyan könnyű elmondani. Látszólag persze nagyon könnyű lenne: finom, egyszerű, csábító, szinte mindig jóleső popzene, ami kellően szellős, hatásvadászat nélkül szellemes és viszonylag jól kiszámíthatóan változatos szólamok színesítik a dalokat. Ezt a szimpla eredményt azonban borzasztó nehéz elérni görcsös akarás nélkül. És a Womanon a két zenész (nem, mindketten férfiak, bár az énekhang alapján eleinte sokan nőt sejtettek a mikrofon mögött, mert persze titokzatosság is belengte a páros felbukkanását) görcsösség nélkül hoz egy nagyjából helytálló hasonlattal "Sade találkozása az XX-szel" típusú zenét. A szavak azonban itt értelmüket vesztik, ez egy olyan balzsamos poplemez, ami ritka manapság, úgyhogy inkább hallgatok.

9/10

Dömötör Endre

RHYE-ÉRT MÁR LELKESEDTÜNK AZ ÉV ELEJI, LEHETSÉGES BEFUTÓKAT MEGMUTATÓ CIKKÜNKBEN, IDE KATTINTVA TOVÁBBI TÖBB TUCAT ÚJ NÉVVEL LEHET ISMERKEDNI.

The Men: New Moon

Kiadó: Sacred Bones

Megjelenés: 2013. március 4.

Stílus: punk rock, posztminden

Kulcsdal: I Saw Her Face

A 2010-es első lemeze óta megbízhatóan aktív The Men kvartett a fiatal zenekarok lehető legtermészetesebb, ugyanakkor a lehető legjobb értelemben vett érési folyamatán ment keresztül, mely negyedik albumukon egy, khm, értett, mély, minden korábbinál személyesebb anyagban, khm, materializálódott. Már a 2012-es Open Your Heart is egy teljesen nyitott, képességeit maximálisan kihasználó zenekart mutatott, a sokszínűség pedig a mostani albumot is jellemzi, mégha a kezdeti poszt-hardcore helyett itt már inkább szinte a klasszikus rock a kiindulópont a három frontemberrel támadó zenekar számára. Nagyon jól van ez így, az elmúlt évek egyik legjobb albumszériáján most sem esett csorba (Hüsker Dü, valaki?), arról nem is beszélve, hogy élőben mindez még hatványozottan jobb, úgyhogy a hóvégi budapesti koncertet csak orvosi igazolással szabad kihagyni.

8/10

Dömötör Endre

Laura Mvula: Sing To The Moon

Kiadó: RCA / Sony

Megjelenés: 2013. március 4.

Stílus: soul

Kulcsdal: Green Garden

Mi sem jelzi jobban Laura Mvula értékét, hogy a türelmetlen kritikusok néhány megsemmisítőnek szánt hasonlattal lesöpörték bemutatkozó lemezét a fontos, jó albumok asztaláról. Naná, hiszen amikor a retrós soullal szemben alternatívát kínáló előadókból is dömping van, akkor egy hagyományoktól és bevett sémáktól eltérő, nem feltétlenül azonnal emészthető albummal leginkább a fanatikusok bíbelődnek csak. Mvula albuma pedig megfelel annak a korábbi jóslatunknak, hogy "kevesek lemeze" lesz, mert valóban időt kell szánni rá, és ahogy már csak a jó esetekben lenni szokott a befektetés megtérül: egy nagyon szép, énekhangra építő, eredetien hangszerelt lemez a kevesek jutalma.

8/10

Dömötör Endre