„A helyére kerül mindenki” – Szikora Róbert (interjú)

Szikora Róbert nem tagadja, hogy vannak dolgok, amiket megbánt az idén 30 éves R-GO történetében. Kifejezetten nem kér az állami kitüntetésekből, mert számára csak a közönség fontos. Közönségének pedig új lemezt és különleges, jubileumi nagykoncertet ígér. Nagyinterjú a (majdnem) mindenről kendőzetlenül beszélő zenész-énekessel.

- Bár a krónikák szerint 1982 decemberében már megalakult az R-GO és a Pulzus szilveszteri adásában bemutatkozott, de az első koncertre és kislemezre 1983 elején került sor, így a zenekar idén ünnepli harmincadik születésnapját. Mit vártok ettől az évfordulótól?

- Azt gondolom, hogy nem nekünk kell várni bármit is, hanem nekünk adni kell a rajongóinknak. A többes szám az én vagyok igazából. Szeretnék adni egy nagykoncertet, ha összejön az a pénz, amivel ezt meg lehet oldani. Nyárra szervezzük ezt a nagykoncertet, egy olyan különleges helyre, ahol elfér harminc-negyvenezer ember, de ez a helyszín nem egy hagyományos koncerthelyszín, még nem akarom elárulni, majd ha összejön. Úgy állítanám össze a programot, hogy félig a mostani zenekar játszana és egy dramaturgiai pillanatban előugranának a régiek. Óvatosan kell ezzel bánni, mert a közönségnek ilyenkor egy illúziót kell visszaadni. Az nem baj, ha egy zenésznek már csak három szál haja van, meg kicsit elhízott, de egy gidánál ilyen már nem fér bele, oda az illúzió. És a zenészeknek jól is kell játszaniuk, mert ha nem úgy szólal meg a dal, akkor is oda az illúzió. Éppen ezért nem szeretnék olyan idegen dolgokat beemeli, mint például szimfonikusok, vagy hasonlók. Ennek egy igazi csikidam partinak kell lennie.

- Lesz új lemez is?

- Igen, gyakorlatilag már készen is van, csak simogatjuk, hogy megfelelő legyen a végeredmény. Ezt az R-GO mostani felállásával rögzítettem. 2007-ben volt a régi tagokkal egy lemez, A nap szerelmesei és senki nem veregette meg a vállam, hogy de jó, hogy a Holló Józsi zongorázik. Ez a zenekar, amelyik most viszi az R-GO nevet már három éve együtt van és nagyon jó, alázatos zenészekből áll. Az ő szellemük is benne van. Zenét és szöveget mindig egyedül írok, ha úgy tetszik meghangszerelve vittem a lemezt a stúdióba, de ott már a zenekar tagjaival vettük fel, benne van az ő pontos játékuk, a lelkük. Amúgy a hangszerelés a popzenében mindig kicsit túlzó fogalomnak tűnik, itt majdnem minden adódik egymásból. Hangszerelés Beethovennél volt. Aztán olyan ma már nincs, mint ami az Amulett című lemeznél (az 1984-es második R-GO album – a szerk.) volt, hogy volt rá egy évünk és hat hónapig gyakoroltunk hozzá Budakalászon, miközben egy dal akár ötször is irányt változtatott. Az új albumnak az lesz a címe, hogy A láthatatlan légió. Sokat nem politizáltam az R-GO lemezeken, de azért a második albumtól mindig megjelent valamennyire ez a tematika is, és ezen az új lemezen pontosan az szerepel, ahogyan most látom a világot, és mindebben benne van a politika is. Persze szerepelnek dalok a dzsungelről is, de a dzsungelnek is van egy alsóbb értelmezhetősége.

AMIKOR ÖSSZEFOGLALTUK A NYOLCVANAS ÉVEKBELI LEGJOBB, SZÉGYENTELEN NYÁRI LEMEZEKET, EGY MAGYAR ALKOTÁS FÉRT BE, AZ ELSŐ R-GO-ALBUM, 1983-BÓL.

- Hogyan készült az új lemez, hogyan születnek az új dalaid?

- Nagyon sok dalt írok, vagy négy-ötszáz számból választottam ki harmincat, amiből felvettem egy etalon-cd-t. A zenekar három tagjának is van saját stúdiója, ők is profi zenészek, úgyhogy a módszer az volt, hogy erről az etalon-cd-ről mindhárman kiválaszthattak négy-négy számot a maguk ízlésvilága szerint és az került a lemezre, azokat a kiválasztott dalokat vettük aztán fel a stúdióban.

- Olyan dal nem volt abból a harmincból, amit egyik zenekartag sem választott, neked viszont fontos lett volna, hogy felkerüljön a lemezre?

- De van olyan is (mosolyog).

- Mikorra tervezitek a lemezmegjelenést?

- A koncert napjára, ami valamikor a nyáron lesz, még nincs meg a pontos dátum. Tervezünk egy klipet is, már megvan az ötlet melyik dalra és hogyan. Megyünk Ausztráliába tavasszal koncertezni és ott forgatnánk a videót.

- Úgy tudom, hogy egy film is készül az életedről.

- Hogy a film pontosan hol tart, azt nem tudom, mert az egy teljesen más műfaj. Neményi Ádám a producere, tavasszal lesz szereposztás. Ő keresett meg, hogy készülhetne egy film az életemről, javasolt hozzá egy forgatókönyvet, ami nem tetszett. Aztán jött egy új forgatókönyvíró, de az ő verziója sem tetszett, aztán jött még egy, az se vált be, most a negyedik forgatókönyvnél tartunk. Nem vagyok szőrszálhasogató, de nem kell egy jobb történetet kitalálni, mint ami a valós történet volt. Vannak benne fordulópontok, olyan pillanatok, amikre építeni lehet egy forgatókönyvet. Magyarországon alig vannak jó forgatókönyvek, pedig az lenne mindennek az alapja, a jó filmnek feltétlenül, amiből szintén nem nagyon van itthon. Most mindenesetre elindultunk vele, decemberben szeretnék az alkotók a filmpremiert megtartani.

- A nagykoncerten kívül lesznek további fellépések is?

- Igen, turné az mindig van, a nagyvárosokat járjuk körbe tavasz végétől, meg a fontos helyszíneket, Agárd, satöbbi. Most annyi lesz a különbség, hogy írattam egy kis színdarabot a koncertek elé, ami afféle mini musical lesz, egy félórás program, aminek a története szervesen kapcsolódik az együtteshez. Egy koncerten mindig életművet kell eljátszani, na ebben a mini-musicalben is ez jelenne meg, táncosokkal, színészekkel, tehetségkutató-győztesekkel, Böhm György és Korcsmáros György vállalta ennek a megírását. Minden koncert ezzel kezdődne. Szerencsére nem ott tartok, hogy azon kellene nagyon gondolkodnom, hogy mennyit fogok ezzel keresni, úgyhogy ha azon múlik, akkor lemondok a gázsimról, csak legyen megvalósítható. Amikor régen a gidákkal hármasban úgymond hakniztam, én akkor is máshogy gondolkodtam és ott is teljesen magamat adtam, soha nem playbackeltem, mert azt nem szeretni a közönség. Ezeken a fellépéseken rekedtem csak be igazán.

- Számos jelentős pillanat van az ember életében, amikor alkalom nyílik a visszatekintésre, egy harmincadik évforduló pont ilyen. Hogyan látod az R-GO harminc évét? Mi az, ami először beugrik erről?

- Az, hogy siker. Akik a minőségi szórakoztató könnyűzenét választják, azoknak a tudatában valahol kell lennie annak, hogy ez a műfaj soha nem került igazán a helyére. Az R-GO gyakorlatilag már az első évében mindent elért, amit elérhetett. Utána mindig azt a keserédes kenyeret kell enni, hogy te már nem vagy új, már nem vagy szenzáció. Már megmutattad magad. Esetleg arra számíthatsz, hogy meg tudod győzni újabb és újabb generációk tagjait. Bár, őszintén szólva, az sem igaz, amit az első mondatban mondtam, hogy nem tesznek helyre zenekarokat. Mert valahol mégiscsak a helyére kerül mindenki. Csak a kétezres éveket nézve, 2000-ben volt két nagy koncertünk az Olimpiai Csarnokban, 2003-ban a sportarénában egy, 2007-ben a Kisstadionban, és mindig meg tudtuk tölteni a helyszíneket és nem úgy, hogy csalva, kicsit lefüggönyözve. Egy elismerés van. Nem az, amit a pártok adnak a pártkatonáknak, vagy megvásárolnak és azt mondják, hogy kapsz valami állami díjat, csak kicsit mondd azt, hogy Orbán Viktor jó. Ha azt gondolom, hogy Orbán Viktor jó, akkor anélkül is mondom, hogy az, ha nem is vagyok fideszes. Egyáltalán nem szeretnék ilyen szinten politizálni, de az ilyen fajta díjazást nem tekintem elismerésnek. A közönség számít, semmi más. Ha ki tudsz adni egy lemezt és azt meg is veszik. Vagy ha elmész egy városba és tudod, hogy abban az évben ezen a koncerten lesznek a legtöbben.

- Volt ebben a harminc évben olyan, amit mai fejjel másképp csinálnál, amit megbántál?

- Persze, sok mindent megbántam. De minden az én döntésem volt, ilyen vagyok. Ha az ember okos lenne, akkor soha nem követne el hibákat, például az első R-GO formációt nem rúgtam volna ki. Nem rúgtam volna ki a zenekarból a barátomat, azért mert késik. Az ember ilyenkor egy pillanat alatt dönt. Igaz, hogy az egész nem tőlem indult. Hanem a leggyengébb láncszemtől, Kozma Tibikétől, hogy ő most kilép a zenekarból és bevillantja az oroszlánkörmeit. Sok rossz súgója volt, hogy a Szikora elnyomja az R-GO-ban, mindegy is. Nem tőlem indult és nem sikerült akkor rendesen feldolgozni. De aztán sok minden máshogy lett volna, és például van ami, ennek köszönhető. Az Idő-korszak (az 1988-as lemez – a szerk.) után jött az R-GO Proletars-korszak (az Egy proletár Párizsban című lemez, 1989-ben – a szerk.) és ezekben a változó években nagyon rosszul éreztem magam, de egyben egy izgalom is volt bennem, hogy ledobhattam magamról a csikidam attribútumait, és felvehettem valami egészen mást. Egy proletárkabátot, ha épp azt akartam. Zeneileg is nagy változások voltak, ma már mondják, hogy mennyire előremutató volt, behoztam olyan hangszereket, amiket addig nemigen használtak itthon popzenében. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy később a Nox-nak is inspirációul szolgált mindez, ők mondták. A Nagy Feró is rákapott a Nyolc óra munkával, útmutató volt a proletározás, attól függetlenül, hogy itthon hihetetlenül sikertelen dolog volt. A zenészek viszont reagáltak rá. Külföldön egészen máshogy fogadták. Játszottunk Németországban egy akkori menő belga vagy holland zenekar előtt, ott azért letérdeltek előttünk. Nagyon komoly szerződést kaptunk.

- Akkor miért nem lett ennek folytatása külföldön?

- Olyan emberek mentek ki a MIDEM-re, akik kicsit tudtak csak angolul, és fizetésből éltek. Ha meg valaki fizetésből él… Nem várhatsz el mást, nem várhatod el, hogy más legyen a gondolkodása, ha ötezer forint a fizetése. Úgy tűnhet, hogy magyarázom a bizonyítványom, de akkor is így történt. 1989 kora tavaszán megkötöttük az előszerződést a francia Vogue lemezcéggel. Ők elsőre 30 ezer frankos előszerződést ajánlottak és akkor azt mondta W. Imre lemezgyári képviselő, hogy „megvan!” De én meg azt mondtam neki, hogy nem, nincs meg, mert a tízszeresét kérem, 300 ezret. „Ide figyelj, Imre. Ötvenezer zenekar van, ha kiválasztanak valakit, akkor azt akarják, és nekik 30 ezer frank az nem pénz.” Azoktól, akik itt megkötötték az előszerződést, miután hazamennek, megkérdezik, hogy „miért szerződtél velük?”, arra azt kell mondaniuk, „mert őket akartuk, ők a legjobbak”, és ha így van, akkor kelljek mindenképp, ha meg nem, akkor meg mindegy, mert akkor nem is kellek nekik. Na, sikerült, simán belementek a 300 ezer frankos szerződésbe is. Aztán hazajöttünk és a Hungaroton három hónap múlva bírta visszaküldeni Budapestről a Vogue cégnek a tényleges szerződést. Ez nem így megy. Elmegyek, öt perc múlva küldöm az aláírt szerződést, hat perc múlva küldik vissza, hogy oké. Nem várunk három hónapot. Egyszerűen nevetséges. De ezeket ma már nem lehet elmondani, vagy rendesen megérteni, mert ott kellene lenni a kommunizmusban. Bemész a Hungarotonhoz hetente, hogy „na elküldtétek a szerződést? Nem, de majd, izé, el fogjuk.” Egy nemzetközi szerződéssel nincs ilyen. Tárgyalóképtelenek voltak teljes mértékig. De igazából ezt nem is várhattuk el. A nyugati szemléletre akkor itt felkészületlen volt mindenki. Az, hogy „na akkor állapodjunk meg, öt perc múlva csináljuk, ezt oda, elmegy, jó, neked jó? Itt írd alá, most, jó, köszönöm, pezsgő” és megvan a deal. Na, ez nem ment. A kereskedő tudja, hogyha kimész a boltból, akkor 70%-ban elveszített. „Majd még meggondolom magam.” Ott vége. És ez történt velünk is.

- És a németországi sikernek mi lett a folytatása?

- Ott még komolyabb szerződést kaptunk, elkezdték komolyan promótálni a zenekart. Ez már kicsit később volt, 1991-ben. Felléptünk Hamburgban, azon az eseményen, amit már az előbb említettem. De azt a zenekar szúrta el, nagyon balkáni mozdulattal. Megcsináltam azt – Hamburg főterén játszottunk –, hogy kijött a fellépésre egy busznyi R-GO-s, akik tudták németül, hogy „vissza, vissza!”, meg hasonlókat. Addigra már amúgy akartak velünk szerződni, de amikor látták ezt, hogy megőrülnek ránk, akkor végképp megvettük őket. A németek szeretnek együtt örülni, nem olyanok, mint a magyarok, hogy „nekem külön jogállásom van, hogy tapsolok, vagy nem”. Szóval hatalmas sikerünk volt, megírták a lapok, hogy Európa legjobb zenekara, de elszúrtuk.

- Mi volt a nagyon balkáni mozdulat?

- Hosszú, majd egyszer elmondom, belegyalogolnék emberek világába. Nem volt menedzserem, nem tudok kommunikálni egy koncert után. Képtelen vagyok rá, képtelen vagyok fegyelmezni zenészeket, hogyha isznak. Szóval így volt ez balkáni. Egy menedzsernek kell azt mondani, hogy figyelj, most viselkedj. Egy óráig a színpadon nem az az ember vagyok, aki most itt beszél.

- Ezután az említett német szerződés is elsikkadt.

- Még mindig megvan (suttogva, mosolyogva). A német ember, az német ember. Látja ezt és tudja, hogy mi van. Három bank tulajdonosa, neki nincs szüksége balhéra.

- Ekkoriban tette Magyarországon első lépéseit a kapitalizmus, alakultak és átalakultak a lemezcégek, nagy volt a tapogatózás. Te a Rákóczi Kiadónál kötöttél ki az R-GO-val.

- Ment a vadnyugat, mindenki csinálhat mindent, mindenki lövöldözhet mindenkire. Elkezdődött a habosítás. Hivatalosan két platinalemez volt az Angyalbőrben (az azonos című sikeres tévésorozat zenéje – a szerk.), de vajon hány példányban fogyhatott ténylegesen? Senki sem tudja. Szétesett minden akkoriban. A Hungaroton egykori emberei nagy nehezen megtanulták, mit hogyan, de akkor meg bejöttek a külföldi kiadók. A Polygram jött be elsőként és az angol anyacég bekért tíz produkciót, majd az R-GO-ra szavaztak, hogy az jelenjen meg náluk elsőként. Ez lett a Kalandok, csavaR-Gók (1993-as nagylemez – a szerk.), de megint csak olyan helyzetben voltunk, hogy gyerekcipőben járt minden körülöttünk. Mit, hogyan, merre. Ekkor még ez a kiadó is tétova lépéseket tett. Aranylemez lett az is, de már nem volta annyira jó album.

- Egy kérdés erejéig még ugorjunk vissza egy régebbi lemezre, az előbb említetted, hogy volt egy Idő-korszak, a tagcsere utáni, 1988-as Az idő című lemezről van szó, ami stílusváltást is hozott. Prince hatása érződik azokon a dalokon.

- Prince hatása is benne volt, pedig aztán attól mindig óvakodtam, hogy belevigyek valamilyen nyilvánvaló hatást, de Prince akkor kikerülhetetlen volt. Olyan erővel tört rá az emberre. Majdnem akkora hatással volt rám, mint a Beatles. Újrafogalmazod a zenei gondolataidat te is. Akkor már mertem olyan szövegeket is írni, amik komolyabbak voltak.

- Az R-GO 1994-es feloszlása után és 2000-es évek eleji újjáéledése alatt megjelentettél két szólóalbumot a saját neveden (Kapaszkodj - 2000, Ki ölel majd át? - 2002), ezeket személyesebb alkotásoknak érzed, ezért is jelentek meg szólólemezként?

- 1994-ben én ezt a nyakláncot levettem (mutatja az emblematikus R-GO nyakláncot) és azt mondtam, hogy csendben maradok. Egészen 2000-ig tartott ez a csend. Írtam közben lemezanyagokat, volt tévéműsorom, volt egy nagy R-GO-koncert a BS-ben, voltak történések, de csak takaréklángon. Aztán 2000-ben egy kis kiadó azt mondta, hogy kiadná egy lemezem és ez lett a Kapaszkodj, amire biztonsággal mondhatom, hogy az egyik legjobb albumom. De, mint R-GO, az nem működött volna, az R-GO, az a csikidam. Szikora Róbertként viszont azt csinálhatok, amit akarok, ha persziflázs-lemezt akarok kiadni, akkor azt adok ki. A Kapaszkodj olyan lemez volt, amit nagyon ki akartam adni. Ezután keresett meg Hamza Zoltán, hogy lenne a menedzserem és rábeszélt, hogy legyen újra R-GO. Az R-GO betöltötte azt a szerepet az életemben, amit be kellett töltenie.

- Azért is kérdeztem, hogy fontosabbak-e a szólólemezek, mert azokon érezhetően egy másik éned is megjelenik. Az R-GO az a csikidam, de például a Kapaszkodjon személyesebb témák sora jelenik meg, privát történelmen keresztül a hit kérdéseiig. Ilyen jellegű szólólemez még tervben van a jövőben?

- Mindenképpen akarok ennek egy második részt csinálni. Kapaszkodj 2, vagy Kapaszkodj jobban címmel, nem tudom (nevet). A Kapaszkodj a Szűcs Judith-nak írt Kihajolni veszélyes lemezre rímelt (Szikora Róbert Szűcs Judith-nak írt első lemeze 1982-ből – a szerk.), a váratlan utazásra, hogy elindulsz valamerre, de nem tudod, hogy merre. Kinézel a vonaton, csak azt látod, amit a sínek mentén nyújt a táj, de közben a saját életedet nézed, ahogy elsuhan. Olyan lenyomata az életemnek mindez, amit egy művésznek kötelessége megörökíteni.

- Említetted, hogy a szinte teljesen kész, új R-GO lemezen erősödik a társadalmi-politikai kérdések vizsgálata, a közhangulat megragadása. Ez a mostani egy olyan időszak, ami erre inspirálja az alkotókat?

- A művész a lelkéből indul ki, de ahogy nézem a tévét, vagy olvasom a híreket, a hétköznapokat sem tudom kizárni. Az alkotó ezeket a hatásokat nem tudja megkerülni, ami történik, ami van, az nagyobb sebeket ejt a művész életén. Az ember, ha egy adott országban született, akkor nemzeti. Ha el tudok menni egy hazai termelőhöz zöldséget venni, akkor nála veszem. Ilyen egyszerű dolgokból indul ki az egész élet, persze, hogy egy pár mondatban előjön a dalokban is. Így kezdődik A láthatatlan légió: „lépsz, lépsz, lépsz, nagyot ugrasz, kicsit lépsz.” Valahogy ez van Magyarországon mindig. Még játék, még gyerek vagy. Azt hiszed, hogy valami nagyot csináltál, de minden olyan pici lesz. Dönt a kormány valami nagyot és látod, hogy milyen pici lesz a végeredmény. Persze semmit sem kell olyan komolyan venni, mégis minden elég komoly.

- Alkalmanként szoktál közreműködni mások dalaiban, vagy még manapság is szoktál másoknak dalokat szerezni, felvételeket készíteni. Van valami készülőben e téren?

- Épp mennem is kell, mert Patai Annának veszünk fel egy dalt. Ő egy hiperérzékeny és nagyon okos tizenhárom éves kislány, akinek arany van a torkában, a Megasztárban szerepelt. Vele kezdtem el dolgozni most, de még csak egy számnál tartunk, amihez majd lesz egy klip is.

- Akkor nincs változás, folyamatosan dolgozol.

- Nem én akarom, mostanában már nagyon megszűröm, hogy mit vállalok el. Tízből kilencszer azt mondom, hogy nem. Patai Anna apukája is egy nagyon tisztán látó, tehetséges ember, maga is komoly zenész, Babos Gyula zenekarában játszik többek között. Szóval az ilyen esetekben nem mondok nemet.


A RITKA KIVÉTELEK EGYIKE VOLT SOERII & POOLEK 2012-ES VALENTIN NAPI DALA, A LEGYÜNK BOLDOGOK.

interjú: Dömötör Endre
fotók: Szikora-archívum

az R-GO indítóslágere, az Ergo: Létezem, 1983-ból: 

az említett, Prince-hatású Az idő című lemezről a Monogám vagyok:

az utána jövő R-GO Proletars-korszakból az Anna:

a Szólólemezként megjelent Kapaszkodj címadó dala:

és a bizonyíték, hogy Szikora még mindig képes kisujjból kirázni egy elsőosztályú slágert, a 2007-es A nap szerelmesei címadó szerzeménye: