A múlt heti lemeztárban a gitárzene volt túlsúlyban, most billentettünk a mérlegen: Alex Smoke új néven támad, a Darkstar második albumával utaztat, de visszatért az Eels is, szólólemeze jelent meg a My Morning Jacket énekesének és van itt még dronos folk is. Az mi is? Máris mondjuk.
Eels: Wonderful, Glorious
Kiadó: Vagrant
Megjelenés: 2013. február 3.
Stílus: poprocksoul
Kulcsdal: The Turnaround
Az Eels-ről az alapinformációkat elmondtuk a legutóbbi lemeztrilógia kapcsán, most elég csak arra koncentrálni, hogy a mindig izgalmas zenekar (vagyis maga E, a zenekarvezető, aki szokásától eltérően most nagyobb teret engedett mindig változó zenészeinek a lemezfelvételbe való befolyásra) elérkezett tizedik stúdióalbumához, ám a jubileumtól egyáltalán nem meghatva adott rajongóinak egy feszes, többnyire rockos, helyenként funkkal is megküldött anyagot, melyen a lassú dalok jelentik a csúcspontokat. Az egészen drámai The Turnaround vagy a True Original ott vannak életműve legjobb dalai között. Igaz ugyan, hogy az Eels jobbnál-jobb albumokkal kényezteti hallgatóit, de a Wonderful, Glorious-t sincs okunk kifogásolni, pláne, hogy a zárószám diszkós lüktetése és szokásos költői iróniája újabb tetőponton hagyja magára a hallgatót. Megint egy szuper hallgatnivaló. (az Eels lemeze itt hallgatható végig)
8/10
Dömötör Endre
A HÉT LEMEZE A MY BLOODY VALENTINE-É.
Wraetlic: Wraetlic
Kiadó: Convex Industries
Megjelenés: 2013. február 3.
Stílus: melanko-tronika
Kulcsdal: Rats
Alex Smoke (Alex Menzies) több komoly techno albummal szerzett hírnevet magának az előző évtizedben, ami kellően összezavarhat minket, ha az új lemezét hallgatjuk, amit ezúttal Wraetlic álnéven jegyez. Ezen ugyanis nagyon nincs techno, ellenben van egy rakás, jobbára a háromperces tartomány közelében szóródó, búskomor elektronika. Ezek helyenként bátran flörtölnek napjaink könnyebben emészthető modern formuláival, igaz, a meglehetősen klausztrofóbiás hangulatú drone-ok és a sötét tónusok az egészet elemi erővel húzzák az alternatív felé, szerencsére azonban a bonyolult ritmusszerkezetektől és emészthetetlen absztrakcióktól megkíméli a hallgatót a szerző. Az utóbbi évek csalódásairól, bebukott kapcsolatairól és a fájó szerelemről szólnak a dalok, ráadásul végig van bennük ének (tőle ilyen se volt eddig). De talán mégis az a legnagyobb meglepetés, hogy a lemez összeáll valami kerekké, rövid futási ideje miatt pedig még csak rá sem lehet unni az egyébként nem túl változatos struktúrákra. Be van ez lőve egy adott évszak adott hangulatára, vagyis jó pár hétig lehet még ismerkedni vele.
8/10
Velkei Zoltán
Jim James: Regions Of Light And Sound Of God
Kiadó: ATO
Megjelenés: 2013. február 3.
Stílus: pszichedelikus rock és folk
Kulcsdal: A New Life
A My Morning Jacket két legutóbbi albuma meglehetősen fura irányt adott a zenekar karrierjének és Jim James énekes-zenekarvezető-mindenes már a Monsters Of Folk szupergruppal is lekanyarodott arról az útról, tavaly pedig egy fű alatti, Woody Guthrie születésének 100. évfordulója előtt tisztelgő kiadvánnyal jelentkezett (szintén nem zenekari tagtársaival), de most jutott el odáig, hogy egy rendes szólólemezt is kiadjon. A Regions Of Light And Sound Of God, mint címe is mutatja, nagyszabású vállalkozás, James az élet nagy kérdéseit kutatja a lemezen, ám kissé meglepő módon teszi mindezt egyszerűen és a szokásos epikusságot kissé a háttérbe szorítva. Zeneileg a főegyüttesét is jellemző sokszínűség, stílusok egybeolvasztása uralkodik, no és erős dalok, amelyek talán erősebb és mindenképpen koherensebb lemezzé is állnak össze, mint amilyen a MMJ két legutóbbi megjelenése volt. Ajánlott meditatív, nyugtató cucc.
8/10
Dömötör Endre
Darkstar: News From Nowhere
Kiadó: Warp / Neon Music
Megjelenés: 2013. február 8.
Stílus: elektronikus indiepop
Kulcsdal: Amplified Ease
Emlékszünk még ugye az Aidy's Girl is a Computer-re 2009-ből? Még szép, hiszen ez volt az a xilofongarázsos kisklubhimnusz, amivel a Darkstar a kevésbé maszkulin, inkább elmebarát dubstepre éhezők körében kivívta a "tyű, de érdekes" felkiáltásokat és került fel fontos év végi listákra. Ám egyúttal ez volt az is, amit azóta sem ismételtek meg, sőt, még csak a közeli műfajudvarokban sem söprögettek. James Buttery énekes beemelésével ugyanis elhajóztak a kevésbé ritmusérzékeny, ellenben "szimplán" érzékeny, glitches-szőnyeges-szintis pop felé, még ha a végeredmény első albumukon, a North-on kellően bizonytalanra is sikerült. Ezen a másodikon azonban folytatódott az utazás, most már Földanya vidéki berkeibe (és egyébként tényleg: az albumot a londoni szürkeség helyett Yorkshire vidéki csendjében rögzítették, és beszél a borító is), aminek eredménye a Hyperdub kiadótól való búcsúzáson túl több felszabadultságot és több hippizmust jelent, néha hatvanas évekbeli lovagias dalnokokat, néha az Animal Collective-et juttatva eszünkbe. Ettől függetlenül a végleges karakter kifaragása ismét elmaradt, néha érdektelen másodpercekbe is botlunk, de annyi baj legyen, kanapéba süppedő estékre így is jó ez.
7/10
Unger András
Grouper: The Man Who Died In His Boat
Kiadó: Kranky
Megjelenés: 2013. február 3.
Stílus: drone, folk
Kulcsdal: Cloud In Places
Grouper, azaz Liz Harris harmadik nagylemezével, a 2008-as Dragging A Dead Deer Up A Hill-lel vált igazán ismertté és népszerűvé a maga nem túl tág körében. Az album sajátos hangzású drone-os, ambientes folkzenéje lassan kúszott be a hallójáratokba, de azóta kitörölhetetlen onnan. A dalszerző-előadó továbbra is nagyon aktív, de sem saját kiadványaival, sem a tavalyi Mirrorring néven a Tiny Vipors-szel duóban kiadott Foreign Body albummal nem tudott még egyszer olyan kiemelkedőt mutatni (bár utóbbi lemezen volt egyik kedvenc tavalyi dalom). Most újra megjelent a már-már klasszikusnak nevezhető 2008-as korong, mellé pedig kapunk egy kiegészítő kiadványt az abból időszakból való (akkor is rögzített) szerzeményekből. Hangzásilag ez is egy misztikus ködbe, vagy szürke óceánba, vagy sötét erdőbe vesző/vezető kiadvány, de a csúcspontok egyértelműen az akkor megjelent albumra kerültek.
7/10
Dömötör Endre
