Évösszegzésünkből a 2012-es összesített külföldi és hazai, valamint a személyes albumlisták közreadása után, a tavalyelőttihez hasonlóan, következzenek most a Recorder szerzőinek kedvenc 2012-es dalai - rövid kommentárokkal ellátva, egy rögtön meghallgatható mixtape-be összefűzve. ABC-rendben haladunk, Biczó Andrea, Csada Gergely, Dömötör Endre, Elekes Roland, Forrai Krisztián és Klág Dávid után Soós Csaba válogatta össze legkedvesebb "képzeletbeli slágerlistás" felvételeit tavalyról.
SOÓS CSABA KEDVENC 2011-ES DALAI UGYANCSAK VISSZAHALLGATHATÓK - ITT.
Soós Csaba mixtape-je alább, utána a dalkommentárok:
Lace Curtains: High Fantasy
Húú, de ismerős ez a gitár! Nahát, hiszen ez egy Kispál-szám 1992-ből! Meg ez a basszus! Mikor kezd el Lovasi énekelni? Na, innentől már annyira nem Kispál, sokkal inkább amerikai indie rock. Mennyire jó ez a refrén! Meg az az 1:23-nál érkező minimál-beates gitártéma a háttérben! Hát persze, hiszen ez itt Michael Croomer a Harlem zenekarból, aki összehozott már néhány remek garázsrock-slágert, lásd Be Your Baby.
Opus Null: Mélységes Tisztelettel! (Partisans)
Aki ismer, az tudja, hogy a lelkem kardigánból van, szóval csak rendkívül kivételes esetekben szoktam ordibálós punkzenét hallgatni. Ez most itt egy kivételes eset. Nem csoda, 2012-ben nem hallottam ennél jobb magyar számot. Bivalyerős, tekerős garázspunk-támadás, teli torokból ordítható refrén, az elmúlt húsz év magyar politikáját megrendítő pontossággal és egyszerűséggel bemutató szöveg ("cserepes az ajkam, mert olyan sokat szoptam”, "miniszteri bot, csiklandozza gégém, röhögök és hányok, élvezem ezt végképp”) pedig Barcs "Flash” Miklós legnagyobb teljesítményeit idézi.
AZ OPUS NULL JEGYZI AZ EGYIK KEDVENC 2012-ES MAGYAR KIADVÁNYUNKAT – A TELJES LISTA ITT.
Beat Mark: Speed Of Sound
Emlékszem, július közepe volt, amikor először találkoztam a számmal, és aztán nem is tudtam leszakadni róla, órákon keresztül hallgattam, megállás nélkül. A francia Beat Mark Speed Of Soundja a hirtelen felindulásból elkövetett Tökéletes Popdal nagyszerű példája: kapkodó dobok, azonnal fülbemászó, a Free Designt idéző lány-fiú vokálok, kétpercnyi boldogsághormon. Egy dal, amibe rögtön szerelmes leszel, még a "hangsebességnél is gyorsabban”, hogy őket idézzem.
Bears: Wash My Hands
Őszintén vallom, hogy a csilingelő gitárpop az emberiség egyik legnagyobb és legszeretetreméltóbb találmánya. Amikor csilingel a gitár, akkor egy picit még Hitler és Sztálin is vízből kiugró rózsaszín delfinnek tűnik. 2012 legszuperebb csilingelő slágerét a Bears követte el; miközben hallgatom, az sem tud annyira érdekelni, hogy a világ éppen a vesztébe rohan.
Death And Vanilla: Library Goblin
Ha egyszer dokumentumfilmet rendezek arról, hogyan tervezte meg Oscar Niemeyer Brasília futurista épületeit (nagy a valószínűsége, hiszen rendezni nem tudok és sajnos az építészethez sem értek annyira, mint amennyire szeretnék), akkor mindenképpen a svéd Death And Vanilla retrofuturista popcsodáját fogom kísérőzenéül választani!
Laetitia Sadier: Fragment Pour Le Future De L’Homme
A Stereolab után is van élet, persze csak úgy, ha visszakacsintunk a Stereolabra. A 2009-ben bizonytalan időre visszavonult zenekar énekesnője idén adta ki második szólólemezét, amin nagyrészt kellemes, andalító háttérzene hallható, kivéve ezt a számot. Mert ez a Stereolab legszebb pillanatait idézi; a vibrálóan lüktető dobokkal, az agyafúrt basszussal, az egymásra pakolt analóg billentyűsökkel, a fúvósokkal és Laetitia húsz éve változatlan nyugalmat árasztó hangjával. Bárcsak ilyen tökéletes lenne a jövőnk is.
MI KÖZE A STEREOLABNAK A KÁPOSZTAROCKHOZ? KRAUTROCK-KALAUZUNK ERRE IS RÁVILÁGÍT.
Opossom: Girl
Elsőre azt hittem, hogy ez egy hatvanas évekbeli dal feldolgozása, mert annyira fülbemászó és annyira jellegzetesen hatvanas évek a dallamvezetés. De nem, ez nem feldolgozás, ez az év egyik legnagyobb slágere, vagyis lehetne, ha sokan ismernék. Egy kicsit meg van ugyan bolondítva elektronikával, és megforgatva a saját tengelye körül, de attól ez még egy elsőre kódolható sláger! Az egész lemezt is erősen ajánlom, hiszen a psych-pop és az elektronika összeházasítása kiválóan sikerült. Ja és a projekt mögött az új-zélandi Kody Nielson áll, aki a Mint Chicks agya volt korábban, és akinek a tesója, Ruban tavaly az Unknown Mortal Orchestrával bizonyított.
Hospitality: Friends Of Friends
Amber Papini okos lány. A Yale-en végzett. Tanárként. Húúú. És van egy zenekara, Hospitality a neve, idén debütált első lemezével. Ami tele van okos, szellemes és fülbemászó gitárpop dalokkal. Mint ez itt. Ami a távkapcsolatról szól. Meg a barátainkról, illetve azoknak az új barátairól. Meg a régiekről is. Meg arról, hogy nem is velük szeretnénk lenni, hanem a fiúnkkal/csajunkkal. Meg arról is, hogy nem is tudjuk, mit akarunk valójában. Igazából erről szól.
Cian Ciaran: Martina Franca
Nem, Martina Franca nem egy fantasztikus lány, Martina Franca egy olasz kisváros, ahol Cian Ciaran (aki amúgy a Super Furry Animals billentyűse és k-val kell ejteni a nevét) járt, és az ugyanolyan nevű tésztából is evett, és annyira el volt ájulva tőle, hogy megírta ezt a csodás számot. Egyébként pontosan úgy indul, mintha egy olasz tengerparti városka egyik éttermének teraszán ülnénk, miközben a háttérben valami koktélbárzene szól, aztán megérkezik a refrén, ami hát egész egyszerűen az Év Refrénje, és amit képtelenség nem fejhangon visítani a női kórussal együtt!
A SUPER FURRY ANIMALS-FRONTEMBER GRUFF RHYS 2011-ES SZÓLÓALBUMA MEGVAN? NÁLUNK MÉG MEGHALLGATHATÓ.
The Underground Man: Knows Me Better
1961-et írunk, Abraham Finkelstein éppen nemrég nyitotta meg brooklyni női fodrászüzletét, ami már tele is van vendégekkel, csattog az olló, a lányok az üvegburák alatt tartva fejüket éppen kedvenc magazinjukat olvassák, amikor ezt mondja a háttérben duruzsoló rádió bemondója: most pedig következzék az Underground Man nevű előadó, Brooklynból, dalának címe: Knows Me Better. És megszólal az elragadó bariton, amitől az ollók csattogása egy pillanatra abbamarad, a lányok leteszik a magazinokat, és megbabonázva hallgatják...