"Nagyon szégyenlős voltam a modellközegben" - Lissy Trullie

A 28 éves, egy időben modellként is kapós Lissy Trullie három évvel bemutatkozó EP-je után nagynevű producerekkel (Dave Sitek, John Hill) készítette el fülbemászó első nagylemezét, melynek lendületes dalai egy normális világban az év popslágerei közé tartoznának. Aktuális divat és zene tematikánkhoz keresve sem találhatnánk jobb alanyt, Lissynek ráadásul nemrégiben jött ki Madeleine című dalához készített friss videója.

- Tizenegy éves korodban kezdtél el gitározni, mi inspirált arra, hogy hangszert vegyél a kezedbe?

- Apukámnak nagy lemezgyűjteménye volt, az összes R&B és soul album megvolt otthon. Ő persze nagy hatással volt rám, és bár nem tudom a pontos okát, hogy miért kezdtem el gitározni, de ennek nyilván nagy szerepe volt. A zeneszeretet amúgy nagyon erős volt bennem már egészen kis koromtól kezdve, megszállottan készítettem a mixtape-eket ezekből a lemezekből. Csodálatos volt.

- Már tinédzserként többféle együttesben megfordultál, miféle zenéket játszottatok?

- Washingtonban, ahol felnőttem elég erős poszt-punk zenei szcéna volt, és persze imádtam az olyan helyi bandákat, mint a Nation Of Ulysses, The Make-Up, Slant 6, Fugazi. Úgyhogy az első zenekarainkkal főleg ilyesmi zajosabb dolgokat próbáltunk létrehozni, inkább kevesebb sikerrel.

- Időközben elkezdtél modellkedni is. Volt valaha olyan döntési helyzet, hogy egyik, vagy másik karrier? Vagy a zenélés és az, hogy modell is vagy, tudott egyszerre működni?

- Mindössze egy évig voltam modell, a főiskola alatt. Szükségem volt egy kis pénzre és megtaláltak ezzel a munkával, de soha nem merült fel döntési helyzet. Mindig is zenész szerettem volna lenni.

A ZENE ÉS DIVAT VILÁGA AZ ELEGÁNS ELŐADÓKRÓL SZÓLÓ CIKKÜNKBEN IS EGYESÜL.

- A modellek és zenészek világa között mekkora az átjárás?

- Amikor egy kicsit belekóstoltam a modellek világába, akkor még semmit nem tudtam a rockzenei világról, úgyhogy nem is gondoltam párhuzamra. Pláne, hogy nagyon fiatal és nagyon szégyenlős voltam a modellközegben, nem igazán volt nekem való. Ma már persze azt mondanám, hogy vannak párhuzamok.

- A 2009-ben megjelent első EP-d címe Self-Taught Learner, pontos a megfogalmazás? Csináld magad típusú előadó vagy?

- Nagyon is, igen. Hosszú idő alatt alakultak ki a dalaim, mindent magamtól találtam ki, egyedül kísérletezve mindenféle dalstruktúrákkal. Mindent magam írtam. Persze nem teljesen egymagam vettem fel az EP-t, mert például borzalmas dobos vagyok (nevet).

- Az EP újrakiadásán feldolgoztál egy hiphop-klasszikust, Biz Markie Just A Friendjét Adam Greennel. Fogtok még közreműködni egymás anyagain a jövőben?

- Nagyon szeretnék újra együttműködni Adam Greennel! Bár nincs semmi tervünk a közeljövőre, de nagyon jó barátok vagyunk és egy sarokra lakunk egymástól, szóval nagyon könnyen megtörténhet ismét.

- A bemutatkozó lemezed anyagán először a Suede egykori gitárosával Bernard Butler producerrel kezdtél el dolgozni, végül semmi nem lett a közös munkából. Miért volt sikertelen ez a session?

- Nem tudom. Magam is sokat gondolkoztam ezen a kérdésen, de nem igazán jöttem rá a pontos válaszra. Valószínűleg az időzítés volt a probléma. Nem voltam még készen, elég sok időt kellett Londonban töltenem, ami nem a saját közegem. Nem volt elég pénzem arra, hogy ott tartsam a zenésztársaimat. Majdnem összejött, de aztán az egész darabjaira hullott. Bernard nagyszerű producer, nagyon tisztelem, de volt néhány olyan faktor a sessionjeink során, amelyekre sem én, sem Bernard nem tudott hatással lenni.

MINDEN, AMIT A SUEDE-RŐL TUDNI ÉRDEMES MEGTUDHATÓ PROFILUNKBÓL.

- Kik és mik voltak rád hatással a lemez megírása és rögzítése során?

- Nagyon nehéz kérdés ez, mert annyiféle műfajt és stílust szeretek, hogy csak fellengzősen azt tudnám mondani, hogy annyi minden! Egyszerre rengeteg helyről ért hatás, és többnyire tudattalanul dolgoztam fel ezeket. Sok minden egymásba olvad és nem vagyok 100%-ig tudatában, hogy mi honnan jön. Él a fejemben egy hangzáseszmény, ami szeretnék elérni. A stúdióban az a csodálatos, hogy hajtom ezt a megszólalást és a végén legnagyobb meglepetésemre valami egészen más születik meg. Az album számos apró ötlete, hangzásbeli megoldásai véletlenekből születtek.

- Hogyan készült az album, két remek producerrel, Dave Sitekkel (TV On The Radio) és John Hill-lel (Santigold, M.I.A.) dolgoztál, felváltva voltak a stúdióban, vagy hármasban kollaboráltatok?

- Ők már dolgoztak korábban is együtt, és nagyon szeretnek közösen producerkedni, úgyhogy számukra ez természetes volt. Végig hármasban készítettük a felvételeket. Persze volt, amikor egyikük, vagy másikuk vitte a prímet. John őrült géniusz, ha a dobok beállításáról van szó, ha a ritmusszekció rögzítése kerül sorra. Dave szintén őrült géniusz, ha a gitárhangzásokat kell egymásra pakolni és felvenni. Nagyon szeretnék még együttműködni velük a jövőben, hiszen természetesen óriási megtiszteltetés volt, hogy elvállalták a lemezemet.

- Kiket hallgatsz mostanában, vannak új kedvenceid a frissen feltűnt zenekarok között?

- Nagy rajongója lettem a kanadai Trust nevű szintis duónak, kétszer is láttam őket nemrégiben, és élőben még jobbak, mint lemezen. Aztán John Maust hallgattam rengeteget mostanában, az ő tavalyi lemeze elképesztő.

interjú: Dömötör Endre

a rendezői vallomás szerint Nico és Dusty Springfield által inspirált klip a Madeleine-hez: