Az ősz zenéje olyan, hogy a bőrünket érő napfény melege passzol hozzá, meg a megnyúlt árnyékok és hát oké, néha az ablakon kis patakokká összeálló, lecsorgó esővíz látványa. Ilyen is. Sokszínű, szeszélyes és passzol mellé a pulóver. 2012. szeptember-októberében három csúcsligás dalszerző-énekesnő (Cat Power, Beth Orton, Bat For Lashes) is hosszabb szünet után tért vissza új nagylemezzel, és az időzítés sem lehet véletlen, mindé ultimate-ősz-zene – akárcsak egy üde francia csajtrió (Théodore, Paul & Gabriel) bemutatkozása. A nyitóképen is látható Bat For Lashes harmadik albuma pedig éppen ma jelent meg.
Cat Power
Az amerikai Chan Marshall, azaz Cat Power járta be a leginkább kanyargós utat közülük, hogy aztán hat, saját dalokat tartalmazó stúdiólemez után a hetedikkel megérkezzen az indián nyár tökéletes kísérőzenéjéhez. A kanyargós út zeneileg a korai zajos, lo-fi, kísérleti rocklemezektől indult, az 1996-os What Would The Community Thinkkel állt művészileg a helyes irányba, de stilárisan hol zongorás lassú, hol slowcore (Moon Pix, 1998), hol csupasz katartikus (You Are Free, 2003), hol dúsan hangszerelt memphis-i soul (The Greatest, 2006) felé tért el (és volt köztük két további feldolgozáslemez is). Marshall magánélete azonban még a zenei váltásoknál is kacskaringósabb ösvényen érkezett el egy viszonylagos nyugvópontra mostanság. Mindkét szülőjével élt, el is szökött mindkettőtől, anyjával máig alig van kapcsolata. Meghalt egy szerelme, barátokat vesztett el AIDS-ben, a 2000-es évek elején pedig ő vesztette el a kontrollt az alkohol felett. Legendásan botrányos, részeges koncertjei súlyos mentális zavarról árulkodtak, még igazi sikerei idején sem tudott egyenesbe jönni magával, The Greatest című albumának turnéját az utolsó pillanatban mondta le, öngyilkos gondolatok kísértették. A nemrégiben adott interjúk tanúsága szerint az elmúlt években kiegyensúlyozottabb lett és ez érződik is Sun című friss albumán, melyen természetesen ismét új a hangzás (elektronikus alapokra épített itt folkos, ott diszkós, amott blues-os soul-pop). Minden esély ellenére szívmelengető kísérője a napsütéses őszi délutánoknak.
Cat Power: Sun
Kiadó: Matador/Neon Music
Megjelenés: 2012. szeptember
Stílus: folk-soul-pop, indie-diszkó
Kulcsdal: Ruin
9/10
.
Beth Orton
A három visszatérő énekesnő közül az észak-kelet angliai, 1970-es születésű Beth Orton a legidősebb, neki indult a legkorábban a zenei karrierje, és ő is tartotta a leghosszabb szünetet legutóbbi albuma óta. Viszont ha egyet kellene választani, akkor az övé a leginkább őszies zene. Már korábbi lemezeivel igazolta ezt az állítást, de a címében is az évszak egyik jellegzetes tevékenységére utaló, most megjelent hatodik Sugaring Seasonnel végképp bebarangolja az ősz hangulatait. Az énekesnő William Orbit támogatásával kezdte karrierjét, a később Madonna mellett kikötő producer elsőre egy elektronikus albumot írt a nyurga Beth-nek, az 1993-as SuperPinkyMandy azonban csak Japánban jelent meg. A gyönyörű énekhangját időközben a Chemical Brothers debütalbumához is kikölcsönző (és később is szívesen kollaboráló) Orton ma már a második lemezétől számítja pályája kezdetét, az 1996-os Trailer Park folktronicája a korszak egyik legegyénibb hangzásával mutatta be őt a nagyvilágnak. Az 1999-es Central Reservation idején benne volt a pakliban egy komolyabb mainstream áttörés esélye is (ez végül elmaradt), hogy aztán az igen sűrű hangszerelésű 2002-es Daydreamer idején már végképp az érett, egyéni énekes-dalszerzőnők mezőnyét erősítse. A lemezek közti egyre hosszabb szüneteket részben egészségügyi problémák, részben gyermeknevelés indokolta, a 2006-os Comfort Of Strangers pedig szinte már tisztán akusztikus hangszerelésbe bújt folkénekesnőként mutatta Ortont. A késő őszi melankóliát sugárzó anyag után most egy napfényesebb lemezzel tért vissza, változatosabbak a dalok és a hangszerelések (egy szerzeményben még a Chemical Brothers-es Tom Rowlands is társszerző), többször fenségesen hömpölygő, ritkábban szikár a hangszerelés, a brit folkhagyományok ott vannak minden percben, a telet váró Last Leaves Of Autumn pedig a legváratlanabb módon megható. Beth befőző fakanállal a kezében figyeli a hatást.
Beth Orton: Sugaring Season
Kiadó: ANTI-
Megjelenés: 2012. október
Stílus: folk, soul-pop
Kulcsdal: Something More Beautiful
8/10
.
Bat For Lashes
A pakisztáni apától, angol anyától Londonban született Natasha Khan egy évtizeddel fiatalabb a másik két énekesnőnél, de akárcsak Chan Marshall, ő is állatneves monikert talált magának, Bat For Lashes-ként tűnt fel 2006-ban. Az év őszén kiadott bemutatkozására a következő esztendő nyarán figyelt fel a világ, amikor kislemezen – sejtelmes-hangulatos éjszakai videó kíséretében – is megjelentette a What's A Girl To Do című himnuszát. Az eredetileg független kiadású album immár multinál futott be fényes karriert, pláne miután Mercury-díjra is jelölték. A 2009-es Two Suns-on másodszor is a régi motoros, David Kosten volt a producertárs. A kettősségekkel játszó, kiérleltebb album változatos stílusokban (barokkos popdalokkal, elektronikával bélelt indie-vel és dream-poppal), kozmikusabb, elvarázsoltabb szövegvilággal emelte a dalszerző-énekesnő mezőny elitjébe Khant, mindezt Scott Walker közreműködése húzta alá. A zene mellett képzőművészeti tanulmányokat is folytató Natasha alkotáskor mindig képekben gondolkodik, vizuális megjelenésére pedig külön hangsúllyal figyel. A 2012-es év lemezborítója címre is esélyes, szintén három év szünet után kiadott The Haunted Man csak megerősíti ezt a tényt. Zeneileg is nagyon erős képeket sugárzó anyag, letisztult, nagyívű, meglepetésekkel teli, minden tekintetben tovább finomhangolt verziója a már eddig is lenyűgöző életműnek.
Bat For Lashes: The Haunted Man
Kiadó: Parlophone/EMI
Megjelenés: 2012. október
Stílus: dream pop, indie pop
Kulcsdal: Laura
9/10
.
Théodore, Paul & Gabriel
Az őszi csajos – és csajosan őszies – lemezmegjelenések között egy rejtett kincsre is bukkantunk, amit látszólag (legalábbis ha csak a zenekarnevet látjuk és mondjuk nagyon távolról, hunyorítva nézzük az öltönyös zenekarfotókat) egyáltalán nem is csajok készítettek. A párizsi lánytrió tagjai saját neveikből fordítottak ki kézenfekvő férfi megfelelőket: Théodore eredetileg Théodora, Paul egyenlő Pauline, Gabrielnél pedig Clémence Gabriel családnevét használták. A három gitáros-énekesnő (egyikük basszusozik) élőben két fiúval egészül ki: egy plusz gitárossal és egy dobossal, és ha nem csak a látszatra adunk, hanem meg is hallgatjuk zenéjüket, akkor gyorsan kiderül, hogy itt férfiakról csak a dalszövegekben esik szó. A Théodore, Paul & Gabriel nagyon is nőies zenét készít, ábrándos, játékos, pajkos dalokkal, többszólamú vokálokkal, fülbemászó dallamokkal, és annak ellenére, hogy franciák, végig angol nyelvű szövegekkel. A Simon & Garfunkel duót nem csak nevében megidéző trió szerzeményei hol virgoncak, hol melankolikusak, a mindkét nemet kielégítő bemutatkozó lemezen (Please Her Please Him) csupa telitalálat szerepel (sőt, még egy korai gyöngyszemet le is hagytak róla: a My Kingdom Is A Mess című koncertfavorit ráadásul ötszámos EP-jükről, az áprilisban megjelent The Silent Veilről is hiányzik, amin viszont szerepel egy The Left Banke-átdolgozás).
Théodore, Paul & Gabriel: Please Her Please Him
Kiadó: Belleville Music
Megjelenés: 2012. szeptember
Stílus: folk pop, indie
Kulcsdal: Chasing The Sea
9/10
.
Dömötör Endre
