A brit-pakisztáni énekes-dalszerző hatodik stúdióalbumán az anyaság élményét foglalja éteri és szentimentális szintipopba. Ez a kritika először a Recorder magazin 116. számában jelent meg.
A drámai hősnők szenvedélyes, excentrikus életében az anyává válás a szükségszerű kataklizmák közül a legjobban elbeszélhető: fizikailag, mentálisan és spirituálisan is transzformatív élmény. Nincs ez másként Bat for Lashes, azaz Natasha Khan esetében sem, aki 2006-os Fur and Gold című debütáló albuma óta a pop árnyas-holdfényes oldalán praktizált, ahol az ambient, a dream pop és a minimalizmus elegyedik egymással különös párbeszédbe. Energiáját és drámai vénáját jellemzően Kate Bush-hoz mérik (mondjuk újabban kit nem?!), és legjobb formájában, például a 2009-es Two Suns ihletett pillanataiban nem találtatott könnyűnek: Khan kontraaltja tele van parázsló indulattal és bűbájjal, amivel a színtiszta poézist tolmácsolja.
A The Dream of Delphi azonban egy másfajta miliőbe kalauzol. A pop template-jétől elszakadó instrumentális, kísérletezőnek gondolt trackek között költői meditációkat kapunk a lemez címszereplőjéről, Delphiről, Khan lányáról. Tehát még véletlenül sem Apolló jósdájáról van szó, pedig a világ köldökének, Delphoinak nagyon is van köze az anyaméhhez és az anyaság misztériumához, de ezt az aspektust meghagyhatjuk a klasszika-filológusoknak.
A sokkal kézenfekvőbb interpretáció inkább zavarbaejtő, semmint mitikus erejű. Khan boszorkány-perszónája a fülünk hallatára porlik el, és egy lágyabb, szemlélődőbb alak lép a helyére, akinek egyelőre a bizonytalansága a kézjegye. A The Dream of Delphi tele van konvencionálisan szép vagy szépelgő megoldásokkal, ezek pedig könnyen tévednek a szalonzene irányába. Végsősoron Natasha Khan anyává válása mégsem könnyen vagy jól elbeszélhető élmény, ahogyan a hallgatóságnak sem transzformatív az.
Előadó: Bat for Lashes
Cím: The Dream of Delphi
Kiadó: Mercury KX
Megjelenés: 2024. május 31.
Műfaj: szalonpop
Kulcsdal: The Midwives Have Left
7.5/10
Selmeczi Nóra