„Van-e az embernek önképe, és ha van, azt képes-e megőrizni” – Tankcsapda (1. rész)

A nyomtatott Recorder magazin május végén megjelent ötödik számának fókusztémája a Vidék vs főváros címet kapta, és egy témába vágó cikket, az Edda nyolcvanas évek eleji diadalmenetéről, 1983-as búcsúkoncertjéről és 1985-ös újjáalakulásáról már közöltünk is, most pedig következzék egy kétrészes interjú a VilágVeleje Nyár fesztivál keretében most szombaton az Orczy Kertben fellépő Tankcsapda zenekarral. A Tankcsapda a nagybetűs vidéki zenekar, az az együttes, amelyik vidékről is az ország legnépszerűbb formációja tudott lenni, és lendületéből mit sem veszítve, közel 23 év után ma is megy előre. Év elején tagcsere történt a gitárosi poszton (Molnár Levente Cseresznye helyére Sidlovics Gábor érkezett a Zanzibarból), aztán érkezett egy hangos fogadtatású, provokatív című és szövegezésű új klipdal (Mi a fasz van?). Interjúnk első részében a basszusgitáros-énekes Lukács Lászlóval és Fejes Tamás dobossal Magyarországról, a vidékiségről, és a rockzenekarok mai lehetőségeiről beszélgettünk (a második részben pedig a zenekar elmúlt 12 évét helyezzük majd nagyító alá).

- Mi a fasz van ma Magyarországon?

Lukács: - Újságírói szempontból ez egy kézenfekvő és jogos kérdés. Ha én lennék a helyedben, én is megkérdezném ezt magamtól. Ez az idézet ugyebár a Mi a fasz van? című dalunknak a szövege. A Tankcsapda mindig is szövegcentrikus zenekar volt. Éppen ezért úgy érzem, hogy arra az égvilágon semmi szükség nincs, hogy én szövegíróként később prózában is elmagyarázzam, körbeírjam, hogy miről szólnak a számok. Ha valakit érdekel, hogy mi mit gondolunk arról, hogy mi a fasz van ma Magyarországon, akkor hallgassa meg ezt a dalt, ennél többet nem kívánok hozzáfűzni. Amit el akartam mondani, amit én gondolok a mai Magyarországról, az ebben a dalban benne van.

Fejes: - A fő konklúzió pedig az utolsó sor: „minden embernek emberi élet jár."

- A közéletiség mindig is fontos része volt a zenekar szövegeinek, de a politikai felhangok ennyire egyértelműen soha nem jelentek meg. Vagy talán ennyire dühösen.

Lukács: - Ez szerintem nem igaz, szerintem volt legalább három-négy korábbi dal, ami ennyire vehemensen elmondta, a maga korszakában az aktuálisan a bőrünkön érzett dolgokat. Az más kérdés, hogy ez a dal most azért kerülhetett ennyire a figyelem középpontjába, mert mi szándékosan a figyelem középpontjába pozícionáltuk. Tagcsere után, új gitárossal, egy klippel megtámogatva direkt jelentkeztünk egy ennyire figyelemfelkeltő szerzeménnyel. Ettől függetlenül ilyen típusú szövegeink korábban is voltak. Visszamehetünk akár az 1992-es A legjobb méreg című számunkig.

Fejes: - 1989-ben az volt a lemez címe, hogy Baj van!! A mostani számra visszatérve, egyértelműen szándékos dolog volt részünkről, hogy - az eddig elkészült új dalok közül - ebben a helyzetben pont ezzel a dallal jövünk ki. Senki sem gondolta volna. Mindenki felkapta rá a fejét, úgyhogy elértük vele a célunkat.

- Ez volt az első szám, amit rögzítettetek a Zanzibarból érkező új gitárossal, Sidlovics Gáborral?

Lukács: - Tulajdonképpen három számot rögzítettünk egy februári stúdiózáskor, de konkrétan ez volt az első, amit felvettünk, igen. Az addig elkészült új, közös dalok közül – hozzáteszem öt-hat számból választhattunk, tehát volt miből meríteni – ezt éreztük olyannak, amivel itt és most elő kell jönnünk. Nem csak a szöveg miatt, de a zenekar körül kialakult kérdőjelek sokasága miatt is. Az emberekben felmerült, az is, hogy a Tankcsapdával mi a fasz is van? Ha nem is direkt módon, de erre is válasz a dal. Ha valaki kételkedett bennünk, akkor tessék itt a válasz.

- Említettétek a bemutatkozó lemez címét. Ha 1989-ben baj volt, akkor volt a Tankcsapda közel 23 éve alatt olyan időszak, amikor nem volt baj Magyarországon? Illetve most nagyobb-e a baj, mint 1989-ben volt?

Lukács: - Nem hiszem, hogy a mi dolgunk lenne, hogy társadalmi, gazdasági, politológiai elemzéseket végezzünk. Ha valaki jól akarta érezni magát a bőrében, az jól tudta ezelőtt 23 évvel is, ezelőtt 10 évvel is, és jól tudja ma is. Hogy ilyen dalaink is születnek, annak az az oka, hogy az élet ilyen dolgokból is áll. A vidámság és a rock and roll ugyanúgy jellemző a Tankcsapdára és az új lemezen sem csak ilyen nagyon megmondós számok lesznek. Ez része az egésznek, de nem az egész maga. Hogy ki hogy élte meg az elmúlt 23 évet, az mindenkire személy szabott. Nem hiszem, hogy nekem kéne konklúziót vonnom. Hogy mit gondolok erről az időszakról, az pedig mind benne van a Tankcsapda-szövegekben.

Fejes: - Meg kár is lenne elemezni a szövegeket, mert egyetlen sor is mindenkinek tud mást jelenti.

Lukács: - Mást jelent egy hat éves kisgyereknek és megint mást a hatvanhat éves nagypapájának.

Fejes: - Ez az egészben a „titok", és tök jó az, ha mindenki másképp értelmezi, ha a szövegek mindenkinek adnak valamit. Ameddig ez a varázsa megvan, addig nem is kell tovább boncolgatni a szövegeket. Ez amúgy ugyanolyan dolog, hogy megismersz egy verset tizenhárom éves korodban és negyvennégy évesen újra elolvasod, saját magadnak is másképp fog hatni az a vers. Te is hozzáérsz a sorokhoz. Ez a Mi a fasz van? című számunk is azért jellemzi a közhangulatot a legjobban, mert így reagáltak rá az újságírók, meg az emberek. Tipikusan jellemzi az országot, hogy van egy politikai utalás a szövegünkben és mindenki ugrik rá, mert ebben az országban a politika egy nagy tré szar.

- És az mennyire jellemzi Magyarországot, ami a Zöld Pardon újranyitása körül zajlott, ahol ugyebár elmaradt a nyitókoncertetek?

Fejes: - Ezekre megint azt tudom mondani, hogy no comment.

Lukács: - Én személy szerint nem ismerem a részleteket, egyik oldal álláspontját sem. Nem tudom, hogy valóban mi történt, felelőtlenség lenne bármit is hozzáfűznöm. Szánalmasnak tartom ezt az egész kialakult helyzetet – nem a Tankcsapda szemszögéből, hanem egyáltalán. Mint a kocsmai verekedéseknél, amikor már kijött a rendőr és mindkét fél azt mondja, hogy úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött. Én inkább azt kérdezném meg, hogy az előző helyen miért nem volt jó a Zöld Pardon?

Fejes: - Tényleg nem akarunk ebbe belemenni, de az ilyen szituációkra mondják, hogy tipikusan magyar. És ezt mindenki tudja.

- Laci, egy 2001-es nagyinterjúban mondtad azt, hogy „ha Pestre költöztünk volna, azt nem éltük volna túl..." Ezt, ahogy akkor meg is magyaráztad részben az életmódra, a drogokra vonatkoztattad. Fenntartod, hogy ha az első nagy sikerek idején Budapestre költöztök, akkor azt nem éli túl a Tankcsapda? Vagy mi történt volna, ha egy későbbi fázisban költöztök fel?

Lukács: - Fenntartom abszolút. Azt az életmódot, ami a kilencvenes évek közepén Budapesten várt volna ránk, azt nem élte volna túl a zenekar. Ha később költöztünk volna fel, akkor biztosan más lenne a helyzet, amikor már érettebbek voltunk, talán nem csúsztunk volna bele a nagy hibákba. Ha most költöznénk fel, akkor meg megint más lenne a gyerek fekvése. De ahogy tizenöt éve nem láttuk értelmét, hogy felköltözzünk, úgy most sem látjuk, sőt.

- Ma már nem is igen merülhetne fel a kérdés hiszen nagyon jól látszik, hogy a Tankcsapda tökéletesen tud működni Debrecenből is.

Lukács: - Ha most kellene ide költözni, vagy lenne bármiféle logikus oka és meg is tennénk, akkor ma már nagyon másképp élnénk meg a dolgainkat. De az akkori esetleges felköltözésről a nyilatkozatomhoz képest tíz évvel is fenntartom, hogy nem éltük volna túl, a szó szoros értelmében sem. Gazdagítottam volna a 27-esek klubját.

- Elég sok zenekart felkaroltok, turnéra visztek magatokkal, köztük nem egy vidéki is akad. Hogy látjátok ma, ha egy vidéki zenekar már elért némi sikert és kezd ismertté válni, annak szükségszerű Budapestre költöznie, vagy ma is végigjárhatja úgy is sikerhez vezető utat, ahogy azt ti tették?

Fejes: - Ha fel kellene költöznie egy vidéki zenekarnak, akkor mi is megtettük volna. Szerintem nem kell.

Lukács: - Szerintem sem szükséges, sőt a telekommunikáció fejlődésével egyre kevésbé van rá szükség. Arra persze fel kell készülnie egy vidéki zenekarnak, hogy az ország még mindig vízfejű, és rengeteg dolgot csak Pesten lehet elintézni, bármilyen értelemben. Bemenni az Artisjushoz, tévékbe, rádiókba vagy bármi egyéb gyakorlati dolgot elintézni. A mai kor adta körülmények viszont rengeteg dolgot leegyszerűsítenek, olyan dolgokat, amiket a Tankcsapda húsz évvel ezelőtt nem tudott megtenni. Muszáj volt Pestre jönni, ha tetszett, ha nem, Stoppal, vonattal...

Fejes: - A mai napig muszáj ezt tennünk nekünk is. Majdnem minden héten egyszer feljövünk és lerendezzük a dolgainkat. A felköltözés nagy csapdája amúgy az, hogy három-négy évet eltölt itt egy zenekar és elfelejtkezik vidékben gondolkozni. A budapesti zenekarok vidéken nem építenek rajongói bázist, ami rendszeres koncertezés nélkül lehetetlen.

- Egy fiatal vidéki zenekar esetleg azt gondolhatja, hogy Budapesten sokkal több klub van, több a fellépési lehetőség, néhány év alatt itt felépíti magát és majd elkezd vidék felé terjeszkedni.

Lukács: - Nagyjából annyi előnye, mint amennyi hátránya van a Pestre költözésnek és ugyanez igaz természetesen a vidéken maradásnak is. A kérdés talán nem is az, hogy felköltözni, vagy otthon maradni, hanem, hogy egy zenekar az identitásával tisztában van-e, és azt képes-e megőrizni. Ha ez így van, akkor valaki képes lehet vidékről is népszerűvé válni, de ha nem így van, akkor beletörhet a bicskája, ha Budapestre költözik. Nagyon sok zenekarnak úgy lesz vége, hogy vidéken volt valaki, és amikor idejött a körülmények hatására gyökérvesztetté vált. Akár mentálisan, akár a szó szoros értelmében. Nagyon fontos kérdés, hogy van-e az embernek önképe, és ha van, azt képes-e megőrizni.

- Az országos átlaghoz képest hatalmas turnékat bonyolítotok le és olyan helyeken is felléptek, ahová más zenekarok nem jutnak el...

Lukács: - Igen, mert szar a GPS-ük. (nevetnek)

- Elég pontos lehet a rálátásotok: milyen pillanatnyilag az országban a klubhelyzet, milyenek a fellépési lehetőségek vidéken?

Lukács: - Röviden, egy szóval fogalmazva: szar.

Fejes: - Nagyon sok klub bezárt. A rendszerváltás után volt egy olyan szféra, ahol ott voltak a régi művházak, mindig volt egy lelkes csávó, aki próbált koncerteket szervezni. A művházaknak egyetlenegy nagy előnyük van, hogy adott hozzá minden.  A színpadméret, az öltöző, a befogadóképesség. Az, hogy egy vidéki művházba befér 600-800 ember, az pont ideális. A bürokrácia ezt is megölte, de közben nem engedett teret olyan nyugati mintájú klubhálózat elterjedésének sem, ami ezt kiváltotta volna. Ebben a pillanatban tényleg egy szar helyzet van, még Tankcsapda szinten is, mert vagy az van, hogy elmegyünk egy picsányi, pici klubba, vagy elmegyünk egy sportcsarnokba. Magyarország méretéhez és lakosságához képest pont ezek a 500 és 1000 fő közötti vidéki városos, művházas balhék a legjobb ízűek. Reméljük, hogy változni fog a helyzet, és egyre több vállalkozó kedvű klub lesz.

- Van erre reális esély pillanatnyilag?

Fejes: - Ebben a gazdasági helyzetben kurva kevés.

- Volt néhány éve a PANKKK program, ami igyekezett támogatást nyújtani a vidéki kluboknak, de ez már nincs. Milyen lehetősége van egy vidéki klubosnak?

Fejes: - Két gyilkos dolog van. Hatalmas bürokrácia van a klubok körül, a zaj, a működési engedélyek, a tűzoltósági engedélyek, az ÁNTSZ, az öltöző, a komplett infrastruktúra. Ezeknek a kivitelezése brutális pénz, az állam által megszabott feltételeket mindenféleképpen be kell tartani, az horribilis összes. Na most az, hogy ekkora pénzt beletegyél abba a dologba, ami inkább nem fog bejönni soha, mint hogy igen, ahhoz nagyon elszánt, elvetemült embereket kell keresni. Amiből szerintem még lenne is, csak egyszerűen nincs rá pénzük. Semmi pályázat, semmilyen hitel nem segíti őket jelenleg. Egész Magyarországon most patthelyzetben van a klubhálózat, illetve a zenei közeg, ami valamilyen szinten az élőzenére rendezkedik be. Nem tud senki mozdulni. Aki tudna mozdulni, azt a bürokrácia üti agyon.

- Mi az, ami működik most egy zenekarnak, ha vidéken szeretne fellépni? Mondjuk egy egyetemi klubturné?

Lukács: - Az a helyzet, hogy a Tankcsapda ebből a szempontból nem feltétlenül jó példa, mert mi fel tudunk lépni egy kis pinceklubban, 300 embernek is tudunk jó bulit csinálni, mert megvan hozzá a rutinunk. És a lehetőségünk is, ha mondjuk az adott helyen egyáltalán nincsen öltöző, akkor két utcával arrébb bérlünk egy kis panziót, és akkor ott. Ezt egy kezdő zenekar nem tudja megcsinálni. Megvan ugyanígy a lehetőség, hogy egyetemi helyeken játszunk, szabadtéri helyeken, városi rendezvényeken, zártkörű bulikon. Egyetértek Tamással, az lenne a jó, hogy ha lehetne beszélni Magyarországon klubhálózatról, de ilyen nincs. Van néhány város, néhány ember, aki a széllel szemben is igyekszik megfelelő körülményeket biztosítani az odalátogató zenekarok számára. Ha valaki elég eltökélt, meg kitart, akkor nincs más lehetőség, a magad ura, ha szolgád nincsen elv működik, meg kell mindenkinek tudni magának csinálni a körülményeket. Ha másképp nem, akkor leparavánozni egy kis öltözőnyi helyet oldalra, ahol át tudsz öltözni buli után, mert megizzadtál.

Fejes: - A patthelyzetben az a tragédia, hogy kurvára nem tesz jót a zenének, mert az embereknek elmegy a kedve a zenéléstől. Az a zenei fejlődés, ami elindult 2006-2007 környékén, az szépen kezd egyre jobban a földbe beállni. Nincsenek új zenekarok, pedig egy jó klubhálózat sok jó zenekart termelne ki.

Lukács: - Van egy csomó tehetséges zenész, és ezekből összeállnak időnként új bandák. Azt sem feltétlen gondolom, hogy nincsenek új zenekarok, de az kétségtelen, hogy nagyon kevés az a platform, ahol meg tudnak mutatkozni. Egy mai kezdő, élőzenét játszó zenekar számára eléggé fel van adva a lecke, hogy hogyan tudja önmagát érvényesíteni. Vagy elmegy a gagyiba, a bulvárba, vagy nagyon kevés olyan ember van, aki eltökélt, és azt mondja leszarom, ha 10-20 évembe kerül, akkor is megcsinálom, és persze aztán nincsen semmi biztosíték, hogy ez sikeres is lesz.

- Néha kialakul egy-egy kis színtér valamelyik vidéki városban, ahonnan fel tudnak törni zenekarok, láttok erre példát pillanatnyilag?

Lukács: - Nagyon sok zenekar dolgozik most is vidéken, és próbálkozik kőkeményen az áttöréssel. A klasszikus példákat lehetne emlegetni, a Kispál Pécsről, a Moby Dick Sopronból, az Auróra Győrből és így tovább. Más kérdés, hogy az utóbbi években igen kevés zenekar tudott ennyire előre törni a képzelt népszerűségi listán. De például ott a Road, akik domoszlóiak, a 30Y Pécsről vagy az Alvin és a Mókusok Nyíregyházáról. A mai napig van egy csomó olyan zenekar vidéken, akik a saját műfajukban népszerűek, és a népszerűségüket lépésről-lépésre építik. És ez így helyes.

(folytatása következik)

interjú: Dömötör Endre
interjúfotók: Lékó Tamás
zenekari és koncertfotók: Szepesi Boglárka

www.tankcsapda.com

a Mi a fasz van? klipje: