Kings Of Leon: Come Around Sundown

(RCA/Sony, 2010)
 
Because Of The Times című 2007-es harmadik albuma meg az azt követő kemény koncertkanyar óta nem kétséges, hogy az amerikai Kings Of Leon nem csak a kétezres évek egyik legfontosabb zenekara, hanem az egyik legsikeresebb is. A kvartett 2010-es nagylemeze ugyan sem az említett Because Of The Times, sem az igazi kereskedelmi áttörést meghozó 2008-as Only By The Night stíluselegyéhez nem tesz hozzá sokat (a 2007-es csúcslemez színvonalát nem is éri el), de saját világán belül képes újat adni kis módosításokkal – tehát semmiképpen sem okoz csalódást, és csak megerősíti a Kings Of Leon „piacvezető” státuszát.
 
A Tennessee állambeli Franklinből, Nashville tőszomszédságából rajtoló családi zenekar – kezdőknek: három testvér, a gitáros-énekes Caleb, a basszista Jared és a dobos Nathan, valamint unokatesójuk, a szólógitáros Matthew Followill – tulajdonképpen osonópályán került hátulról a kétezres évek hajnalának két nagy gitárzene-tematizáló együttese, a Strokes és a White Stripes elé úgy, hogy igazából ettől is, attól is tanultak, s egy karámba terelték az urbánus, New York-i art-punk gyökerű gitárpopot és a tradicionalista, blues alapú déli rockot. A kvartett lemezről lemezre megállíthatatlanul fejlődött (miközben Jack White mindenfelé kalandozott, a Strokes pedig többször is betlizett): a 2003-as Youth And Young Manhood primér, garázsos lendületét a 2004-es Aha Shake Heartbreak albumon már árnyaltabb zenei megoldások egészítik ki, a kissé nagyobb szünet után megjelentetett 2007-es Because Of The Times pedig egyenesen grandiózus művészi ugrás, melynek eredményeképp a Kings Of Leon az évtized végére tömegeket megmozgató, zenéje mellett „kiszerelését” tekintve is stadion-rockos szupersztár együttessé tudott izmosodni. E státusz foglalójaként készült el Followillék legutóbbi sorlemeze, az elődjéhez hasonlóan erős és élvezetes 2008-as Only By The Night, mely négy Grammy-díjával és hatmillió példány fölötti eladásaival kereskedelmileg is egy nagyságrenddel feljebb emelte a zenekart.
 
A két év után elkészült új album, a korábbiakhoz hasonlóan ismét ötszótagos címet kapó Come Around Sundown – melynek íve, ahogy az egy stadion-rock zenekartól nem meglepő, lassú számmal indul (történetesen épp The End a címe), középtempós dalokkal folytatódik, középtájt kulminál, majd a lemez vége felé lazább, szellősebb számokkal eljut a nyugvópontig, s egy „hazakísérős” dallal, a Pickup Truckkal zárul – több metszetben hozza a Kings Of Leon világának kettősségeit. Followillék zenéjében továbbra is egyszerre van jelen az amerikai tradíció, a southern rock, a country, a soul és gospel (elég, ha csak a doo-wop színezetű Maryt vagy az album egyik legemlékezetesebb dalát, a Back Down South című folk-rockos számot említjük), illetve a nyolcvanas évek már említett öröksége, mely ezen a lemezen minden eddiginél több inkarnációban felbukkan. A modernizált, szélesvásznú, U2-féle big music mellett a hárommal ezelőtti évtized további pontokon is „beköszön”: az album első kis- és kliplemezdala, a Radioactive a Talking Heads törzsi dobokkal felturbózott, gospeles gitárzenéjét is eszünkbe juttatja (a Talking Headsnél és a U2-nál ugye közös pont a Bonóékat is új kontextusba helyező producerguru, Brian Eno), a kórusozott basszusgitárhangzásra és delay-es gitársoundra épített The Immortals pedig a U2 előtti másik „vezető zenekar”, a Police együttes kései Ghost In The Machine/Synchronicity korszakát is megidézi (sőt egy-egy basszusmenet erejéig még a Cure is beugorhat). Ami pedig a szövegeket illeti, a zenekar továbbra is párhuzamosan tapos a sárban és jár az égen: Caleb Followill egyszerre viszi ágyba rajongóit, vív ökölharcot, issza le magát, s perlekedik a sorssal és Istennel, keresi önmagát, az otthont, vagy tér vissza szülőföldjére.
 
Az együttes – mely utóbbi két nagylemezével a U2 The Unforgettable Fire/The Joshua Tree periódusát idézte meg, kiválóan – legújabb albumára „tengerparti hangzást” ígért (ezt támasztja elő az album pálmafás, naplementés borítója is), ám az előzőleg már jól bevált Angelo Petraglia/Jacquire King producerpárossal rögzített Come Around Sundown nem kifejezetten egy vízparti ejtőzés filmzenéje, hanem egy mainstream rockzenekar magabiztos és élvezetes munkája. Nem ad olyan nyilvánvaló slágereket, mint a Sex On Fire vagy a Use Somebody – a Kings Of Leon bizony már végképp nem kislemezzenekar – ám színesebb elődjénél: bizonyítja az amerikai négyes megújulásra való képességét, és továbbra biztosítja a kvartett helyét a legfontosabb kortárs rockzenekarok között.
 
9/10
 
Németh Róbert 
 

http://www.kingsofleon.com