Bell Witch: Mirror Reaper (lemezkritika)

A Recorder alapvetően popzenei magazin, keveset foglalkozunk a metállal – de ha valami olyan jó, mint a Bell Witch új lemeze, azzal egyszerűen muszáj.

Kiadó: Profound Lore

Megjelenés: 2017.október 20.

Stílus: funeral doom, drone metal

Kulcsdal: Mirror Reaper

A Bell Witch már a 2015-ös Four Phantoms-zal közel jutott ahhoz, amit leginkább Tarkovszkij filmjeinek zenei megfelelőjeként lehetne leírni, idén viszont meg is valósította. A dobra és basszusgitárra (valamint némi énekre) írt, egyetlen nyolcvanhárom perces számból álló Mirror Reaper grandiózus, komótosan kibomló és súlyos alkotás – egyszerre befogadni nem is lehet. Hagyni kell, hogy maga alá temessen, átrendezze az időérzékelésünket és minden érzelmet kipasszírozzon belőlünk. (Ha valakinek ennyi nem elég, nyugodtan csapja mellé az aktuális turnétárs Primitive Man új albumát is.) 

9/10

Kollár Bálint

a lemez: