Ki tehet erről? Na ki?
Nyilvánvalóan Beyoncé tehet erről - írja a Billboardban Jennifer Keishin Armstrong, akinek cikke ha nagy újdonságot nem is tartalmaz, ám kitűnően összefoglalja, hogy mi történt e téren az elmúlt néhány évben. Pontosabban 2013 decembere óta, amikor megjelent Beyoncé meglepetéslemeze, rajta a ***Flawless című szám, benne Chimamanda Ngozi Adichie majd' egyperces előadásrészlete a feminizmusról. Aztán egy hónap múlva egy Beyoncé-cikk a nemek közti egyenlőségről, mármint mítosz, hogy ezt már elértük volna. Aztán újabb néhány hónap múlva egy hatalmas FEMINIST felirat az MTV VMA fellépésen.
A Billboard felidézi, hogy alig néhány évvel ezelőtt Lady Gaga, Taylor Swift, Kelly Clarkson, Katy Perry és még sokan mások egyaránt határozott nemmel válaszoltak arra a kérdésre, hogy vajon feministák-e - sőt, maga Beyoncé is. Hiszen szeretik a férfiakat!
A fordulat után azonban mintha csak "új állásinterjúkon kellett volna átmenniük, hogy megtarthassák a munkájukat", a legtöbb énekesnő már büszkén feministának vallotta magát. Tegyük hozzá, hogy máshogy értik most a kérdést, amikor igennel válaszolnak rá, mint korábban: rájöttek, hogy a feminizmus nem az, hogy akkor ők "melltartóégető leszbikusok" lennének (Geri Halliwell), hanem a nemek egyenlőségének követelése. Még Lana Del Rey is magyarázkodott egy kicsit amiatt, hogy azt nyilatkozta: az űrutazás jobban izgatja, mint a feminizmus. Később hozzátette, hogy ez nem jelenti azt, hogy "nincs már több tennivaló ezen a téren".
Azonban azzal együtt, hogy szinte minden énekesnő feminista lett, mindegyikükkel kapcsolatban előkerült az, hogy nem eléggé feministák, vagy nem elég radikálisan azok. Nemcsak a "jóindulatú, de esetlen" próbálkozások hívják ki maguk ellen a kritikát, hanem gyakorlatilag mindenki - Beyoncé is, naná. Különösen sokan támadják Taylor Swiftet, pedig például az, hogy (1 dollárra) beperelte az őt fogdosó rádiós műsorvezetőt, igazi feminista tett volt. Ilyen vitákban nemcsak a bloggerek, újságírók lehetnek a vádlók: nemrég Lorde és Selena Gomez esett egymásnak a nyilvánosság előtt utóbbi Come & Get It című száma kapcsán, hogy melyikük a feminista és melyikük antifeminista.
Armstrong szerint egyfelől valamennyire jogos elvárni az énekesnőktől, hogy példát mutassanak a rajongóknak (különösen a nőknek), hiszen a szórakoztatóiparban ők azok, akik ugyanazt a karaktert képviselik Twitter-posztjaikban, interjúikban, klipjeikben és dalaikban (szemben mondjuk a színésznőkkel); ráadásul ennek a karakternek gyakran fontos eleme a szexualitásuk, illetve a nemi szerepük. Ugyanakkor "az énekesnők nem feminista elméletírók", és ellentétes a feminizmus üzenetével, ráadásul kontraproduktív is, "ha leírunk minden sikeres nőt, aki nem tud megfelelni valami elérhetetlen feminista ideálnak" - fejeződik be a Billboard cikke.
