Albumpremier! hiperkarma: Délibáb

A 21. század eddigi legjobb magyar albumai közé szerintünk két hiperkarma-lemez is befér, de a hosszú szünet – és a frontember, Bérczesi Róbert életbe való visszatérése – után 2014-ben megjelent konyharegény című harmadik LP is perfekt lett. A hiperkarma azóta szerencsére a hagyományos periodicitásban jelentkezik új dalokkal, másfél évvel a harmadik album után egy kétszámos kislemezt adtak ki, most pedig, a tavasz első napján itt a 2017 tavaszára megígért negyedik nagylemez. A Délibáb című album – ahogyan azt a zenekar szintén megígérte – könnyedebb kiadvány, megszólalásban valahová a kései BlaBla-dalok és korai hiperkarma-világa közé lőhető be, főleg mert számos kései, demóformában létező BlaBla-dal újraértelmezése is szerepel közöttük. Albumpremier és Bérczesi Róbert dalkommentárjai az összes szerzeményhez!

A szokás szerint kiváló friss hiperkarma-lemez március közepétől lesz cd-n is megvásárolható a MOL-kutakon, de a Bérczesi Róbert dalkommentárjai alatti lejátszókban és más digitális platformokon máris hallgatható.

DÉLIBÁB

A refrén dallama már évek óta keringett a fejemben, de csak 2016 márciusában, a negyedik hiperkarma-lemez demófelvételeinél passzintottam rá a szöveget, szerencsés egybeeséssel. A verze meg úgy született, hogy feküdtem otthon az ágyon és közben arra gondoltam, hogy muszáj lesz valamilyen dalt írnom, viszont menthetetlenül lusta vagyok gitárt fogni hozzá, ezért, ahogy mondani szokás, fektemben a „hasamra ütöttem” és az első dallamot, ami az eszembe jutott, elkezdtem magamban körbe-körbe dúdolgatni. Addig-addig dúdolgattam, amíg végül nagy nehezen felkeltem és átvonszoltam magam a nagyszobába, ahol megfogtam a gitárt és „leszedtem” a dallam hangjait. Ezeket leírtam egy papírra, – fel- és lefele mutató nyilakkal jelezve, hogy éppen merre tart a dallam – és hogy biztosan ne felejtsem el, kitaláltam hozzá egy kamuszöveget, azaz az első sort, ami éppen akkor az eszembe jutott: „előre szóltak az életemből”. Ez volt az a kiindulási alap, amihez végül írtam még vagy száz sort és a sorvégi rímpároknak megfelelően kiválogattam a dal szövegét. Írás közben nem vezérelt semmiféle mondanivaló, nem gondoltam közben semmilyen „üzenet”-re. Ez lett belőle.

ELMONDANÁM

Ez is egy újabb, 2016-os dal és ez is a Délibáb-hoz hasonló módszerrel íródott. Adott volt egy elsőre eszembe jutó dallam és erre fűztem fel afféle „csasztuska”-ként a szöveget. A dalnak öt versszaka került felvételre, de eredetileg kilenc verzét írtam meg hozzá. A refrén szövegét is megcsavartam itt-ott kicsit, eljátszadoztam a személyes névmásokkal és ennyi. Üzenetet ebbe a dalba se terveztem, rábíztam magam a szavak hangzására és alakult, ahogy alakult.

MÁSÉ VOLTAM MINDIG

Ez egy nagyon régi BlaBla-dal, 1998 környékén íródott és a tervezett második BlaBla-lemez, a Csillagtelep egyik dala lett volna, az eredeti címe: 210. Ezen, mármint a címen kívül semmit nem változtattam rajta, se a dallamon, se a szövegen, se a szerkezeten. Ez is egy olyan dal, ami majd' húsz éve készen várta, hogy hivatalosan is megjelenhessen. Különösebb tartalmat, közlendőt ebben a szövegben sem érdemes keresni, a dalszövegek megírásában mindig is az ösztöneimre hagyatkoztam, ha volt is koncepció, arról én nem tudtam.

TUDNOD KELL

Egy újabb dal 1998-ból, szintén a második BlaBla-nagylemez fiókba került száma, „Amíg mosolyra áll a szánk”, ez volt a demón a címe. :) Ugyanazt tudom elmondani erről is, mint a Másé Voltam Mindigről, hogy nem változtattam semmit rajta, leszámítva a hangszerelést, ezen belül is azt, hogy hegedű került bele, amitől sokkal jobban szól, mint az „eredeti”. Azért írtam az „eredeti”-t idézőjelbe, mert számomra most már ez a verzió számít az eredetinek.

2014-ES INTERJÚNK BÉRCZESI RÓBERTTEL, MIUTÁN LEÁLLT A DROGOKKAL.

MEGÜNNEPELNI JÓ

Ennek a dalnak a története már kissé kacifántosabb, mint az előzőeké, de hasonló: a refrén már 1998-ban elkészült, csak éppen a „megünnepelni jó” szövegrész helyén az állt, hogy „butának lenni jó”. :) Ez lett volna amúgy a második BlaBla-lemez címe is, csak később változtattam át Csillagtelepre. A verzét meg, úgy ahogy van, egy 2014-es napsütéses délután írtam, emléxem, a Lónyay utcában laktam akkoriban. Fontos továbbá megjegyeznem, hogy a „megünnepelni jó”-t, tehát ezt a két szót, ami később a dal címe is lett, Müller Péter Sziámi barátom tanácsolta, hogy legyen, minden ellenszolgáltatás nélkül. Ezúton is: thanks, Pietro!

SZÓ
BA
SZÓ

A dal címét direkt írtam így egymás alá, szótagolva, csak hogy senki ne vádolhasson vulgaritással. A Szó-Ba-Szó egy játék, a Scrabble-höz hasonló, úgyhogy, „ahogy mondani szokás”: rossz az, aki rosszra gondol. A refrén, dallamostul-szövegestül már 1998-ban készen állt, csak akkor még nem tartottam elég jónak. Most meg... hát... döntse el ki-ki maga, hogy jó-e vagy sem. Énekelni jó, ez mellette szól, más szóval: ezvan. A verzék szövegei amúgy abból a tizenegy évben leírt agymenéseimből lettek összeollózva, amiket bedrogozva töltöttem. Az utolsó verze szövege ráadásul ugyanaz, mint a Konyharegény-lemez Vissza című dalának verzéje, ez nem direkt volt, csak egyszerűen megfeledkeztem arról, hogy ezt a négy sort már felhasználtam. :)

ÚJRA DÉLELŐTT

A dal Furcsa Délelőtt címen, 1994-ben kezdte meg pályafutását, szinte velem együtt, merthogy az első dalok egyike volt, amit életemben írtam. Emlékeim szerint koncerteken sosem játszottuk, mivel már a megírásakor is egy dob-basszus nélküli, egyszálgitáros dalnak készült, így valamiért akkoriban hülyén vette volna ki magát, ha eljátszom. Amúgy itt alkalmaztam először azt az ujjal pengetős, klasszikus gitáros pengetési technikát, amit később például a Felejtőben vagy a Mitévőben is. A szövege, emléxem, a gimnáziumi délelőttjeimről szólt, amiket az iskolapadban töltöttem, de persze így, ennyi idő távlatából szemlélve akár más jelentéstartalmat is tulajdoníthatnék neki, például azt, hogy alapjaimban nemigen változtam meg azóta sem. Bő huszonkét éven keresztül pihent tehát a fiókban a dalocska, míg nem tavaly, a hiperkarma negyedik lemezének összeállításakor eszembe jutott, hogy talán lehetne kezdeni vele valamit. Mindössze egyetlen szót változtattam a dalszövegben, a dallam, a gitárbontás és a dalszerkezet maradt ugyanúgy, ahogyan annak idején megíródott. Sztivi, Gyula, Elvira és Angie tettek hozzá plusz gitárokat, zongorát, hegedűt és vokált.

JÓ VÉGRE

Ezt a számot, leginkább a verze dallamát és a szövegének a ritmusát Bródy János Ezek Ugyanazok című dalának hangulata inspirálta, nevezetesen az a sor, hogy: „Ahogy mindig újra kezdődik a bálvány körül a tánc”. Még most, hogy ezeket a sorokat leírtam, még most is kirázott a hideg, annyira keménynek tűnnek számomra ezek a szavak. A dalt ezen kívül még Elvira hegedűjátéka dobja fel, teszi country-ssá, bluegrass-essé. Annyira country-s lett, hogy a refrénjére simán rá lehet énekelni a „Cotton-Eye Joe”-t is akár. Hozzátenném még, hogy a harmadik verze az, ami üzenet, bár ez sem direktben íródott ilyenre, mégis afféle jövendölésként érzékelem, a közeli jövőre vonatkoztatva.

ODADOM

Az utolsóként került a lemezre ez az instrumentális darab, amihez, ha lett volna még egy kis időm, biztosan írok szöveget is, de hát így alakult. Elvira hegedűje és a refrénekbe pakolt „digitális gregorián”-kórus valamennyire megmentik a dalt, de előbb-utóbb szerintem erre is kerül valami szöveg, amit majd koncerteken eléneklek, de addig marad így, ahogy van. Amikor írtam, templomi éneknek, zsoltárnak, gospelnek szántam.

BOLDOG MÉG

2016 karácsonyát Komlón töltöttem, nyolc napig voltam otthon, Anyukámnál. Egyszer arról beszélgettünk, hogy miért is írok én mindig ennyire bonyolult szerkezetű, hadarós, szinte csak a „szakmának” szóló, szakbarbár dalokat és Anyu arra kért, hogy írjak már valami egyszerűbbet, fülbemászóbbat. Elfogadtam a kihívást :), előkaptam a gitáromat és elkezdtem Neki játszani azokat az akkordokat, amik ebben a dalban hallhatóak, közben ráénekelve azt a dallamot, ami később ennek a dalnak a végleges dallama lett. Akkor még nem volt rá szöveg. Tetszett neki, amit játszottam, ezért elhatároztam, hogy az a dalszöveg, ami erre a dalra kerül, az Neki és CSAK NEKI fog szólni. Ennek megírására végül 2016-2017 fordulóján, Szilveszterkor került sor. Egyszálgitáros koncertem volt aznap, felléptem, de a fellépés után valahogy nem találtam a helyem a helyen, ezért hazajöttem és reggelre sikerült összehoznom ezt a dalt. Itt, az összes többi dallal ellentétben, volt mondanivaló, irányvonal. Ez Anyunak szól. Szeretlek.

a hiperkarma most pénteken, március 3-án Miskolcon kezdi lemezbemutató turnéját, ami több állomás után május 18-án érkezik Budapestre és a Budapest Parkban lesz a fővárosi lemezbemutató koncertje, Facebook-eseményoldal

és akkor itt van a negyedik hiperkarma-nagylemez amely most sem okoz csalódást, a dalok ezúttal is kimagaslóak, Bérczesi Róbert utánozhatatlan előadásában, a zenekar kiváló játékával - íme a Délibáb (aki az iTunes-on hallgatná, annak erre): 

és a Deezeren is: 

a hiperkarma Facebook-oldala