Weyes Blood: Front Row Seat To Earth (lemezkritika)

Az avantgárd freefolk Jackie-O Motherfucker kései felállásában feltűnt énekas-dalszerző, Weyes Blood 2007-ben kezdte bontogatni szárnyait szólóban, de csak a 10-es évek elején kapcsolt rá, a 2011-es The Outside Room még dronefolkos, az általa első rendes szólólemezének tartott 2014-es The Innocents már dalosabb anyag, az idei Front Row Seat To Earth viszont már egészen sokszínű a zsáneren belül és nagyon megkapó.

Kiadó: Mexican Summer

Megjelenés: 2016. november

Stílus: dalszerző-előadó

Kulcsdal: Used To Be

Minden túlzás nélkül csodaszép ez a lemez. A hangszerelés olyan autentikus, mintha 1971-ben vették volna fel, a felnőttes szoftrockot, a szivárványszínű furafolkot és a megfoghatatlan artpopot egyaránt felölelő dalpark pedig egyrészt kifogástalan, másrészt pedig van annyira változatos, hogy néha azt sem lehet eldönteni, hogy éppen pszichedelikus pásztoridillen vagy ünnepélyes istentiszteleten vagyunk-e, netán a mélyűrben lebegünk – az biztos, hogy csodás élményt nyújt mindahány. A Weyes Blood néven alkotó Natalie Mering énekhangja egyszerre erőteljes és simogató, és bár eszünkbe juthat róla Karen Carpenter, Grace Slick vagy Sandy Denny, van annyira karakteres előadó és dalszerző, hogy ezzel ne is nagyon kelljen foglalkozni. 

9/10

Szabó Sz. Csaba

a friss lemez: 

a Used To Be klipje: 

a Do You Need My Love videója: 

a Generation Why: 

a Seven Words: