Europop divízió – A 24 EB-résztvevő zenei gyorstérképe (12: Svájc)

Ha lenne zenei EB, azt melyik ország nyerné? Végre egy verseny, ahol tuti az angol befutás? Izland pedig itt biztosan nem lenne kisszínpados. Ifjú reménységektől stílusteremtő legendákig: erőviszonyok és esélyek Európában. A friss, 43. Recorder magazin EB és zene fókuszában gyorstalpaló keretében bemutatjuk a 24 EB-résztvevő ország zenéjét: Törökország, Izland, Albánia, Oroszország, Románia, Horvátország, Ukrajna, Ausztria, Írország, Csehország és Svédország után a kieséses szakasz csapataiból következik Svájc. Vannak menő előadók arrafelé, de azért nem óramű-pontossággal érkeznek az újabb és újabb, nemzetközileg is jegyzett popsztárok.

Svájc

Aranylemez: 10.000 példánytól.

Kurrens sztárok: A slágerrapper Bligg, az elektro-house-os DJ Antoine és az elmaradhatatlan tehetségkutató-győztes Baschi. Van jó is: Aisha Devi.

Klasszik sztárok: A hetvenes évekből az énekes-dalszerző Toni Vescoli, a helyi Fonográf Rumpelstiltz, a krautrockos Walter Wegmüller és Sergius Golowin, a new age-hárfás Andreas Vollenweider, a hardrockos Krokus és az extrémmetálos Celtic Frost. Posztpunkban a csupacsaj Kleenex, újhullámban a Grauzone fontos, a Double pedig népszerű volt 15 percig 80s popban, és aztán rajtuk kívül a legismertebbek: az indusztriál-úttörő Young Gods, az elektropop-zseni Yello és hát DJ Bobo.

Jellegzetes stílusok: Kevés nagy hazai helyi sztárjuk van (annál több náluk élt (Johnny Winter), élő nemzetközi híresség: Lee Perry, Phil Collins, Tina Turner). A folkzene felől a jódli, a popzene felől az elektronikus zene és az eurodance használata egyedi, de rengeteg a metálzenekar is.

Csada Gergely