Bulizhatnékja támad – Milkovics Mátyás ajánlja az új Chemical Brothers-albumot

2015.07.17. 14:15, rerecorder

Aki ott volt, annak szinte hihetetlen lehet felfogni, de a Chemical Brothers első nagylemeze, az 1995 nyarán megjelent Exit Planet Dust idén bizony már pont húszéves. A Chembros-ék néhány korszakos kiadvány után az elmúlt 15 évben elhelyezkedtek a korrekt, de nem kiemelkedő albumokat megjelentető legfontosabb elektronikus zenei mamutok között, akik élőben viszont még mindig a legnagyobb tömegeket képesek megmozgatni. A 2007-es We Are The Night mélypontja után 2010-ben egy vendégektől mentes lemezzel (Further) szépítettek, most pedig öt év szünet után itt a mókás klippel felvezetett friss album, amelyen visszatértek a közreműködőkhöz is, a kérdés pedig az, hogy egyúttal vajon visszatérnek-e a legjobb kiadványaik színvonalához is? A választ a neo együttes vezetője, Milkovics Mátyás keresi, aki zenekarával idén szintén újult erővel tért vissza, és a nagyobb nyári fesztiválokon való szereplés után most éppen az ősszel megjelenő – és egy különleges koncerten debütáló – friss neo-EP-n dolgozik társaival, de előtte még hamarosan (néhány héten belül) egy új számot is megjelentetnek.

THE CHEMICAL BROTHERS: Born In The Echoes

Kiadó: Virgin EMI / Universal

Megjelenés: 2015. július 17.

Stílus: dance

Az elektronikus zene negyedik nagy generációjának többszörös Grammy-díjas úttörői nyolcadik stúdióalbumukat jelentették meg a napokban, és ezzel a lemezzel folytathatjuk a Tom Rowlands és Ed Simons vezetésével immár több mint húsz éve elkezdett pszichedelikus zenei utazást. A Born In The Echoes tizenegy dalt tartalmaz, amelyek hangzása ízig-vérig The Chemical Brothers-trademark. A srácok a tőlük megszokott profizmussal programozzák a dobalapokat, tetszésük szerint manipulálják az éneksávokat és akusztikus hangszereket, szemplingelik a különböző érdekes hangforrásokat, hogy aztán a stúdiójukban szanaszét csavargatva új, egyedi dallamhangszíneket generáljanak belőlük. Bár a régi nagy szlogengyár (mely olyan alapműveket teremtett, mint a Block Rockin’ Beats, Hey Boy, Hey Girl vagy a Galvanize) most sokkal visszafogottabban üzemel, amit a TCB-ben szeretünk – az egyedi, markáns hangzás, az iszonyatosan jó groove és a finom, laza, de nem tolakodó humor keveréke –, az ezen a lemezen is jelen van (például a Taste Of Honey című dalban). A duó nem követi az éppen aktuális zenei irányzatokat, nem próbálja integrálni a ma divatos hangzásokat, hanem saját, stílusteremtő zenéjét fejleszti tovább.

Mint ahogyan azt már megszoktuk tőlük, természetesen ezen a lemezen is találunk kollaborációkat általuk nagyra tartott zenészekkel, énekesekkel, mint például az Under Neon Lights-ban a fiatal énekes-dalszerzővel St.Vincenttel vagy a lemez utolsó dalában, a Wild Openben közreműködő legendás művésszel Beckkel. Az album legpopulárisabb dalát, a Got az amerikai rapperrel Q-Tippel az EML Ritualt pedig Ali Love-val közösen készítették, utóbbi a 2007-es Vegytesók-albumon, a We Are The Nighton is szerepelt – a Do It Again című dalt énekelte. Összegezve a Born In The Echoes korántsem olyan forradalmi, mint a korai Chemical-lemezek, viszont egységes, eredeti hangzású, izgalmas album. Aki szereti a kísérletező szellemű popzenét, annak mindenképpen ajánlom. Nem tudom másokra milyen hatással lesz ez a lemez, de nekem a hallgatása közben bulizhatnékom támadt. „The future? I’ll see you there!”