"Alapvetően vagy ismernek, vagy nem" - Carnival Youth-interjú

A Carnival Youth Lettország egyik legfiatalabb, ugyanakkor legsikeresebb bandája is. Tavaly bejárták Európa klubjait és legnagyobb fesztiváljait – felléptek a Szigeten is –, idén januárban bemutatkoztak a Eurosonic közönségének is, most szombaton pedig az A38 Hajón a Middlemist Red előtt adnak koncertet, A fülbemászó folkos indierockot játszó négyes tavaly jelentette meg hazájában No Clouds Allowed című első nagylemezét, ami a német Popup Records terjesztésében jelenik meg Európa többi országában. A hirtelen jött sikerről, a zenéjükről és a lett zenei színtérről Emils Kaupers, a zenekar dobosa mesélt a Recordernek.

- Kezdjük az elejéről. Hogyan kezdtetek együtt játszani, hogyan kezdődött el a Carnival Youth története?

- Mindannyian a középiskolában találkoztunk és volt egy remek lehetőségünk arra, hogy egy barátunk próbahelyét használjuk, úgyhogy éltünk vele. Csak szórakozásból zenéltünk, a jövőre nézve mindenféle nagyobb elgondolás vagy vízió nélkül. Egy vagy két nappal az első fellépésünk előtt rájöttünk, hogy szükségünk van egy basszusgitárosra, így találkoztunk Alexis-szel. Hirtelen négyen lettünk, ekkor indult a történet.

- Mik voltak a legfontosabb mérföldkövek a kezdetektől mostanáig a zenekar életében?

- Egy barátunk zenekara, az Instrumenti támogatása; találkozás a menedzserünkkel, Gunával; The Great Escape fesztivál; EP megjelenés; bemutatkozás Európa legnagyobb fesztiváljain; LP megjelenés Lettországban; az első saját nagykoncertünk Lettországban.

- A zenétek meglehetősen modern, de mégis tetten érhetőek benne a természethez kapcsolódó témák… ilyen közel álltok a természethez?

- Lettország felét erdő borítja, így szó szerint is nagyon közel vagyunk a természethez. Gyakran járunk kreatív táborokba, amik Lettország gyönyörű vidéki tájain vannak, a városokon kívül. Ez meglehetősen csendes és hangulatos, ilyenkor elszakadunk a napi rutintól és gondoktól, elfelejtünk minden mást és csak az alkotás varázslatos folyamatára koncentrálunk.

- Hogyan kezeltétek az EP-vel érkező gyors sikert? Megváltoztatta a mindennapi „normális” életeteket?

- Elég egyszerűen jött, habár a tavalyi előrelépés még mindig meglepő, főként Lettországban. De mindannyian a földön járunk és várjuk, mit hoz a jövő. Úgy érezzük, ez még csak a felszállás.

- Nagyon fiatalok vagytok, mégis, már rengeteg mindent értetek el. Hogyan fedeztek fel titeket? Milyen a lett zenei színtér, a közönség és a zeneipar mennyire támogatja az olyan fiatal zenekarokat, mint ti vagytok?

- Lettországban viszonylag könnyű, hogy felfedezzenek, nincsenek közepes méretű zenekarok, mert elég kicsi a célközönség. Amikor valaki kitűnik, a közönség azonnal észreveszi, szóval alapvetően vagy ismernek, vagy nem. Nincs akkora zeneipar sem nálunk, mint Angliában vagy Németországban, szóval egyedül kell boldogulnunk, saját pénzünkből, a magunk módján. Az egyetlen támogatónk a közönség, aki érdeklődik az új zenekarok iránt.

- Mennyire nehéz áttörni a határokat Lettországból?

- Meglehetősen nehéz, a menedzsment szerepe óriási ebben. Lettországban csupán néhány olyan zenekar van, amelyik időről-időre koncertezik Észtországban, Litvániában és Oroszországban is, de senki sem futott be még Nyugaton.  

- Hogyan illeszkedik a zenétek a lett zenei színtérbe?

- Eléggé eltér a többitől, mert a miénk többnyire folk cucc. De van néhány nagyon jó zenekar és egyre többen lesznek, szóval a lett zenei színtér lassan átváltozik.

- Helyi vagy nemzetközi művészek inspirálnak titeket?

Természetesen is-is. Hagyjuk, hogy ezek az inspirációk átjárjanak minket és a saját szánk íze szerint értelmezzük őket. És nem csak a zenét, hanem mindent, ami hatással van ránk.

- A Eurosonic előtt csináltatok egy meglehetősen nagy Európa turnét, sok fesztivállal, showcase fellépéssel és klubkoncerttel. Milyen Lettországon kívül játszani, olyan európai városokban, ahol a közönség még nem igazán hallott titeket korábban?

- Igazából, nem annyira más. Mindenhol szeretünk játszani ahol lehetőségünk van rá, és általában valahogy feloldjuk a közönséget, próbálunk egy nyugodt, kellemes atmoszférát fenntartani számukra, minden más jön magától.

- Nem ez lesz az első koncertetek Magyarországon. Milyen volt a Sziget fesztiválon?

- Nagyon jó volt. Nagyon szeretjük Budapestet és mindig izgatottak vagyunk, ha oda utazunk. A Sziget fantasztikus volt, valahogy a mi Positivus fesztiválunkra emlékeztetett a szabad környezettel, kedves emberekkel és nagyszerű zenekarokkal. Imádunk fesztiválokon játszani, mert láthatjuk azokat a zenekarokat, amikre felnézünk. Jól éreztük magunkat.

- Milyen utat jártatok be a dalok megírásával a régóta várt debütáló albumig?

- Nagyon érdekes időszaka volt az életünknek, onnantól, hogy elkezdtük középiskolába járni. Azt hiszem, magunkban mind álmodoztunk egy lemezről. Lassan jött és mindenféle nyomás nélkül. A stúdiózás nagyon izgalmas volt, tanulságos, de szerettük és jól szórakoztunk közben. Mindent rögzítettünk, általában iskola után vagy hétvégéken a próbatermünkben. Hálásak vagyunk a producerünknek, Gatis Zakis-nak, mert nélküle biztos más lenne az album. Ő a legjobb!

- Elég jó kritikákat kaptatok a bemutatkozó EP-tekről. Helyezett ez valamiféle nyomást a vállatokra, hogy egy jó debütáló lemezt kell készítsetek?

- Ó, egyáltalán nem. Megpróbálunk a földön maradni. Igazából az összes felvétel megvolt már a lemezre, amikor az EP kijött, tehát nem volt már semmi, amin aggódhattunk volna.

- Általában angolul írjátok a dalaitokat, de a No Clouds Allowed-on van két lett dal is. Van ezeknek valamilyen különleges üzenete a „sajátjaitoknak” vagy csak simán az anyanyelveteken jött az ihlet? Miről szólnak ezek a dalok?

- Lettországban rengeteg jó, inspiráló költemény van, ezért választottunk egy verset Imants Ziedonis-tól és írtuk meg belőle az Akmentini című dalt, ami a gondoskodásról és az egymás segítésről szól, míg a másik lett dalunk csak úgy jött, mert úgy éreztük így kell lennie…

- Nemrég felkértek titeket az Európai Fejlesztési Év Ifjúsági Nagyköveteinek. Mi a feladatotok?

- Ezt nehéz érthetően összefoglalni néhány szóban, de annyit elmondhatunk, hogy igen széles a feladatkörünk és az egyik legfontosabb dolgunk, hogy segítsünk megmutatni az embereknek, hogyan tehetjük együtt még jobb hellyé a világunkat.

- Mik a terveitek 2015-re? Van fogadalmatok erre az évre?

- Még több gyönyörű dalt írni. Mindig szeretni a zenét, olyan barátságosnak és támogatónak lenni egymással, amennyire csak lehet! Szeretnénk előzenekarként turnézni egy nagynevű zenekarral, de azt hiszem, elég boldogok és szerencsések vagyunk amiatt is, hogy azt csinálhatjuk, amit a legjobban szeretünk – zenét írnunk és játszunk – és érezzük a sok rajongó támogatását. Úgy hiszem, ez varázslatos! Ó, és itt van még egy dolog: mi szeretnénk lenni az első zenekar, akik a Marson lépnek fel, amikor ez lehetséges lesz!

- Mi tenne titeket a világ legboldogabb zenekarává?

- Ebben a pillanatban a palacsinta!


interjú: Nagy Kátya


a Carnival Youth első klipje:

és a legutóbbi: