Baricz Gergő ajánlja – Arctic Monkeys: AM (lemezkritika)

Az Arctic Monkeys 2005-ben robbant be a brit gitárszíntérre, azt pillanatok alatt meghódította, de talán kisebb meglepetésre a világuralom is gyorsan összejött. Alex Turnerék a 2007-es, második lemez (Favourite Worst Nightmare) óta kétéves periodicitásban szállítják az albumokat és a James Forddal felvett, karrierszintetizáló 2011-es Suck It And See után két évvel ismét itt a folytatás. Ismét Forddal készült, de ezúttal markáns váltást hozott a hangzásban, Josh Homme meghatározása tökéletesen illik rá: „késő éjszakai, szexi, táncparkett zene”. Baricz Gergő az X-Faktor második szériájában tűnt fel, és hamar kitűnt, hogy a tehetségkutatós futószalagnál jóval többre érdemes, egyre jobb saját dalokkal jelentkezik és egyre dögösen rockosabb azok megszólalása, úgyhogy ezek után nem meglepő, hogy mennyire bírja az Arctic Monkeys-t. De vajon mennyire bírja a ma megjelent új Arctic Monkeys-t? Profül rovatunk számára írt kritikájából kiderül.

Kiadó: Domino / Neon Music

Megjelenés: 2013. szeptember 6.

Stílus: indie-rock

Olyan cool

Arctic Monkeys-ék úgy gondolták, hogy mostanra már sikerült annyira beérlelni a zenekar nevét, hogy kicsit sem erőltették meg magukat új lemezük megkeresztelésével. A címadás kiteljesedést sejtet, a lemezt pedig ők is mérföldkőnek érzik, és joggal. Zseniális. Ehhez képest Alex Turner, a banda énekese és elsőszámú dalszerzője szerint a címadás ötletét csak simán ellopta a Velvet Undergroundtól... (a Velvet Undergroundnak 1985-ben jelent meg kiadatlan dalokból álló válogatása VU címmel – a szerk.) Ezzel persze csak elbagatellizálja a dolgot, mindig is jó azt mutatni a népnek, hogy ez csak így jött. Pedig ezek a srácok igazán tudják, hogy mit csinálnak.

A dobos, Matt Helders ezt nem is próbálja ellazázni, kijelentése szerint ez az album az, amit mindig is szerettek volna elkészíteni. Megértem.

Az szeptember 9-én megjelenő albumot két-három dal már igazán jól beharangozta, és mindegyik pontos képet ad arról, hogy mire lehet számítani az AM-mel kapcsolatban. A tavaly megjelent lila-bakelites R U Mine, a Why’d You Only Call Me When You’re High? vagy a Do I Wanna Know ugyanis nagyon hatásos beetető és érdeklődés generáló, utóbbihoz egy igen jól eltalált klip is készült, amit minimum háromszor újranéz az ember zsinórban. A dal amúgy nyugis ritmusában végig ott a feszkó, ezt emeli ki a klip vége is a villanásszerű átváltozásokkal, melyek sokkolják az agyad, oszt elsül. Kérdésként lebeg előtted a dal címe: „Do I wanna know?”, én meg már hogy a viharba ne akarnám tudni, hogy mitől lett ez ennyire jó!

Alex Turner jó kis szövegeket írt, első hallásra is érzed, hogy jó, oszt egyre jobban kezdesz figyelni, és rájössz, hogy az amúgy egyszerűnek ható mondatok rengeteg mindent rejtenek magukban. Ott vannak a belső rímek, az alliterációk... könnyed és feszes ritmizációk váltakoznak, pár helyen már hiphopba megy át a szám.

ELŐZŐ PROFÜL KRITIKÁNKAT MERÉNYI DÁVID ÍRTA DAVID LYNCH ÚJ ALBUMÁRÓL.

A dalok bulisak és szerintem az a sikerük kulcsa, hogy könnyen táncolhatóak, szóval AM-esként ügyesen szocializálódhatsz. Van itt persze fejrázós dal is, de van, amire simán lassúzhatsz (ilyen például a Lennont idéző No. 1. Party Anthem), tökéletes felvezetés mindenhez, ami az egymásba fonódott táncikálást követhet.

A zene megújult, de még mindig megvannak benne a jellegzetes vokálok, jól csengő falzetttek (a One For The Road a „woo-hoo”-jával és a csörgővel például kicsit emlékeztet a Stones-féle Sympathy For The Devilre), dögös gitártémák, amikből még mindig fel lehet ismerni, hogy az Arctic Monkeys szól. James Ford producer kigyomlált néhány dolgot a zenéből, egészen funko a megszólalás, Josh Homme (Queens Of The Stone Age) közreműködésével pedig kicsit még amerikaibb lett a hangzás – olyan cool.

MIKOR JÖN VÉGRE AZ ARCTIC MONKEYS BUDAPESTRE? MI AZÉRT MEGNÉZTÜNK EGY BULIJUKAT.

Ott van az R U Mine „magas költségvetésű” klipje, látszik, hogy a srácok szeretnek kocsiban zenét bömböltetni, ehhez meg ugyebár leginkább basszus és dob kell, így hát ezen a téren igazán odafigyeltek arra, hogy a dalok ne csak táncolhatóak legyenek, hanem beautózhatók is. Stúdiós körökben dogma: amilyen a dob, olyan lesz a zene. Itt most kétségtelenül nagy hangsúly került a dobhangzásra. Turnerék elmondása szerint törekedtek arra, hogy Dr. Dre-t idéző legyen a groove, kísérleteztek a pergővel, tapsokat és dobbantásokat vettek fel – minden, ami egy jó hangzáshoz kell.

Én nem tudom hogyan csinálták, de varázs ez a zene.

Baricz Gergő

a lemez megjelenése alkalmából szombaton (09.07.) Arctic Monkeys Lemezpremier nap lesz a Musiclandben, ahol 17.30-tól fellép a Rotten Roots és Arctic Monkeys-feldolgozásokat is játszik majd

ez pedig a hat napja közzétett Stop The World I Wanna Get Off With You hivatalos audiója: