„Furcsa dolog a rapből élni” – Astronautalis (interjú)

Több alkalommal ejtette már útba hazánkat a hiphop és az indie műfaját meglepően természetes módon ötvöző Astronautalis. Az 1981-ben Charles Andrew Bothwell néven született zenész pályafutását rap-battle-ökkel kezdte. Az azóta négy nagylemezt megjelentető, többek közt Tegan Quiennel (Tegan and Sara) és Bon Iverrel kollaboráló rapper ezúttal zenekarával érkezik a GMK-ba.

- Úgy tudom, nem volt hánytatott gyermekkorod, ami azért egy olyan embertől, aki rap-csatákban vett részt, talán furcsa. Miből gondoltad, hogy ez menni fog neked? És mi volt a legnagyobb eredmény, amit ezen a téren elértél?

- Amerika déli részén nőttem fel, a tengerparton, a ’90-es években. Emiatt az életem teljesen más volt, mint amit a New Yorkban nevelkedett underground rapperek prezentáltak. Lord Finesse, Big L vagy Nas például remekül festette le azt a világot, ami számomra annyira idegen és egzotikus volt. Itt nem csak a drogokról meg a New York-i erőszakról volt szó, hanem a hiphop kultúrát illető romantikus elképzelésekről, amiket dalaikban idealizáltak. Teljesen benyeltem a horgot. Minden tőlem telhetőt meg akartam tenni, hogy közelebb kerüljek ehhez az ideálhoz, ezért rengeteget gyakoroltam a breaktáncot, a graffitizést, szkreccselést. De igazándiból egyetlen dolog ment igazán: a rap. Ezért inkább erre álltam rá, rappeltem éjjel-nappal, minden áldott nap. A legnagyobb sikerem rapperként pedig talán az, hogy abbahagytam a csatákat. Felismertem, hogy itt az ideje továbblépni.

- A Scribble Jam-en is több ízben részt vettél, ami egy elég legendás hiphop fesztivál. Mesélj egy kicsit, hogy kell ezt elképzelni!

- Elképesztően ijesztő! Láttad a Gladiátort? Van az a jelenet, amikor mindenki harcba indul, és nagyon idegesek, teljesen elvesztik a fejüket. Na, pont olyan! Ezek a kemény rapperek pokoli izgulnak, folyamatosan csak isznak, de máshogy nem is lehet átvészelni. Ha nincs egy jó sorod rögtön az elején, akkor kifújolnak. És én tapasztalatból mondom, hogy mikor 2000 ember egyszerre fütyül ki téged, na az egy baromi rossz érzés!

- És még mindig rapperkén látod maga?

- Igen. Sosem leszek képes arra, hogy ezt abbahagyjam.

- Az Astronautalis egy eléggé DIY-projekt, a legtöbb dolgot te magad csinálod. Mennyire nehéz ilyen mértékben megbízni magadban, ehhez mennyire kell magabiztosnak lenned?

- Nem egyszerű, és rengeteg bátorság kell ahhoz, hogy összeszedd magad és azt mondd: profi rapper leszek. Aztán hogy ezt meg is valósítsd…hát az kész őrület! Azt hiszem, nagyon sok önbizalom kell hozzá, de ennyi elég is az első lépésekhez. Még ha ez meg is van bennem, folyamatosan aggódom a következő zeném, a következő turném, és úgy általában a jövőm miatt. Nagyon furcsa dolog ebből élni.

- Astronautalis te vagy, de ennek ellenére élőben sokszor zenekarral lépsz fel. Rájuk hogy találtál?

- Egy szólóelőadó és egy ilyen DIY-dolog esetében a legfontosabb képesség, aminek birtokában kell lenned az az, hogy megértsd, vannak olyan dolgok, amiket nem tudsz egyedül csinálni. Azt akartam, hogy az élő fellépéseim nagyobbak és jobbak legyenek, és ehhez a barátaim segítségére volt szükségem. Ezeket a srácokat ott találtam, ahol minden mást is…az úton.

- És nehéz velük megértetni, mi az, amit látni/hallani akarsz a színpadon?

- Egyáltalán nem. Pont ezért választottam őket, mert érzik.

- Utoljára azt nyilatkoztad a Recordernek, hogy nincs pénzed arra, hogy a zenekart is magaddal hozd Európába, most mégis így lesz. Mi történt?

- Nagyon sok pénzt sikerült megtakarítanom, és kicsit többet is kerestem, mint általában. A dolgok elkezdtek nőni, fejlődni. Lassan, de biztosan.

ASTRONAUTALIS TAVALYI RECORDER-INTERJÚJÁBAN A DALSZERZÉSRŐL BESZÉL.

- A négy lemezed összesen 3 különböző kiadónál  (Fighting Records, Eyeball Records, Fake Four Inc) jelent meg. Miért?

- Hahaha…azért váltogatom őket ilyen gyakran, mert mind csődbe ment! Abban sem vagyok biztos, a következő albumom hol fog megjelenni.

- Azt olvastam, a producered (Picnic Tyme) áll hozzád a legközelebb, ő az egyetlen, akinek hallgatsz a szavára. Hogy találkoztatok, és honnan tudtad, hogy ennyire működni fog köztetek a kémia?

- Nagy rajongója voltam a munkáinak, mind zenészként, mind producerként. Mindketten Dallasban éltünk, és sok közös rajongónk volt. Találkoztunk, és egyszerűen az első pillanattól jól működött minden, azonnal barátok lettünk. Ezeket a dolgokat egyébként nem lehet előre megjósolni. Ezek jönnek maguktól.

- Egy éve tele volt az internet egy lehetséges együttműködéssel, amit Bon Iverrel terveztél. Ezzel mi lett?

- Ez titok. Majd meglátod!

- Szombaton Magyarországon lépsz fel, előtted pedig egy magyar rapper, Halott Pénz áll majd színpadra. Mit gondolsz azokról a rapperekről, akiknek nem érted a szövegeit? Mi volt a legegzotikusabb nyelv, amin rappert valaha hallottál?

- Azt kívánom, bárcsak többen rappelnének az anyanyelvükön! Én megértem, hogy az a vágyuk, hogy minél szélesebb közönség számára érthetőek legyenek a szövegeik. De a legtöbben, akik emiatt angolul nyomják, nem tudják igazán megragadni a dolgot ahhoz, hogy ez tényleg működni tudjon. Vannak azonban olyanok, akik az anyanyelvükön rappelnek, és egyszerűen fantasztikus, amit csinálnak. Múlt éjjel például Pozsonyban egy nagyszerű szlovák sráccal léptem fel. Benének hívják, és végig csak szlovákul rappelt. Úgy gondolom, a rap önmagában egy sajátos nyelv.

- Tegyük fel, hogy épp elkap az ihlet, de nem működik a Macbookod. Mit teszel?

- Ilyen már történt velem. Ilyenkor éneklem a dalt, újból és újból, egészen addig, míg rögzíteni nem tudom…vagy amíg meg nem őrülök.

Interjú: Biczó Andrea

az április 27-i koncert eseményoldala