„3x15 év a tervünk” – Bëlga (interjú)

Tizenöt éves a Bëlga. Egész évben születésnapi koncertekkel ünnepel a négytagú formáció, a fellépésein felelevenít sok régi dalt – ha úgy tetszik, életműösszegzést tart, legközelebb április 17-én most szerdán az újranyílt SOTE Klubban – és ahogy közeledik az ősz, elérkezik a szeptemberben várható új albumához is, év végén pedig egy MüPa-ünnepi koncerthez. Bauxit, Mégötlövés, Tokyo és DJ Titusz egy ebéd elfogyasztása közben tartott önelemzést a Recorder segítségével.

- Egyszer csak ráeszméltetek, hogy 15 éves lett a zenekar és kell „valami”, vagy már vártátok az évfordulót?

Bauxit: Ez a 15 év egy marketingfogás (nevet). Egyrészt igaz, másrészt hiába csinálsz egy új lemezt egy ilyen évforduló jobban eladható. A klubok is könnyebben ráharapnak. A szervezők is egyből azt gondolják, hogy minimum háromszor annyian lesznek a koncerteken. Az új lemeztől meg nem várnak semmit.

Tokyo: Annyi, hogy most tudatosabban végigvettük a lemezeket, hogy arányaiban mindegyikről nagyjából egyformán kerüljenek be dalok a koncertprogramba.

Bauxit: Megpróbálunk kicsit visszautazni az időben. Most már elárulhatjuk azt is, hogy a StégFM84 rádió roadshow-ja lesz ez a fellépéssorozat. Ők a fő támogatók. Szóval, ahogy egy roadshow-n kell, lesznek felkonferálások, és azokban lesz szó az egyes lemezekről is, tehát lesz egyfajta keret is, de nem szeretnénk nagyon nosztalgiázni, az nem tesz jót az elmének. Megöregszik tőle az ember.

- A Bëlga-közönsége viszont folyamatosan fiatalodik?

Tokyo: A koncertre járók igen. Azt látjuk mi is.

Mégötlövés: Ugyanúgy 16-18 évesek jönnek, mint tíz éve.

Bauxit: Szerencsére egy-két évente mindig kicserélődik a korosztály, ami szerintem jó.

- És vannak morgó harmincasok, akik az első két lemezt akarják hallani?

Bauxit: Ők inkább azért morognak, mert megöregedtek és nem akarnak 18 évesek között mulatozni. És ezt a frusztrációt az első lemezre fogják. (nevetés)

Tokyo: Persze szoktunk elővenni régi számokat, de érdekes, hogy ma már nem működik úgy egy BKV 2, mint tíz éve. A mai emberek már nem értik, nem azzal ismerték meg a zenekart.

Mégötlövés: Valóban lehet érezni, hogy a régiek már nem úgy hatnak. Talán csak az Autós és Nemzeti Hiphop a kivétel.

Bauxit: Előveszünk egy Hús című számot és állnak az emberek. „Mi ez, új szám?”

Tokyo: Sose hallották.

- Ezek szerint nincsen olyan, hogy minden koncerten kötelezően elhangzó szám?

Mégötlövés: Az Autós, a Nemzeti és a BKV 1, ami talán ilyen.

Tokyo: Mindegyik lemezen van minimum 2-3 olyan szám, amit mindenki ismer, és már van elég lemezünk ahhoz, hogy ezeket tudjuk variálni.

Bauxit: A másfél órás koncerthossz nagyon kevés ahhoz, hogy a kilenc órás eddigi termésből sok színesítőt tudjunk beilleszteni. Az „elsőlemezezők” már nem járnak koncertre, pont azért mert nem követték a későbbi lemezeket. Eldöntötték magukban, hogy annál jobb nem lehet és kész.

Mégötlövés: Sokan vannak ezzel így, és a legtöbb zenekar elmondhatná ugyanezt. ’Miskolci Edda’-effektus.

Tokyo: Az első lemez stílusalakító, történelmileg jelentősebb, utána már, amikor ide-oda mozogsz a stílusodban, az soha nem lesz olyan érdekes.

DJ Titusz: Az első lemez úgy íródott, hogy a Bëlgát senki sem ismerte, a második pedig úgy készült, hogy már be voltunk robbanva.

Mégötlövés: Ez egy lényeges különbség.

Tokyo: Egészen más az, amikor felfedezel magadnak valamit, vagy az arcodba nyomják.

- De ez az első két lemeznél nálatok is különböző hozzáállást szült? A második lemez már úgy készült, hogy hoppá?

Bauxit: Nem nagyon. Igazából annyi volt, hogy untuk a káromkodásokat, kevesebbet használtuk. Ami persze azt eredményezte, hogy populáris lett a Bëlga, a Tesco megvette. Tök érvényes, amit Tokyo mond, ha valamit felfedezel magadnak, azt már nehéz még egyszer felfedezni. Ha a Zigilemez lett volna az első, valószínűleg az is hasonló hatású lett volna. Ha elkezdenek sokan járni a koncertekre, akkor populáris vagy. Adhatod  ugyanazt a koncertet, amit akkor adtál, amikor kevesen jártak, onnantól te popluláris lettél. Aztán ha fennmaradsz sokáig, akkor egy idő után megbocsájtják az emberek, hogy többen is szeretnek (nevetnek).

- Ha el kéne valahová helyezni, akkor popprodukciónak tartjátok magatokat?

DJ Titusz: Hagyományos értelemben biztosan nem.

Tokyo: Én inkább azt gondolom, hogy az alternatív kategóriában vagyunk.

Bauxit: Sem a szövegek, sem a zenei szerkesztések nem felelnek meg a pop szabályainak.

DJ Titusz: A popos számaink sem kifejezetten azok. A Bëlga kívül áll a stíluskategóriákon.

Bauxit: A Farost lemeznél próbáltuk visszahozni az első lemez előtti időket, szerencsére voltak páran, akik értették is. De szerintem hiába próbálunk avantgárdak lenni, az a négy lemez eléggé az volt, főleg a Farost, de még a Platina is, azt nem nagyon értik az emberek. Már nem tudunk alternatívak lenni sem, mert nincs rá fogadókésség, nem értik.

Tokyo: A Platina az biztosan Andy Warhol kedvence lett volna.

A ZENEKAR GYERMEKEKNEK SZÓLÓ ALBUMÁRÓL IS KÉRDEZTÜK KORÁBBAN A TAGOKAT.

- Ha a hagyományos stíluskategóriákon kívül álltok, akkor a vicczenekar, humorzenekar kategóriáján is kívül álltok?

Tokyo: Az közelebb áll az igazsághoz.

DJ Titusz: Az abszurddal tudunk azonosulni.

Tokyo: Komolytalansági szorzó biztosan van.

Mégötlövés: Nem vesszük magunkat és dalainkat olyan komolyan, de nagyon szeretjük őket.

Bauxit: Úgy szeretjük őket, mint testvéreinket, nem, mint a csajainkat.

- A Soerii & Poolekhez képest?

Tokyo: Ahhoz képest komoly a Bëlga. Persze ők is komolyan veszik, amit csinálnak.

- Mi az, amiért ebben a 15 évben a leghálásabbak vagytok a Bëlgának?

DJ Titusz: Én inkább úgy fogalmazok, hogy mi az, amit a legjobban szeretek. A zenei szabadságot, amiről beszéltünk, kívül állunk mindenféle stíluson, bármibe bele lehet nyúlni. Nekem ez a legfontosabb.

Bauxit: (gondolkozik) Nekem akkor a szöveg szabadsága (nevetnek). Azért vagyok hálás, hogy ezt az alkotói szabadságot meg tudtuk őrizni. Nyilván konfliktusok árán is, de mégis egyben tudott maradni. Mindig törekszünk arra, hogy meghaladjuk az előző produkciónkat, újat csináljunk. Hogy nem nyugodtunk bele semmibe. Ezek az értékeink. Valószínűleg sokan hátradőltek volna már néhány ponton, és nekem az nagyon inspiráló, hogy mi ezt nem tettük meg.

Tokyo: A többiek felé tudok hálát érezni, hogy vagyunk.

Mégötlövés: Én is ezt akartam mondani, hogy itt vagyunk négyen, plusz még a néhány segítőnk. Nekik vagyok hálás. Meg van még a zene és a szöveg mellett a vizuális rész, na én akkor annak vagyok hálás, hogy meg tudtuk őrizni a vizualitás szabadságát (röhögés).

- A pontról-pontra haladás közben rengeteg idő telt el, soha nem éreztétek azt, hogy nincs újabb elérendő cél? Volt krízis a Bëlga életében?

Bauxit: Szerintem akkor átestünk a magunk krízisadagján, amikor Lord Cursor és Secretman kiváltak. Secretman ugye ezt a zenekar fórumán jelentette be nekünk és a közönségnek is. Ez valahogy sokaknak a fejében azt hozta magával, hogy Secretman a mozgatónk és akkor most mi lesz. Akik „elsőlemezeznek”, azok kilencven százalékban „secretmaneznek” is, azt gondolták, hogy ő volt az agytröszt. Logikailag tök könnyen összeáll egy ilyen. Szóval az azért krízis volt, tök durván lépett ki a zenekarból. Feldolgoztuk, de megnehezítette a második lemez készülését.

- Hogyan csiszolódtatok össze, mi az a kémia, ami miatt működik ez az egész?

Mégötlövés: Tiszteljük a másik tehetségét, elfogadjuk egymást, ez a legelejétől így van. Ha a másik csinál valamit, az a többieket szórakoztatja, ennyi benne a kémia.

Bauxit: Ha találkozunk ma, akkor ugyanúgy érezzük magunkat, mint tizenöt éve. És ez eléggé mágikus. Secretman szerint mindenki szólista volt a zenekarban, és szerencsés állapot volt, hogy négy szólista összetalálkozott. Ő egyébként valóban külön is csinálta meg a számait, minden ötletét így hasznosította. Szerintünk meg egység van és nem szólisták, ezért együtt is alkotunk. Ha valakinek valami nem fér bele, azt megbeszéljük. Az megy ki a lemezre, ami mindenkin átment. Ez mindig automatikus volt.

- Mostanában könnyebb, vagy nehezebb témát találni?

Tokyo: Nekünk már nehéz.

Mégötlövés: Minél több dalunk van, annál nehezebb. Mondjuk van elég számunk, ami meg alig ismert, mert amit nem játszunk koncerten, nincs klipje, azokat elég kevesen ismerik. Lehet érdemes lenne egy-kettőt újra elővenni és megnézni, hogy öt évvel idősebben, több tapasztalattal mit tudunk kihozni belőle.

Bauxit: Ez szerintem jó koncepció. A nem annyira közkedvelt dalok közkedveltté tétele.

- És mi a helyzet a magyar közélettel? Lehet abból még viccet csinálni?

Bauxit: Lehet. Pont most csináltunk egy ilyen számot a készülő lemezre, a legdurvább politikai témáról. Az szerintünk népszerű lesz.

- Van olyan dalotok, amiről azt gondoltátok, hogy ütni fog, és ez mégsem következett be?

Mégötlövés: Igen, a 100, a Paprikás szám, amit még akkor írtunk Bauxittal, amikor Bëlga sem volt, de valahogy nem vettük fel az első lemezhez. Pedig az valószínűleg nagyot ütött volna azon. De tudtuk, hogy jó szám, fel is vettük a második lemezhez, ott viszont valamiért elsikkadt, az egy méltatlanul elfeledett számunk.

- Beszéljünk kicsit a zenéről, mennyire vagytok hiphopzenekar?

DJ Titusz: Az amerikai, hagyományos értelemben szinte semennyire. De persze eleinte a zenei alapok hiphoposak voltak. Volt Miskolcon egy tehetségkutató, ahol hiphop kategóriában indultunk, amit meg is nyertünk. Amikor mentünk el, körbeállt bennünket vagy húsz helyi hiphopos arc, hogy „ez mi volt? Hogy gondoltátok?” Az mentett meg minket, hogy mondtam, hogy a Mango jó haverom és tud scratch-elni (röhögés).

Bauxit: Hiphopzenekarént sem gondoltunk magunkra soha. A sémát szeretjük, de a honosítását én nevetségesnek tartom.

Tokyo: A felállásból jön, hogy mi is az vagyunk. Három embernek mikrofon van a kezében, egynek pedig cd-játszó.

- A Beastie Boys sem volt előtettek példaként? Ők is mindent csináltak a hiphop mellett.

DJ Titusz: Szeretjük őket, ha kell nekünk is van élőzenekarunk, mint nekik, a miskolci Bëlga. Ők valóban kicsit kötődés, de ez is természetes.

Tokyo: A felállás hasonló, de ők a zene szeretete felől közelítették meg, nekünk pedig a tartalom a fontosabb. A Ween szerintem sokkal jobban hasonlít a mi hozzáállásunkhoz.

- Az egyéni zenei ízlésetek mennyire jelenik meg?

Mégötlövés: Megjelenik, de musical nem lesz a Bëlgában (nevetnek).

Bauxit: Igazából a hiphop a legnagyobb közös pont. Bár pont Titusz nem szereti annyira. Nem érzi. Mi szeretnénk hiphopot, te meg tízből kilencszer elviszed másfelé. Azért se vagyunk hiphopzenekar, mert Titusz nem csinál hiphopot.

DJ Titusz: Mindig jönnek új hatások, amikkel sokkal izgalmasabb foglalkozni. Most például lesz shangaan electro a lemezen.

- Ezek szerint még mindig fontos neked, hogy a korszellem megjelenjen a lemezeken.

DJ Titusz: Nem akarok trendi lenni, csak nagyon kicsit, egy-egy dalban felvillan, hogy mi megy most. Moombahton is lesz az új lemezen.

Tokyo: Ezek kiindulási alapok, a végén már nem nagyon tudod nálunk rámondani, hogy mi micsoda.

- Az új lemezmegjelentetési formulák kipróbálásában mindig úttörők voltatok Magyarországon. Az első lemez még hagyományos, lemezkiadós megjelenés…

Tokyo: …Akkor örültünk, hogy van valaki, aki kiad és nem a saját pénzünkből kell finanszírozni.

- Utána viszont folyamatosan új utakat jártatok, Tesco-terjesztés, duplalemez, négy lemez újságmellékletként, lemez pendrive-on.

Bauxit: Mindent kipróbáltunk, az úttörőség nem jött be. A tesco-s terjesztésnél azt gondoltuk, hogy nagy siker lesz. Akkoriban a Tescoban adták el a zenék 30%-át. Egy ottani terjesztessél ki tudtunk venni 2-3 tételt a cd végső árának összetevőiből, 2000 Ft-tal olcsóbb lett a lemez, de ez senkit nem érdekelt. Úgy jött le, hogy minket megvettek kilóra, pénzt kaptunk a Tesco-tól. Meg, hogy a Tesco miatt nincs annyi káromkodás. Tök jó fejek voltak, nagyon nyitottak, de persze semmi ilyenről nem volt szó. Egy hét alatt elment 1000 db, csak sajnos nem volt elég készleten, nem tudták olyan gyorsan pótolni, ahogy fogyott volna, úgyhogy amikor keresték és nem találták a lemez a vásárlók, akkor elkezdődtek a másolások. A pendrive-os kiadvány elfogyott mind egy szálig, talán 2000 darabban. A csatolt lemezek közül meg a Bravo magazinban megjelent Platinára vagyunk a legbüszkébbek. Persze akkor meg jött az, hogy a kiadó teletömte a zsebünket.

Mégötlövés: Csak azzal nem kerestünk egy fillért sem.

Bauxit: A Helló BAZ megyénél is feltételezték sokan, hogy a miskolci önkormányzat teletömte a zsebünket. A boros számnál, hogy a borászok fizettek érte. Ezek soha nem történnek meg.

Tokyo: Mondjuk a boros szám után megkerestek a pálinkások, hogy fizetnek, írjunk egy pálinkás számot.

Bauxit: Nem, az úgy volt, hogy a Minisztérium keresett meg minket, hogy a pálinkát akarják népszerűsíteni, kéne nekik egy szám róla, de mondtuk, hogy az magunkkal szemben nem lenne szép, és utána keresték meg a Magna Cum Laudét. De visszatérve a bravo-s lemezhez, ott mindenről le kellett mondani, hogy bekerülhessünk, egy fillért nem kaptunk. 42 ezret nyomtak belőle, az nagy pénz, még úgy is, hogy darabja olyan 150 Ft-ból jött ki.

- A zeneipari trendekre akkor már egyáltalán nem is figyeltek?

Bauxit: Annyira, hogy látjuk, hogy mit hoz, ha egy magazinhoz csatolva adjuk ki a lemezt. Sokkal többen jönnek koncertre, mintha kiplakátoltuk volna magunkat óriásplakátra.

Tokyo: Nem foglalkozunk vele hogyan jelenik meg, csak valahogy tudjon megjelenni, aki hozzá akar jutni, annak ez sikerüljön.

- Nálatok mi tartja fenn az albumszemléletet? Hiszen mindenki arról beszél, hogy dalok és dalok, nincs értelme albumokat készíteni.

Tokyo: Szerintem a sokféleség. Egyetlen szám nem tükrözi a teljes Bëlga-képet, arra csak egy nagylemez alkalmas.

Bauxit: A számok sorrendje, hatása kurvára erősíti, meg gyengíti egymást. Ugyanez van a koncertnél, egy random összerakott műsornál szétesne a buli. A lemezben a folyamatot szeretem, hogy van íve. A készítés során is jó hatással vannak egymásra a dalok, jobb, ha egyszerre többön dolgozunk, egyik húzza a másikat. „Ez még nem elég jó, kezdjünk vele valamit!” Bár nem figyelek erre, de azt gondolom, hogy aki egyetlen számot ad ki, az eleve abban gondolkodik, hogy slágert szeretne szülni. Mi viszont soha nem írunk így. Nem nevezünk ki előre slágerszámokat.

- Mi a helyzet a videoklippekkel? A Bëlgában bőven benne van a potenciál viral-tartalom terén.

Tokyo: Szerintem Magyarországon a klipekre szánt pénz ablakon kidobott.

Bauxit: A viral-tartalmat inkább a szövegeinkre tartogatjuk. Egyszerűen nincs rá elég időnk, hogy kiterjesszük erre a területre is magunkat. Ha főállásban csinálhatnánk, akkor nyilván csinálnák. De nem tudjuk, és egyszerűen erre már nem marad energia.

Tokyo: Azt, hogy az emberek mit kapnak fel, azt nem tudod kiszámítani. Megint más, ha marketingről van szó és van egy csomó pénzed, hogy felpörgesd, aztán reménykedsz benne, hogy fel fogják kapni. A Gangnam Style nézettségének a harmada is vásárolt, ha már kerestél valamivel 10 milliót, akkor 2-t még belefektetsz, hogy keress újabb 10-et. De nekünk nincs stábunk és stratégáink, akik sok pénzért megterveznek ilyesmit.

Mégötlövés: A Harlem Shake-en én szoktam nevetni.

Bauxit: Gigamémek versenye zajlik. Ehhez mi kicsik vagyunk. Nekünk az a fontos, hogy a számaink legyen jók, azoknak kell megállniuk a lábukon.

- Tulajdonképpen ez a hozzáállás most forradalmi, szembe megy a trendekkel, ragaszkodtok a lemezekhez, elvetitek a videókat és a tartalomnövekedést.

Bauxit: Ezek a sikerek gyorsan kifutnak, hosszútávon csak a dalok maradnak meg az emberek emlékezetében.

- Gondoltátok volna, hogy 15 év múlva itt lesztek?

Bauxit: Itt a Jelenben? (nagy röhögés, az interjú a Jelen nevű szórakozóhelyen zajlott)

Tokyo: Erre nem volt esély, mert akkor még nem létezett a jelen.

- Úgy tűnik, hogy teljes nyugodtsággal csináljátok most a Bëlgát, teszitek a dolgotokat, lesz, ami lesz, nektek jó lesz.

Mégötlövés: A szándék és tenni akarás megvan bennünk.

Tokyo: Nem is látjuk, hogy ez szűnne valaha. Lehet, még erősödik is idővel. Sok embernek az a problémája, hogy hiába telnek a napok, úgy érzi, hogy semmit nem csinált, semmi értelmeset. Bennük meg megragad, amit közösen alkotunk.

Bauxit: Már túl vagyunk azon is, hogy mittudomén a harmadik lemez után jöttünk rá, hogy mi mindig fogunk tudni újat mutatni a másiknak. Ezt az egészet lehet, hogy soha nem fogjuk abbahagyni.

Tokyo: Az is jó, hogy a korral mi is változunk, már szinte várom, hogy 15 év múlva hogyan fogunk gondolkodni bizonyos dolgokról.

- Akkor 15 év múlva ismét találkozunk a jelenben!

Bauxit: Csak az a kérdés, hogy a Jelen lesz-e még a jövőben.

Mégötlövés: Jövő biztosan lesz. 3x15 év a tervünk. Az első most lezárul, de jön a második 15 év, ami a legdurvább lesz. A középső mindig a legdurvább.

Tokyo: Mi lehet itt leszünk, de ez mondjuk Magyarországon is múlik. Nem csak rajtunk (nagy röhögés).

interjú: Dömötör Endre és Forrai Krisztián
fotók: Lékó Tamás

a SOTE-koncert eseményoldala itt
http://www.belga.hu/

a Bëlga legfrissebb kiadványa a Filozófiai munkálatok, ami egy félórás freestyle session és itt végig is hallgatható:

a Fuck Youcímű szerzemény klipje: