"Az amerikai történet folytatódik" - Szabó Tamás a Moogból (interjú)

Idén márciusban, Seasons In The Underground című harmadik albumuk megjelenését követően minden korábbinál hosszabb észak-amerikai hadjáratra indult a Moog ötfős legénysége, ám a karácsonyi ünnepek idejére a csapat valamennyi tagja hazatért. A Recorder kihasználta az alkalmat, és a - december 26-án a Dürerben, az inDIE Xmas 2012 bulin visszatérő koncertet adó - zenekar énekesét, Szabó Tamást, azaz Tonyót faggattuk az USA-beli történésekről, azok következményeiről, a készülő új dalokról és a zenekarral kapcsolatos változásokról.

A MOOG ÉLMÉNYBESZÁMOLÓT IS KÜLDÖTT NEKÜNK AZ USÁ-BÓL – ÍME.

- Tíz hónap után most mindannyian itthon vagytok. Szünetet tartotok csak vagy ennyi volt a kiruccanás?

- Eredetileg is mostanra terveztük a visszajövetelt, tehát ebben nem történt a tervezettekhez képest változás. Ádám ugye hamarabb hazajött, és nekem is egy-két héttel korábban kellett hazajönnöm anyukám betegsége miatt. Jelenleg a zenekar összes tagja Magyarországon van, de megyünk vissza, persze. Február első hetére ismét előzenekari lehetőséget kaptunk a B-52's két kaliforniai koncertjére. Tehát az amerikai történet folytatódik, csak még nem látjuk ennek a részleteit hosszútávon.

- Te hogy látod, az elmúlt hónapok pozitív vagy negatív kimenetelűek voltak a zenekar szempontjából?

- Voltak pozitív és negatív események is, remélhetőleg mindenki inkább a pozitívakra fog emlékezni. A korábbi turnéinkhoz képest ez inkább kiköltözés volt, ezúttal jóval hosszabb ideig voltunk az Államokban. Még az elején csináltunk egy rövidebb turnét, ami az austini South by Southwest (SXSW) fesztiválra volt felfűzve, így az oda- és a visszaúton is lenyomtunk pár bulit; aztán voltak a B-52’s-os koncertek és most ez a legutóbbi kör, amit végül New Yorkban fejeztünk be. Ez utóbbi alkalmával Los Angelestől egészen NYC-ig eljutottunk, ahol meglepetésünkre eljött a B-52’s-tag Fred Schneider és felkonferált minket a koncert előtt. Nem tudjuk, hogy így is gondolja-e, de ott a mikrofonba azt mondta, hogy most a Moog a kedvenc zenekara. Egyébként a "szimpla” fellépéseken túl több showcase koncertet is játszottunk kint, ahol különböző iparági, vagy annak álcázott ember figyelte meg a zenekart, aminek folyományaként remélhetőleg a jövőben milliókat fogunk keresni a zenélésből. Ha ez nem így lesz, legalább elmondhatjuk, hogy játszottunk az Activision (amerikai videojáték-kiadó vállalat- a szerk.) privát Halloween-partiján, valamint még a BMG vezetőit is szórakoztathattuk egy akusztikus szett erejéig.

- Az eddig kint töltött hónapoknak mennyi része volt munka és mennyi volt szórakozás?

- Ez nálunk nehezen volt kettéválasztható, mert azért mentünk ki, hogy a zenekarra koncentráljunk, amiben mindkét általad említett tevékenység benne van. Persze minden tag csinált mást is a Moogon kívül, tehát nem teljesen a bandáról szólt az élet, de mivel együtt éltünk, sokszor együtt mozogtunk, a legtöbb esetben megkerülhetetlen volt a Mooggal foglalkozni. Amikor nem így volt, akkor én például egy Day of Redemption című filmhez csináltam zenét, meg sound designt. Nem hinném, hogy bombasiker lesz a film, de azét valahol vicces érzés volt olyan dolgon ügyködni, amiben szerepel Michael Madsen, meg Vincent Pastore.

A MOOG LEGÚJABB KLIPJÉBEN IS SZEREPEL EGY AMERIKAI SZÍNÉSZ – ITT KIDERÜL, KI Ő.

- Tudva azt, hogy Amerikában mennyire menő most az elektronikus zene, gitárzenekarként nem éreztetek valamiféle hátrányt?

- Ott tényleg elharapódzott ez az elektró-őrület, de itthon szerintem még népszerűbb a dolog. Az a különbség, hogy odakint van azért bőven más is. Nyilván azért, mert sokkal több ember él ott, ezáltal sokkal többen hallgatnak zenét, így pedig több szubkultúra képes egy időben jól egymás mellett működni. Most mindenhol a trance uralkodik, amivel alapvetően azon kívül nincsen bajom, hogy mostanra már szerintem kicsit uncsi. Az elektronikus zene ilyen időnként még számomra is élvezhető döngölő típusai, mint a dubstep vagy a trance sok gitárzenekarra is hatnak, de igazán izgalmas dolog szerintem ezekből még nem sült ki. A mostani időszak a zenében kicsit a 2000 környéki ötlettelenségre és vákuumra emlékeztet engem, de persze a trance-et és a dubstep-t fel lehet mutatni, mint kortünetet. Amerika eddig nagyjából tartotta magát az európai tánczenével szemben, mostanra viszont már Rihannának is David Guettával kell alapokat csináltatnia ahhoz, hogy odafigyeljenek az éppen aktuálisan slágernek szánt számára. Ugyanakkor például a Los Angeles-i klubéletben nagyon sokféle stílus és zenekar is megél egymás mellett. Sőt amikor a főleg nem-amerikai zenekarokat szerepeltető Cultures Collide fesztiválon játszottunk ott, egyetlen magyar fellépőként, az láttam, hogy a világ különböző részeiről odaérkező zenekarok is túlnyomóan inkább gitároznak, mint hogy elektronikus zenei elemeket építenének be a hangzásukba, úgyhogy arra a következtetésre jutottam, hogy a jelenség még nem vette át a hatalmat mindenütt a világon,  Szóval lehet, hogy most már valami változás elkezdődött.

- Te hogy látod, a magyar közönséget milyen irányban befolyásolja a Moog több hónapos amerikai távolléte?

- Sehogy. (nevet) Az, hogy ennek köszönhetően csökkent vagy növekedett-e a bázis, az majd kiderül. Feltételezem, hogy a kiruccanásunk inkább a csökkenés felé billentette a mérleget, hiszen nem voltunk itt, és hallani sem nagyon lehetett rólunk. Persze lehet annak hírértéke, hogy mi most a nagy Amerikában töltöttünk el néhány hónapot, bár kétlem, hogy ez bármilyen hatással lenne a közönségre.

- A te Bastiaan zenekarod (Tonyó Mórocz Tamás gitáros-énekessel, a dobos Mike Zweckerrel és basszusgitárosként Horváth Mártonnal alakított indie szupergruppja - a szerk), illetve a többi tag mellékprojektje nem sínylette meg az elmúlt időszakot?

- Olyan értelemben természetesen megsínylette, hogy nem láthattuk egymást jó ideig. A Bastiaannal nem sikerült újraegyesíteni erőinket, de persze ez is tervbe van véve, valamikor az ünnepek után talán össze is fog jönni. A többieket illetően pedig Ádám most a Haunebut csinálja (amely a Recorder kedvenc 2012-es magyar kiadványai közt, illetve a Mono Meets Music válogatásalbumon is szerepel - a szerk.), a Gergőnek meg a Hammer Of Gods feloszlása után lett a szólóprojektje (Glow - a szerk.), ami tudtommal a jövőben is működni fog.

A BASTIAAN EDDIGI ÖSSZES DALA MEGHALLGATHATÓ ITT.

- Ádámnál maradva: úgy hírlik, hogy ő ki is szállt a Moogból. Igaz ez?

- Ádám nyáron úgy döntött, hogy hazajön, és ezt a döntését mi elfogadtuk. Tekintve, hogy mind az öten még nem régóta vagyunk itthon, eddig még nem sikerült rendesen leülnünk és tisztáznunk a helyzetet. Erre reményeim szerint minél előbb sor kerül, és tiszta lappal léphetünk tovább.

- Mikor várható új anyag a Moogtól, és mennyiben lesz más, mint az eddigiek?

- A turnénk során Floridában egy Josh Cobb nevű fiatal, tehetséges hangmérnök-zenésszel fejeztünk be néhány számot. Ez nagyszerű élmény volt, végre nem kellett órákat magyarázkodni néhány ötlet, elképzelés kapcsán, mert ő egyből megértette, miről van szó és általában azt is tudta, miként érhető el, amit szeretnénk. Szerencsére lelkes és zenei, technikai fronton is nagyon képben lévő emberről beszélünk, ami ahhoz vezetett, hogy olyan jók lettek ezek a számok a keze alatt, amit eredetileg még én sem mertem remélni. Az eddig elkészített dalokon kívül van még néhány félkész darab, melyeket a terveink szerint tavaszig befejezünk, az így összegyűlt anyagot pedig egy EP formájában mutatjuk meg a világnak. Ezek az új dalok sokkal inkább az elektronika köré épülnek, mint az eddigi szerzeményeink

interjú: Judák Bence

fotók: Kis Dóra