A pécsi 30Y énekes-gitárosa zenekarával ma, 2012. november 29-én este hét órától mutatja be Szentimentálé című hatodik albumát az Átrium Filmszínházban, ahol nemcsak az új lemez lesz megvásárolható, de az anyag 12 dalához Lévai Balázs által forgatott filmetüdök is megtekinthetők lesznek. A rockos 30Y-koncertekkel már évek óta párhuzamosan futó Szentimentálé-koncertsorozat akusztikusabb, intimebb hangulatú dalai ráadásul dupla vinyl formátumban is megjelennek (valamikor december folyamán). Az irodalomtudományi doktorival rendelkező Beck Zoltán a Recorder felkérésére írt kritikát egyik kedvenc idei albumáról, a Hives nyáron megjelent ötödik sorlemezéről, melyet otthon ő is vinylen hallgat.
Kiadó: Disque Hives
Megjelenés: 2012
Stílus: rock, garázs rock, poszt-punk
Az északi csodáról mindig illik megemlékezni, ha skandináv zenekarról van szó. Az ABBA, a Europe, a Cardigans, a HIM, és még egy csomó igazi szupersztár érkezett a nemzetközi r&r színtérre ebből a régióból. Ilyen zenekar a Hives is. A nyáron jelent meg a garázsrock zenekar legutóbbi albuma, a Lex Hives.
Rajongok a bakelitért, ezt tudnotok kell. Alighanem azért, mert szeretem a tárgyakat – általában, bár nem vagyok gyűjtő. Másrészt nem volt a családunkban lemezjátszó: így aztán, ha iskolai ünnepélyeken néha könyv helyett lemezt kaptam ajándékba (békelemezt például), akkor azt polcra raktam, és sosem hallgattam meg. Bár azt hiszem, ennek a lemeznek a sorsa nem lejátszó kérdése.
Adott tehát egy majd húsz éves zenekar, jónéhány lemezzel, gigantikus slágerekkel, elképesztő klipekkel és tényleg jól kitalált imázzsal. A Hives életmű ismeretében azt a kérdést illik-e feltenni, hogy mennyiben hoz újat a legutóbbi album az eddigi Hives-világhoz képest? Ezzel a kérdéssel elindulni alighanem tévútra vinne. Leginkább azért, mert a zenekar világa már a kezdetektől világos, egyértelműen bejárható és lehatárolt univerzum. Ezeket a határokat átlépni ennek a világnak a felszámolását jelentené.
PROFÜL ROVATUNKBAN LEGUTÓBB SZŰCS KRISZTIÁN ÍRT A GRIZZLY BEAR ÚJ ALBUMÁRÓL.
A Lex Hives akár feladvány is lehetne: tele megfejteni való idézettel. És ezzel együtt azzal a zavarral, hogy tudod, a melódia, a riff, a zenei fordulat ismerős valahonnan. Nem úgy, mint, ami olyan akar lenni, mint… És nem úgy, hogy az eredetiség álcáját kéne lerántanunk a koppintásról. Hanem immanensen, eredendően jelennek meg benne reflexiók, a r&r univerzumára való rátekintés tudomásul vétele, a folytonosság elfogadása, sőt akarása, az eredetiség-kultusz áthúzása. Közben fenntartva azt a bizonytalanságot (és ezzel állandó izgalmat), hogy a póz nemcsak póz, hanem valóság, hogy a jelmez nem imázselem, hanem hétköznapi ruházat, hogy a lemez hátsó borítóján összerakott cuccok: a Hagstrom-ládák, az analóg vasak és göndör kábelek, a nyolcvanas-kilencvenes évek televíziói mind tényleg használatba kerültek a zenekar által. Hogy ez nem díszlet, fiúk, ez a káosz teremti mindig újra a r&r-t. És ha ez az analóg káosz nincs már, akkor kénytelenek vagyunk magunknak felépíteni.
ÍME AZ ÚJ HIVES-LEMEZ ELSŐ HIVATALOS KLIPJE, ÉS EGY INTERJÚ A ZENEKARRAL!
Rizsa után dalonként.
Come On
A dal teljes szövege a címe – illetve nem egészen: az everybody lex egy fordulatban megjelenik. Van zenekar a világon, akinek nincs legalább egy olyan dala, amelyben nem hangzik el a „gyerünk”?
Go Right Ahead
A dal, amelyik a Hives minden kötelező elemével bír. A dal felütésében megcsúszik a tű a lemezjátszón (a felvételen), a verse ritmusalapja taps, a refrén a címet ismétli sakálkórussal, természetesen twist-alapra, a bridge egy királyriff, ahol minden gitár együttmozog. A zárlat meg: duplikált befejezés, lezárás, majd visszatérés az újbóli végre.
ITT A LEMEZ BÓNUSZDALAIT IS BEMUTATTUK.
1000 Answers
Klasszikus popdal nagyon kevés kreatív elemmel. Működik, de nem marad meg az emlékezetben.
I Want More
A Hives-ban ezt szeretem: egyenes, jó értelemben bunkó. A verze alapvetően dobra és basszusra épül, ezen ül az ének. Ennyi elég. Az átvezető gitártémát dinamikai emelés követi, egyre feljebb és feljebb a dal végéig. átvezetés gitár. dinamikai emelés. A dal alapja az I Love R&R-t idézi.
Wait A Minute
A megidézés megint megtörténik a vokálokkal teli átkötőben, bár a dal nem jut hirtelen eszembe. Minden elemében szerethető sláger.
Patrolling Days
Jól kifundált dal: pontosan építkezik, a dinamikai épülés az oldaldob-pergő-lábdob szentháromságán alapszik, kvint-oktáv gitárokkal, amik szárazon, a túlhajtott erősítők letorzulásából nyerik energiájukat, az ének pedig előbb magában, majd szólam kiegészítésekkel teljesíti ki a dalt. A dob ritmusképlete az egész dal alatt folyamatosan változik: mindig annyit, hogy ne veszítsük el az alaplüktetést.
És felkelsz a fotelból, megfordítani a lemezt. Tűt ráhelyezni. Fotelba vissza az első taktusoknál.
Take Back The Toys
A lemez legerősebb dala ez. Klasszikus módon az oldaldob-pergő-bass alapozza a versét, a csörgő teret csinál, és egyértelműsíti a ritmust. Semmi faxni, rock&roll zenekart hallgatunk. A refrén zenei harmóniaegységként jóformán alig válik el a versszak témájától, inkább annak variációs emelése. Minden pillanata energikus és hiteles ennek a dalnak.
Without The Money
Bátor, lassútempójú, egy zenei gondolatot gurító dalról van szó. A záróegység váratlan énekvezetésű – egyszerre ironikus és megindító.
A These Spectacles Reveal The Nostalgics című dalt átugrom. Többedszer hallgatva sem hagyott bennem nyomot.
My Time Is Coming
A dal intro-ja nagyszerűen készíti elő a dalegészt. De a legemlékezetesebb momentum a lezárás sokszorozása megint: megmutatja az ének a zárást, aztán doblepörgetés – adob is megmutatja, ő hogyan is zárna, aztán a tuttiban a királyriff becsukja a boltot. Kell a pár másodperc csönd, hogy levegőt kapj.
If I Had A Cent
Ez egy egytémás dal, menő riffre épül. A vokál a dal végére elvégzi feladatát: megcsinálja a dinamikai emelést azzal, hogy az ismerős harmóniasorba szokatlan háttérvokál kerül. Ezzel a momentummal a klisé aktualizálódik, igazán életre kel.
Midnight Shifter
Az album záródala egy oldszkúl r&r, rendes középtempóban, altszaxofonokkal – és ezzel a lemezhangzás egészén csavar egyet. Kicsit olyan, mintha azt mondaná a dal: „csinálhattuk volna így is, lehetett volna máshogy hangszerelt az egész lemez, szofisztikáltabb, sokhangszeres. De mi nem akartuk. Ezt kaptad, mert mi ezek vagyunk.” Szerintem ilyen naiv és romantikus és arcátlan a Hives – legalábbis én ezt szeretem hinni.
Beck Zoltán
