„Nem jár le a szavatossága” – Pangaea

A héten jelent meg az év egyik legjobban várt elektronikus tánczenei lemeze, a bass music és a wonky egyik kulcsfigurájának, Rustie-nak a Glass Swords című bemutatkozó albuma, de mielőtt rátérnénk arra az anyagra, a basst is előszeretettel játszó skót Jackmasterrel készült interjúnk után íme egy másik beszélgetés is, ezúttal a dubstep úttörő szárnyának egyik alap-DJ-jével, a Pangaea név alatt dolgozó Kevin McAuley-val. Pangaea két társával, Ben UFO-val és Ramadanmannal közösen alapította meg a Hessle Audio kiadót 2007-ben, és mára a dubstep egyik főhadiszállásává váltak. Ők fedezték fel James Blake-et és Cosmin TRG-t, és mindmáig iránymutatónak számítanak megjelenéseikkel (melyekből májusban került kiadásra egy dupla CD-s válogatás 116 & Rising címmel). Pangaea jó pár kiadványon van már túl, ráadásul ezekkel nem csak óriási szakmai sikereket ért el, hanem létrehozott egy olyan sajátos, egyéni hangzásvilágot, amilyet senki más nem képvisel rajta kívül. Erről, a zenéiről és a részben általa irányított kiadóról kérdeztük nyár végi budapesti fellépése előtt.

- Miért csak DJ-szetteket játszol? Sosem gondoltál még arra, hogy a saját szerzeményeidet add elő live act formájában?

- Régebben próbáltam otthon felépíteni egy live actet, de bevallom neked, hogy rettentően unalmasnak találtam. Egyértelmű, hogy a vasaimat nem vihetem magammal a színpadra, egy laptoppal meg semmi izgalmas nincs az egészben, arról nem beszélve, hogy hamar elunnám magam, mert alig kell valamit csinálnom. A DJ-zésben sokkal nagyobb kihívást látok, sohasem játszom kétszer ugyanazt a szettet.

- A zenéidben a vokált régi R&B és soul felvételekből kivett hangmintákkal helyettesíted. Mi ennek az oka? Nehezebb találni egy megfelelő énekest?

- Így könnyebb. Nagyon sok efféle a capellám van, mert egy időben hobbiszerűen gyűjtögettem őket. Próbálom úgy használni ezeket, hogy újnak tűnjenek, tehát megújuljanak a saját korukkal szemben. De persze az lenne a természetes fejlődése a zenémnek, ha idővel lenne saját énekesem. Csak egyelőre ez nem foglalkoztat annyira.

- Több kihívást nyújt a hangminták használata?

- Mindenképpen, ez izgat a legjobban. Szeretem csűrni-csavarni a dolgokat addig, amíg már meg sem lehet mondani, hogy honnan származnak. Az elektronikus zene sajátja ez a munkamódszer: mindent teljesen idegen formába gyúrsz, mintha végeredményben a jövőből jönnének, vagy legalábbis egy ismeretlen helyről.

- A korábbi szerzeményeid meglehetősen intimek voltak, a tavaszi Inna Daze/Won’t Hurt, illetve a legfrissebb Hex/Fatalist viszont már egy sokkal sötétebb és nehezebb hangzást képvisel. Miért váltottál?

- A változás természetes, nem szándékos, de szerintem valahol még mindig intim maradt a zeném. Ma már másképp gondolkodom a zene és a klub viszonyáról. Nem feltétlen azokat a hangokat és beateket találom a legmegfelelőbbnek a tánctérre, mint amiket két, vagy három évvel ezelőtt megfelelőnek találtam.

- Mi inspirál mostanában?

- Az olyan tánczenék, amikre tényleg táncolni akarsz. Nagyon fontos, hogy egy zene ne csak művészeti szempontból legyen jó, vagy elismert, hanem technikai szempontból is. Ezért adok ki kevés felvételt. Mindig nagyon sokat dolgozom azon, hogy a lehető legjobban szólaljanak meg a szerzeményeim. Ezt a képességet rettentő nehéz elsajátítani, főleg, ha komoly, vagy kemény témákban gondolkodsz. Emiatt a zeneírás állandó tanulási folyamat is.

- Ezért nem írtál még sohasem albumot?

- Igen. A jelenlegi munkatempómat ismerve sosem lennék kész vele. 12”-ben gondolkodni teljesen más. Egy témát, vagy egy ötletet kettő, esetleg három számban fejtesz ki, miközben egy albumon ennek a többszörösét kell hoznod zenében és mondanivalóban is.

- Az, hogy egy zene mennyire táncolható fontos kritérium ahhoz, hogy részese lehessen valaki a Hessle Audio családjának?

- Mindenképpen. Csak olyan zenéket keresünk, amiknek nem csak egyedi stílusa, vagy hangzása van, de meg is mozgat bennünket. Szeretjük, ha valamit később is meg tudunk hallgatni, ezért fordulhat elő, hogy sokszor csak egy-két évvel azután adunk ki valamit, hogy megkaptuk. Biztosra kell mennünk, hogy időtálló zenét jelentessünk meg. Aminek nem jár le a szavatossága. A mai világban ilyet rettentő nehéz találni, ezért tartom fontosnak a munkánkat.

- Hogyan látod a kiadó fejlődését a jövőben?

- Ha meghallgatod az egyik kiadványunkat és tetszik, annak örülünk. Ha meghallgatod a következőt, és az is tetszik, akkor már beszélhetünk evolúcióról. Hiszen nem ugyanazt kapod tőlünk másodszor, hanem valami újat. Mi mindig így gondolkodunk a fejlődésről: tetsszen minden, amit kiadunk, de sose ugyanazt kapd tőlünk.

- Kikre vagy kifejezetten büszke a kiadónál? Vannak személyes kedvenceid?

- Nagyon örülök, hogy adhattunk ki zenét Blawantól. Szerintem egyértelműen ő az idei év nagy felfedezettje, olyan mesterien keveri a house-t a hard technóval és a rave-vel, ahogyan még senkitől sem hallottam. Mellette Peverelist munkái nyűgöznek le állandóan, minden bakelitje megvan otthon, rengetegszer hallgatom őket. A saját kiadónkon kívül amúgy nagyon tetszik a Night Slugs kiadó is, remek zenéket jelentetnek meg.

interjú: Velkei Zoltán

interjúfotó: Szentpéteri Roland

www.hessleaudio.com

a legfrissebb EP-ről való Hex:

a legfrissebb EP másik felvétele, a Fatalist: