Caribou: Swim + Swim Remixes

(Merge, 2010)
 
Bár a Caribou név egy együttest sejtet, egy 1978-as születésű kanadai multiinstrumentalista bújik meg mögötte, a matematikus végzettségű Dan Snaith, aki lényegében egyedül komponálja lemezeit, csak az élő fellépéseken kíséri zenekar. 2010. december 2-án mi is láthatjuk és hallhatjuk majd együttesével a Gödör Klubban, ahol Swim című idei albumát mutatja be (amit a napokban egy bónusz remixlemezzel kiegészítve újra kiadtak – és cikkünk alatt rögtön meg is hallgatható mindkét anyag). A borító koncentrikus köreihez hasonlóan a Swim dalainak is van egy közös középpontja, még ha kissé nehezen is meghatározható, Snaith ugyanis most nemcsak az új albumot ütköztette az előzőkkel, hanem a rajta szereplő számokat is egymással.
 
Dan Snaith nem tartozik a mostani elektro hullámot meglovagoló újoncok közé, ugyanis már tíz éve folyamatosan jelennek meg EP-i és nagylemezei. Igaz, 2004-ig a Manitoba nevet használta, ám azt el kellett hagynia, miután Dick Manitoba (született: Richard Blum), a legendás New York-i punkzenekar, a Dictators énekese beperelte. A bírósági hercehurcát kikerülve Snaith inkább visszalépett, így született meg (a) Caribou. Az addigi két Manitoba-lemezt (Start Breaking My Heart – 2001, Up In Flames – 2003) 2006-ban már az új név alatt adták ki újra.
 
Míg a 2001-es első albumot a Boards Of Canada experimentalista munkásságához hasonlították, a 2003-as lemez már leginkább a pszichedéliával volt elfoglalva, a 2005-ös The Milk Of Human Kindness főleg a krautrockból merítette az ihletet, a 2007-es Andorra pedig egy jó nagy lépés volt a pop műfaja, abból is a hatvanas évekbeli verzió felé. Persze mindegyik anyag az elektronikából indul ki, ami igaz az idén áprilisban kiadott új albumra is, de most kevésbé érzékelhető valamiféle nagy központi hatás – talán még a Kompakt német kiadó által futtatott minimal techno, elektro-diszkó és egyéb tánczenék a legmeghatározóbbak. A Swim kilenc száma tehát alapvetően nem stílusában, hanem hangulatában alkot egy jórészt koherens egészet.
 
Főként az Andorrához képest furcsa, hogy folyton visszatér egy különös érzés – a melankólia biztos benne van, rossznak nevezni túlzás, mindenesetre szívet összerántó: a Leave House fúvósai például vidáman szólnak, de az alig fél perc után hallható első szintetizátordörrenés már sejteti a komor folytatást. Vagy ott a Jamelia című záródal (amiben a Born Ruffians kanadai indie rock trió frontembere, Luke LaLonde tűnik fel a szokásos vakkantgató énekével), annak soul-popjából az első áramütésszerű, borzongató vonó-zizzenés máris Hitchcock-féle pszichót csinál. Az ismétlésekkel, visszapattintásokkal és részletgazdag rétegekkel Snaith ügyesen bánik, főleg ezekből építi is fel a Swimet. Néhol sokkal feltűnőbb maga a szerkezet: például a hipnotikus hatású, hullámzó Bowlsban, ami viszont sajnos osztozik a lemez talán egyetlen hibájaként felróható tulajdonságban – egyszerűen túl hosszú.
 
Két szám kivételével mindegyikben van szöveg, bár nem első hallgatásra tűnik fel, hogy a soroknak még értelme is van, beleolvadnak az alapba vagy csak arra szolgálnak, hogy rendet vágjanak: a Sunban ismételt címadó szó például először a háttérben visszhangozva távolítja el hallgatót, majd az arcába süvöltve lesz úrrá a zajon. A Junior Boys-vezér Jeremy Greenspan által énekelt Kaili és a már említett Jamelia kivételével az énekhang Snaith-é, és pontosan úgy szól, hogy nem kevesebb és nem is több, mint amit ez a műfaj megkíván (a norvég Erlend Öye projektje, a Budapestre szintén 2010-ben eljutó Whitest Boy Alive is többször eszünkbe juthat a lemez hallgatása a közben).
 
A hideg-meleg játékot a Swimmel nem lehetne játszani, egyszerre jeges és sugárzó az egész, és igazán nincs is mit keresni – az első perctől kezdve magától értetődően nagyszerű.
 
(Az album mellé november elején megjelent egy – külön digitális kiadványként 14, az iTunes-on 15, a Swim dupla újrakiadásának bónusz-CD-jeként viszont csak 11 számos – remixlemez is, melyhez Snaith a kedvenc előadóit kérte fel, mindazokat, akik állítása szerint nagy hatással voltak rá az album készítése előtt és alatt, illetve olyanokat, akiket a lemez tavaszi megjelenése óta eltelt időben szeretett meg. A Swim Remixes című gyűjteményen többek között olyanok értelmezték át a Swim számait, mint a Junior Boys, a Fuck Buttons vagy DJ Koze. Azért az újragondolás nekünk is szól – egészen fantáziadús, de az alapanyag minőségéhez képes aligha jobb válogatás született.)
  
8/10
 
 
Sugó Lilla
 
http://www.caribou.fm

Swim by Caribouband 

Swim Remixes by Caribouband