(Asthmatic Kitty/Rough Trade, 2010)
Az elmúlt tíz év legjobb lemezei közül kettőt vagy hármat az 1975-ös detroiti születésű Sufjan Stevens készített el: az egy-egy amerikai államot körbejáró Michigan (2003) és Illinois (2005) albumoktól minőségben nem sokkal marad el a kettő közti vallásos tematikájú Seven Swans sem (2004). A 2000 és 2005 között gyors egymásutánban megjelent öt albumot azonban öt éven át nem követte újabb hivatalos sorlemez – nem is kérdés, hogy a „hogyan tovább?” súlya nyomta az indie folkos barokk pop modern poszterfiújának vállát.
Ahogy a már megjelenése előtt meghallgathatóvá tett The Age Of Adz audioajánlójában is írtuk: Sufjan Stevens a XXI. századi konceptlemezek királya. Nos, a tizenkét apostolt főszereplővé tevő, illetve a kilenc bolygót „megzenésítő” tinédzserkori demók, a kínai horoszkóp jegyeit sorra vevő Enjoy Your Rabbit (2001) és a nagy csinnadrattával beharangozott – utólag azonban csak vicces marketingfogásnak nyilvánított – „50 állam projekt” keretében megjelent Michigan (avagy Greetings From Michigan The Great Lake State) és Illionois (avagy Sufjan Stevens invites you to: Come On Feel The Illinoise) után hosszú ideig kellett várni a méltó folytatásra. Először az Illinois -hoz készült, ám ki nem adott felvételekből kaptunk egy resztlilemezt (The Avalanches – 2006), majd a nagyközönség számára is elérhetővé váltak az eredetileg csak a családnak és a barátoknak készített karácsonyi EP-k (Songs For Christmas – 2006), aztán egy nagyzenekarra hangszerelt instrumentális zenemű érkezett, a brooklyni gyorsvasútról szóló multimédia-előadás részeként (The BQE – 2009). A sok mellékvágány, elszórt felvétel, közreműködés és visszakozás után Stevens 2010 nyarán végre magára talált egy bő nagylemeznyi anyagot, egy órában nyolc számot kínáló spontán, improvizációs EP-vel (All Delighted People), őszre időzített hatodik sorlemezével pedig most megmutatja, hogy milyen az, amikor generációja egyik legnagyobb tehetsége lerázza a fajsúlyos legutóbbi album terhét.
A gitárokra és zongorára írt Futile Devices nyitódal a jóleső ismerősség ígéretével csal kelepcébe – utána bizony egy dobgépek és vartyogó, kattogó, torzított elektronika uralta világ nyílik meg, melyet a szinte végig jelen lévő, de a szokásosnál is kiszámíthatatlanabb vonóskíséret, az itt-ott beúszó fúvósok, valamint az énekmelódiák, kórusok kötnek – szintén effektezett formájukban – a klasszikus Sufjan-hangzáshoz (az elektronika amúgy nem újdonság nála, hiszen már az Enjoy Your Rabbit is afféle IDM-album volt). Meglepő, kreatív, okos, érzelmes, nagyívű, „ugyanaz másképp” – mi mást várhatnánk nagy kedvencünktől? Például azt, hogy a sokszor teljesen megbolonduló ritmus helyenként egészen funkos legyen nála, hogy a fura hangszereléssel a nyolcvanas évek közepi Prince-t idézze modernebb formában, vagy hogy csak énekhangra komponáljon egy elképesztő dalt (Now That I’m Older).
Koncepciókeret helyett Sufjan eddigi legszemélyesebb szövegei képezik az album vázát (a Vesuviusban egyenesen önmagának énekel egyes szám harmadik személyben), de így is vannak annyira ügyesen megfogalmazottak, hogy sok esetben talányosak maradjanak. Többnyire egy elbukott, de talán nem teljesen reménytelen szerelem történetét járják körbe, egy olyan korban, amikor az apokalipszis talán már el is kezdődött (ez utóbbi történetszálat a XX. század második felében alkotó paranoid-skizofrén amerikai festő, a néhai Royal Robertson inspirálta – az ő festménye szerepel a borítón is).
Sufjan megint megcsinálta: ez az album megint az év legjobbjai között érdemel helyet, és mindez talán még úgy is igaz, ha csak az első tíz dalt tekintjük. Ámde a tizenegyedik szám, a 75 perces lemez utolsó harmadát kitevő 25 perces Impossible Soul még magasabbra emeli a színvonalat. A dalforma kereteit szétfeszítő, többtételes, mégis egy ívet bejáró felvétel minden valószínűtlensége ellenére dal marad, mely a 13. percben ér a csúcsra és jut el elnyújtottan az euforikus, mozgósító végkifejletig, hogy azt még kövesse egy akusztikus gitáros coda... amivel vissza is érünk a nyitószám hangulatához! Tehát mégiscsak van keret ezúttal is! Csak nem bírta ki!
9/10
Dömötör Endre
www.sufjanstevens.com
