A Berriloom and the Doom első rockos EP-je az egyik kedvenc magyar kiadványunk volt 2018-ban. A folytatás látszólag hasonlóan hoz össze sok mindent a matekrocktól a grunge-on át az indie-ig - mégis alapvetően más. Ez a lemezkritika először a Recorder magazin 87. számában jelent meg.
Az idén először megtartott Bartók Tavasz után őszre is jut egy Müpa szervezte új összművészeti fesztivál, „a zenetörténelem első szupersztárjáról” elnevezett Liszt Ünnep. A számos budapesti helyszínre kiterjedő programból kiválogattuk azokat a könnyűzenei és kapcsolódó eseményeket, amelyek a…
Tavaly ősszel adta az első koncertjét Dzsúdló, kevesebb mint egy évvel később már a Budapest Park színpadán állt. A Szörnyeteg című második lemezét két hét alatt egymillióan streamelték, az MTV EMA-n a legjobb magyar előadónak választották. Villámgyorsan futott be a 23 éves Juhász Márton, de maximum…
Az ugandai Nyege Nyege Tapes évek óta a kritikusok egyik kedvenc kiadója, hiszen magabiztosan hozzák az izgalmas afrikai elektronikus kiadványokat, olykor táncosakat, olykor egészen durvákat. Rey Sapienz lemeze inkább az előbbi, de azért nem könnyű darab.
Nagy sikert arató európai filmek ritkán ússzák meg, hogy amerikai remake készüljön belőlük, ám a 2014-es francia A Bélier család hollywoodi változatára (CODA) nem lehet ráfogni, hogy az olvasás megúszása volt a cél. Ez a kritika először a Recorder magazin 87. számában jelent meg.
A három ifjú titán, akik akkor is megérnének egy koncertjegyet, ha egymás után lépnének fel, de így, hogy együtt kalandoznak el a komfortzónájukon kívül, egyenesen kötelező a részvétel.
Alphaville, Billy Idol, Laura Branigan. A nyolcvanas évek emblematikus előadóinak egy-egy nagy slágeréhez nyúl Angel Olsen, izgalmas eredménnyel. Ez a kritika először a Recorder magazin 87. számában jelent meg.
A nyers punk találkozik a keleti transzzenével, a garázsrock az etnojazzel, hazai rock a szúfi, berber és mongol hagyományokkal a Dorota zenéjében. Nincs még egy ilyen egyveleg itthon, muszáj élőben is látni!
A legtöbb werkfilmben rendezők és színészek ismételgetik, hogy mennyire jó hangulatú volt a forgatás. Az igazán jók viszont megmutatják, hogy egy forgatás milyen fantasztikus, vicces és tragikus, frusztráló, unalmas meg csodálatos. A legeslegjobb werkfilmek pedig felérnek egy filmes iskolával.…
Tíz-húsz perces drone ambient számok, amik végig izgalmasak, mi több, eseménydúsak tudnak maradni. Ez a kritika először a Recorder magazin 87. számában jelent meg.
