Ritkán hallani ennyire erős, egyedi hangú bemutatkozást, mint amivel a Pletyka lánytrió állt elő. Kábé a posztpunk, a lo-fi indie pop és a dreampop közé helyezhető a zenéjük. Ez a minikritika először a Recorder magazin 101. számában jelent meg.
A dolgok mennek, nem csak jönnek, ilyen egy kibaszott dolog ez. Egész nap láblógatás, sosincs megaláztatás. Elértünk ebben a szarban magasra, mint Everest. A cimbalom bármikor felrobbanhat. A testem nem köztulajdon, a méhem nem közjószággyár. Gyere, dobd a pofámba, hogy nem vagyok elég jó. Kedves…