Lovasi András harmadik szólólemeze, a Grand Hotel Halmahera igazából nem is lemez, hanem könyv + zene + próza. Lovasi interjúnkban hosszan beszélt róla, most pedig kiderül, kritikusunk mit kezdett vele. Ez az írás először a Recorder magazin 88. számában jelent meg.

A nigériai származású brit rapper lassan, de biztosan veteti észre magát, előző LP-je, a Grey Area már egy Mercury-jelöléssel gazdagította, és Kendrick Lamar is nagyon szépeket mondott róla. Little Simz negyedik sorlemeze, a Sometimes I Might Be Introvert két nagy megjelenés, Drake és Kanye West új…

Na ez egy erős lemezkezdés: „Annyi vér lefolyt már a combomon / Ma hirtelen mégis ezt hiányolom / Nem vigyáztam és ő se vigyázott / Azt mondta, úgyis mindig erre vágyott.” Barkóczi Noémi több év kihagyás után továbbra is felismerhetően egyéni hangot képvisel, ezúttal új zenésztársakkal, megújult…

A Berriloom and the Doom első rockos EP-je az egyik kedvenc magyar kiadványunk volt 2018-ban. A folytatás látszólag hasonlóan hoz össze sok mindent a matekrocktól a grunge-on át az indie-ig - mégis alapvetően más. Ez a lemezkritika először a Recorder magazin 87. számában jelent meg.

Az ugandai Nyege Nyege Tapes évek óta a kritikusok egyik kedvenc kiadója, hiszen magabiztosan hozzák az izgalmas afrikai elektronikus kiadványokat, olykor táncosakat, olykor egészen durvákat. Rey Sapienz lemeze inkább az előbbi, de azért nem könnyű darab.

Alphaville, Billy Idol, Laura Branigan. A nyolcvanas évek emblematikus előadóinak egy-egy nagy slágeréhez nyúl Angel Olsen, izgalmas eredménnyel. Ez a kritika először a Recorder magazin 87. számában jelent meg.

Tíz-húsz perces drone ambient számok, amik végig izgalmasak, mi több, eseménydúsak tudnak maradni. Ez a kritika először a Recorder magazin 87. számában jelent meg.

A nyár egyik nagy kritikai sikere volt L'Rain lemeze, aminek a műfaját nehezebb megmondani, mint a témáját megjelölni - ez nem más, mint a változás. Ez a kritika először a Recorder magazin 87. számában jelent meg.

A londoni, brit-cseh Poison Anna a hiphopból, triphopból, soulból, dubból és a hideg-rideg brit klubzenékből táplálkozó, debütáló mixtape-jén igen hatásosan tudja megmutatni összetett előadói személyiségét. Ez a kritika először a Recorder magazin 87. számában jenet meg.

A Paperdeer azzal tűnt fel a tízes évek közepén, hogy az aktuális trendeknek megfelelő, okos, de könnyen fogyasztható (ha nem is a magyar kereskedelmi rádiókba, de például reklámba beférő) elektropopot játszottak. Aztán eltűntek öt évre. Tavaly ősz óta jelentkeznek új számokkal, nyáron pedig kijött…