Élvezettel bogozgatjuk ki a szálakat. L’Rain: Fatigue (lemezkritika)

A nyár egyik nagy kritikai sikere volt L'Rain lemeze, aminek a műfaját nehezebb megmondani, mint a témáját megjelölni - ez nem más, mint a változás. Ez a kritika először a Recorder magazin 87. számában jelent meg.

A változás gyakori témája a popzenének, ám jóval ritkább, amikor a formát is ennyire áthatja, mint Taja Cheek brooklyni énekes-dalszerző-multiinstrumentalista második lemezén. Folyamatosan egymásba alakul neosoul, art pop, avantgárd kollázs, jazz, gospel, pszichedélia és ki tudja, még mi; szól elektronika, akusztikus hangszerek és azok effektezett vagy éppen abuzált hangjai, no meg L’Rain mindehhez képest egyszerűen: szép hangja.

Egymás után, néha egyszerre intim, grandiózus, zavarba ejtő, elringató; még következmények nélküli kis viccek is hallhatók az átvezetések között. Mindez koncepciózus: a változás mellett az ellentétes emberi érzések egyidejűsége a fő téma. Eltart egy darabig, amíg az ember kibogozgatja a szálakat, de pont ez az élvezet egyik fő forrása. Amikor (annyira, amennyire) összeáll, egy kicsit veszít a varázsából is; ezután inkább a dalszerű részek nyújtanak örömöt.

Előadó: L’Rain

Cím: Fatigue

Kiadó: Mexican Summer

Megjelenés: 2021. június 25.

Műfaj: avant-neosoul

Kulcsdal: Two Face

7/10

Rónai András