Jutka vagyok, és halott. Lovasi András: Grand Hotel Halmahera (lemezkritika)

Lovasi András harmadik szólólemeze, a Grand Hotel Halmahera igazából nem is lemez, hanem könyv + zene + próza. Lovasi interjúnkban hosszan beszélt róla, most pedig kiderül, kritikusunk mit kezdett vele. Ez az írás először a Recorder magazin 88. számában jelent meg.

A Grand Hotel Halmahera igazából egy hangjáték (plusz könyv Korolovszky Anna grafikáival), aminek a fő témája a nyaralás, ami az alcím szerint „tréning a mennyországhoz”. Pontosabban arról szól a lemez, hogy hogyan vetítjük bele minden vágyunkat a nyaralásba, a máshollevésbe, mit mond el ez rólunk és arról, hogy mi van velünk, amikor itt vagyunk. (Ezért erős fogás a politika, Orbán, Mészáros, Borkai megjelenése a szövegekben: lám, már a fantáziánkat is a NER határozza meg.)

Rockos, kuplés, magyaros, latinos, quimbys stb. dalok között átvezető, hangjátékos szövegek sorakoznak, sajnos túljátszott, szájbarágós hanghordozással. Még nagyobb gond az énekelt ripacskodás: ez olykor egészen elviselhetetlen, vö. Jutka 2. A poénok egy része is gyenge (például WTF), igazán erős dal pedig csak egy van, a záró Mezőségi, amit a címbeli hotel egykori tulajdonosa, most takarítója énekel; „egy mezőségi dallam”, de a turisták „azt hiszik, valami maori himnusz”. A koncepció izgalmas, de ami lett belőle, azt még egyszer meg nem bírnám hallgatni.

Előadó: Lovasi András

Cím: Grand Hotel Halmahera (Tréning a mennyországhoz)

Kiadó: Megadó Kiadó

Megjelenés: 2021. szeptember 29.

Műfaj: hangjáték

Kulcsdal: Mezőségi

4/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.